Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
d nemzetgyűlés 468. ülése 1925. jóléti minister urnák Lendvai István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszd. Báró Petricsevich-Horváth Emil képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Perichevich-Horváth Emil : T. Nemzetgyűlés ! Egészen röviden kivánok felszólalni. Az ügy érdeméhez alig lesz szavam. Ezt a kérdést azonban ugy állították be, mintha ez nekem személyes ügyem lett volna. Épen ezért egészen röviden rá akarok mutatni azokra a kisérő körülményekre, amelyekből nyilvánvalóvá fog válni, hogy ez a kérdés nem az én személyes ügyem, hogy ebbe az én személyem erőszakosan és olyan magyarázatokkal kevertetik bele, amelyek a való tényeknek nem mindenben felelnek meg. Mindenekelőtt konstatálni kivánom, hogy a népjóléti ministerium, amelynek egyik adminisztratív államtitkárja A 7 oltani abban az időben, csak 1923 május 1-én vette át az állami építkezéseket. Konstatálni kivánom azt is, hogy a hadirokkantakat és kisiparosokat foglalkoztató részvénytársaság, — mert soha Steinmetz Sámuel vállalkozója nem volt az államnak — 1921-ben, tehát már két évvel előbb szerződéses építési vállalkozója volt az államnak. Ezeket az építési megbízásokat pedig boldogult Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi ministersége idejében kapta az Országos Lakásépítő Tanács egyhangúlag hozott határozata alapján, amelyben figyelemmel £LTT£i ci közérdekű tevékenységre — amint ezt 1921-ben megállapították — a tanács utasította a lakásépítési ministeri biztosságot, hogy nyilvános versenytárgyalás mellőzésével adjon megbízást és munkát érmek a vállalatnak, mert ez a vállalat a közérdeket szolgálja akkor, amikor igen nagyszámú rokkantat foglalkoztat. Ez történt 1921-ben. Hasonlóképen kapott ez a vállalat 1921-től fogva folytonosan a kereskedelemügyi minister rendeletéből a pestszentlőrinci állami lakótelepen építkezéseket, 1922-ben szintén versenytárgyalás nélkül az akkori ministere.nök ur és kereskedelmügyi minister ur legmelegebb támogatásával munkát, miután a hadigondozó hivatal megállapította hivatalos vizsgálattal, hogy a telepen alkalmazott 60 munkás közül mindössze három vagy négy ép, a többi pedig kisebb vagy nagyobb mértékben rokkant. Ebben az állapotban vette át a népjóléti ministerium az építkezést és kerültem én igénytelen személyemmel, mint a szuperrevíziót végző államtitkár az építkezési ügyekkel kapcsolatba. Első intézkedésünk az volt, hogy a versenytárgyalás nélkül való megbízást beszüntettük, versenytárgyalást irtunk ki és ezen a versenytárgyaláson, mint a legolcsóbb ajánlattevők egyike, ez a cég is kapott bizonyos kisebb, barakszerü épület felépítésére megbízást. Ebben a tekintetben, nehogy egy pillanatig is ugy látszhassák, mintha az a humoros előadás, amely egy egyébként tisztességes iparos és a népjóléti ministerium bizonyos körei között egy konnexitast akar felállítani, pillanatig is némi komolyságra tarthatna számot, minden kommentár nélkül fel fogom olvasni azoknak az uraknak a névsorát, akik a vállalat igazgatóságában ültek és kik közül többen és nem egyszer interveniáltak abban a tekintetben, hogy ez a közérdekű vállalat, amely főleg rokNAPLÓ. XXXVI. évi november hó 18-án, szerdán. 2öo kantákat foglalkoztat, állami építkezéshez jusson. A vállalat igazgatóságában helyet foglaltak : báró Feilitsch Berthold, Kovacsics Lajos, Csicseri Zsigmond nyugalmazott altábornags 7 , Szörcsey József, a nemzeti szövetség igazgatója, Haller István volt minister, Szász Károly volt képviselőházi elnök, Battenberg Lajos posta- és távírda főigazgató, később belépett az igazgatóságba Csécsi-Nagy Imre nyugalmazott altábornagy, a hadi rokkantak nemzeti szövetségének alelnöke. A ministeriumban e mellett a^ vállalat mellett azzal az indokolással törtek lándzsát igen tekintélyes közéleti férfiak, hogy ez a vállalat csökkent munkaképességű és közönséges vállalkozók által nem alkalmazott rokkantakat foglalkoztat, ajánlván, hogy bizonyos állami építkezésekkel támogassuk a vállalatot közérdekű törekvésében. Nem kivánok kiterjeszkedni arra, mennyiben van vallása egy részvénytársaságnak, azt sem akarom eldönteni, hogyha egy részvénytársaság ügyvezető igazgatója zsidó, ez a részvénytársaság mennyiben válik zsidóvá, vagy marad meg kereszténynek, azonban ugy érzem, hogy felesleges minden további szót szaporítani annak a kérdésnek eldöntésére, hogyha Haller István, Szász Károly, és br. Perényi Zsigmond közbejárnak a közérdekre való tekintettel és kérik hogy egy vállalatnak bizonyos állami építkezést adjunk, mert akkor nekem ez a vállalat elég keresztény. És hogyha a hadirokkantak nemzeti szövetségének ügyvezető alelnöke Csécsi-Nagy Imre nyugalmazott altábornagy és még egy másik altábornagy kijelenti, hogy az rokkantakat foglalkoztat, akkor és nem kutatom tovább azt, hogy tényleg foglalkoztat-e rokkantakat, mert azt a legilletékesebb tényezők jelentették ki. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ilyen körülmények között én nem is foglalkozom azokkal a humoros és kevésbé humoros megjegyzésekkel fűszerezett tréfákkal, csak azt kivánom leszögezni, hogyha a népjóléti ministerium és igénytelen személyem ezt a vállalatot a törvényes kereteken belül, nyilvános pályázaton, egyenlő feltételek mellett munkához juttat' cl, ctZl annyival is inkább tehette, mert a vállalatért olyan közéleti férfiak vállaltak garanciát, akiknek szava előtt akkor is, ma is meghajlok. Meg kivánom jegyezni, hogy a vállalat a reábízott munkát mindenkor tisztességesen végezte el. Az az idevetett megjegyzés, mintha a vállalat által épített házak bedőltek volna, egyáltalában nem felel meg a valóságnak, sőt az igazság az, hogy amikor még nem került a népjóléti ministerium szuperrevíziója alá az építkezés, — és épen azért került a népjóléti ministerium vezetése alá, mert Pest-Szentiőrincen 16 ház mennyezete beomlott — épen azok a házak nem omlottak be, amelyeket ez a vállalat épített. Ilyen körülmények között, azt hiszem, hogy legalább is erőltetett és indokolatlan olyan összefüggéseket keresni^ a vállalatnak munkához való juttatása és a népjóléti ministerium állítólagos kedvezése, protezsálása között, aminőket a t. nemzetgyűlési képviselő ur itt állítani merészelt. A magam részéről nem kivánok az ügy érdemével foglalkozni, mert az egész matéria a független magyar bíróság előtt van és remélem, hogy ezzel az állítással, — vagy minek nevezzem — rövid időn belül alkalmam nyilik ott leszámolni, ahová az ilyen állitások valók (Helyeslés a jobboldalon.) Szomorú jelenségnek tartom azonban és meggondolásra int az, vájjon 38