Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-469

A nemzetgyűlés 469. ülése 1925. évi november hó 19-én, csütörtökön. 307 lesz körülbelül 1,200.000 ember. Mit gondol az az 1100 ember? Ha túlságosan nagy földterülettel rendelkezik és kihivja annak az 1,200.000 embernek ellenszenvét maga ellen, könnyű lesz-e eltűrni azt a rohamot, amely 1,200.000 ember összetett akaratából adódik? Mi nem akarjuk ezt az országot semmiféle forradalomba, tehát agrárforradalomba se belekergetni. (Baross János : Sőt megmenteni akarjuk !) Nem akarjuk azt, hogy indulatok viaskodjanak egymással még a vagyonok terén sem. Mi nyugodt közhangulatot, konszolidációt akarunk a földrendezés terén is ebben az országban és épen azért akarjuk ezeket a mérhetetlen differenciákat a földterület birtoklása terén megvizsgálni és épen azért akarják eloszlatni a kirívó ellentéteket, hogy ezáltal az indulatokat lecsökkentsük, az ellenszenveket levezessük, hogy ezáltal egy nagy szociálproblémát és egy nagy termelési problémát is megoldjunk. (Helyeslés a baloldalon.) De nemcsak ezt a célt akarjuk szolgálni. Nekünk etikai kötelességeink is vannak. Nekünk ennek az elvértelenedett, a háború folytán elnéptelenedett és talán jövőjében sok rétegében nem bizó Magyarországot hivő, uj tömegekkel kell megtömnünk. Nekünk telitenünk kell az ország népét bizalommal, hogy szembenézhessen azokkal a nagy feladatokkal, amelyek a jövőben reá várnak, mert ennek a nemzedéknek kell felépíteni azt a Magyarországot, amelyet elméinkben és sziveinkben mindnyájan őrzünk. Nekünk vannak földönfutó magyarjaink, akik földkérdés miatt Amerikába kivándoroltak. Nekünk vannak földönfutó magyarjaink, akiket a kisebbségi kérdés űzött ide mihozzánk, akiket mi ide telepitettünk, példának okáért, — engedjék meg, hogy ezt a példát ragadjam ki, — akiket Románia erőszakkal kivert kis gazdaságaikból, nyomorult kis kárpótlással elégítvén ki igényeit és földönfutókká tett, megfosztva őket munkaeszközeiktől. (Baross János : A román állam Délamerikába szervezi a kivándorlást !) Ezek bizonytalan helyzetben nem jönnek vissza közénk, mert gazdasági bizonytalanságunkat nem akarják jelenlétükkel növelni. De ha mi gazdaságilag bizonj^osságot teremtünk az ilyen véreink számára, akik Amerikában vannak, vagy akiket az idegen önkény tett földönfutókká és ezeket ide plántáljuk, lelkűnkhöz és testünkhöz visszahozzuk, hogy megint együtt tudjuk azt a nagy munkát elvégezni, amely mindnyájunkra vár a jövőben, akkor mi nemzetmentő munkát végeztünk és nem radikális politikát, hanem a nemzet öncéluságának politikáját követtük; (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondják, radikális követelés az is, ha mi kataszteri földbecsléseket akarunk. Önök azt mondják, hogy a kataszteri felbecslés irtózatos költségeket" emészt fel, és mellette rosszul járna az, akinek földjét esetleg magasabb kataszteri számmal ,magasabb kataszteri kulcs szerint becsülnék fel, mint a jelenlegi. Én ilyen alacsony szempontoktól magamat vezettetni nem engedem. Ha valakinek jobb föld jutott osztályrészül, akkor fizessen az államnak magasabb adót azért a földért. Nem helyeselhetem azt az igazságtalanságot, amely eltűri azt, hogy ugyanazon a területen, ugyanazon a kataszteri tiszta jövedelmezőség alatt kimutatott földterületen az, aki jó földet kapott, csak annyit fizessen, mint amennyi a kataszteri tiszta jövedelme a földnek, és az, aki ugyanazon a területen a maga kis parcellájával árkot vagy turjánt, vagy mocsarat és nem földet kapott, az is a neki kiadott földtömbért ugyanannyit legyen köteles fizetni. (Halász Móric : Adómentes, nem kell fizetni senkinek 1) Azt mondta a pénzügymin ister ur erre, hogy ez nagyon súlyos állami feladat, amelynek költsége nem tudja kiszorítani. Én sem gondolom azt, hogy ez országszerte keresztülvitessék, de adjuk meg a lehetőséget ?zoknak, akik kérik, mert a földhöz jutottaknak többsége kéri. Azt mondják, hogy a bérösszeg e szerint fog igazodni. De mi ezzel a junktimszerüen maximáltuk a bérösszeget. Megállapítottuk abban a javaslatban, amelyet Szakács Andor t. barátom tegnap előterjesztett, hogy mi maximáljuk ebben az országban a szokásos bérösszeget a maximumára, amelyet a kisemberektől kérünk, mert nem kap a pénzügyminister ur pénzt különben ezekből a bérletekből. Ne farizeuskodjunk, ne áltassuk magunkat azzal, hogy a kicsi ember akkor, amikor nem keres, amikor jövedelme nincs, amikor nem olyan földet művel, amelynek termelő erejéből az állam részére nagy áldozatkészséggel fizetni tudna, az utolsó párnáját is el fogja adni csak azért, hogy az államnak a bérösszeget megfizesse. Megfizeti majd a bérösszeget abból, amiből minden állampolgárnak meg kell fizetni, keresményének abból a feleslegéből, amelyet nem a szájától von el. Az államélet a közigazgatás fentartása. Az államélet organizációjának fentartásához ennek a feleslegnek kell hozzájárulnia, amelyet minden állampolgár a maga életstandardjának megcsökkentése nélkül odaadhat az állam oltárára. Az a helyes költségvetés és az a helyes állami standard, ahol a magángazdaságok is ugy vannak a teherbírás szempontjából egyensúlyba hozva, mint ahogyan —• büszkén mondja a pénzügyminister ur és én is elismerem, hogy az helyes —• az államháztartás egyensúlyban van. Mindaddig, amig egyes egyének családjaiban, magánéletében, házának elrendezettségében, gazdasági életstandardja szempontjából nincs egyensúlyban ez a költségvetés, engedjék meg, hogy a magyar állam költségvetését se tartsam elrendezettnek. A régi, dicső Nagy-Magyarországnak nagy várromját látjuk magunk előtt. A várrom fokán világítótorony van, amely veti a maga reflektorait Magyarország különféle területeire és annak különféle területén lakó népeire s a nép gondolatában, lelkében élő egyes kérdésekre. Ez a reflektor köröskörül jár az egész országban azért, hogy ennek a megcsonkított várromnak eredeti nagyságához vezesse vissza azokat a társadalmi osztályokat, azokat a területeket és mindazokat a kérdéseket, amelyeket mindnyájunk lelkéből fakasztva hozunk ide fájdalmunk, sóhajtásunk, követeléseink és megvalósítási céljaink gyanánt. Ugy gondolom, hogy ha önök Magyarország megcsonkított részeit ilyen várromnak látják és a mi felkiáltásunkat, jaj szavunkat nem hidegen, nem érzéketlenül, hanem fogékonyan fogják kezelni, akkor — amiben nem is akarok kételkedni — együttes erővel, összevetett akarattal fogjuk ennek az országnak sorsát megjavítani és fogjuk bevezetni Magyarországnak az összes reflektorok alatt álló hajóit abba a kikötőbe, amelynek neve az integer nagy Magyarország. A költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök : Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, amelyben értesít, hogy megdicsőült I. Ferenc József császári és királyi apostoli felsége lelkiüdvéért, elhunytának évfordulóján, folyó évi november 21-én délelőtt 10 órakor a budavári koronázó főtemplomban hivatalos gyászistentisztelet fog tartatni. A gyászistentiszteleten a nemzetgyűlés képviseletében én fogok résztvenni. Tudomásul vétetik. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, NAPLÓ. XXXVI. 44