Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

d nemzetgyűlés 468. ülése 1925. jóléti minister urnák Lendvai István képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszd. Báró Petricsevich-Horváth Emil képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Perichevich-Horváth Emil : T. Nemzetgyű­lés ! Egészen röviden kivánok felszólalni. Az ügy érdeméhez alig lesz szavam. Ezt a kérdést azonban ugy állították be, mintha ez nekem személyes ügyem lett volna. Épen ezért egészen röviden rá akarok mutatni azokra a kisérő kö­rülményekre, amelyekből nyilvánvalóvá fog válni, hogy ez a kérdés nem az én személyes ügyem, hogy ebbe az én személyem erőszakosan és olyan magyarázatokkal kevertetik bele, ame­lyek a való tényeknek nem mindenben felel­nek meg. Mindenekelőtt konstatálni kivánom, hogy a népjóléti ministerium, amelynek egyik admi­nisztratív államtitkárja A 7 oltani abban az idő­ben, csak 1923 május 1-én vette át az állami építkezéseket. Konstatálni kivánom azt is, hogy a hadirokkantakat és kisiparosokat foglalkoz­tató részvénytársaság, — mert soha Steinmetz Sámuel vállalkozója nem volt az államnak — 1921-ben, tehát már két évvel előbb szerződéses építési vállalkozója volt az államnak. Ezeket az építési megbízásokat pedig bol­dogult Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi ministersége idejében kapta az Országos La­kásépítő Tanács egyhangúlag hozott határozata alapján, amelyben figyelemmel £LTT£i ci közér­dekű tevékenységre — amint ezt 1921-ben meg­állapították — a tanács utasította a lakásépí­tési ministeri biztosságot, hogy nyilvános ver­senytárgyalás mellőzésével adjon megbízást és munkát érmek a vállalatnak, mert ez a válla­lat a közérdeket szolgálja akkor, amikor igen nagyszámú rokkantat foglalkoztat. Ez tör­tént 1921-ben. Hasonlóképen kapott ez a válla­lat 1921-től fogva folytonosan a kereskedelem­ügyi minister rendeletéből a pestszentlőrinci állami lakótelepen építkezéseket, 1922-ben szin­tén versenytárgyalás nélkül az akkori minis­tere.nök ur és kereskedelmügyi minister ur legmelegebb támogatásával munkát, miután a hadigondozó hivatal megállapította hivatalos vizsgálattal, hogy a telepen alkalmazott 60 munkás közül mindössze három vagy négy ép, a többi pedig kisebb vagy nagyobb mértékben rokkant. Ebben az állapotban vette át a népjóléti ministerium az építkezést és kerültem én igénytelen személyemmel, mint a szuperreví­ziót végző államtitkár az építkezési ügyekkel kapcsolatba. Első intézkedésünk az volt, hogy a versenytárgyalás nélkül való megbízást be­szüntettük, versenytárgyalást irtunk ki és ezen a versenytárgyaláson, mint a legolcsóbb aján­lattevők egyike, ez a cég is kapott bizonyos ki­sebb, barakszerü épület felépítésére megbízást. Ebben a tekintetben, nehogy egy pillanatig is ugy látszhassák, mintha az a humoros előadás, amely egy egyébként tisztességes iparos és a népjóléti ministerium bizonyos körei között egy konnexitast akar felállítani, pillanatig is némi komolyságra tarthatna számot, minden kommentár nélkül fel fogom olvasni azoknak az uraknak a névsorát, akik a vállalat igaz­gatóságában ültek és kik közül többen és nem egyszer interveniáltak abban a tekintetben, hogy ez a közérdekű vállalat, amely főleg rok­NAPLÓ. XXXVI. évi november hó 18-án, szerdán. 2öo kantákat foglalkoztat, állami építkezéshez jusson. A vállalat igazgatóságában helyet foglal­tak : báró Feilitsch Berthold, Kovacsics Lajos, Csicseri Zsigmond nyugalmazott altábornags 7 , Szörcsey József, a nemzeti szövetség igazga­tója, Haller István volt minister, Szász Károly volt képviselőházi elnök, Battenberg Lajos posta- és távírda főigazgató, később belépett az igazgatóságba Csécsi-Nagy Imre nyugalmazott altábornagy, a hadi rokkantak nemzeti szövet­ségének alelnöke. A ministeriumban e mellett a^ vállalat mellett azzal az indokolással törtek lándzsát igen tekintélyes közéleti férfiak, hogy ez a vállalat csökkent munkaképességű és közönséges vállalkozók által nem alkalma­zott rokkantakat foglalkoztat, ajánlván, hogy bizonyos állami építkezésekkel támogassuk a vállalatot közérdekű törekvésében. Nem kivánok kiterjeszkedni arra, mennyi­ben van vallása egy részvénytársaságnak, azt sem akarom eldönteni, hogyha egy részvénytár­saság ügyvezető igazgatója zsidó, ez a rész­vénytársaság mennyiben válik zsidóvá, vagy marad meg kereszténynek, azonban ugy érzem, hogy felesleges minden további szót szaporítani annak a kérdésnek eldöntésére, hogyha Haller István, Szász Károly, és br. Perényi Zsigmond közbejárnak a közérdekre való tekintettel és kérik hogy egy vállalatnak bizonyos állami építkezést adjunk, mert akkor nekem ez a vál­lalat elég keresztény. És hogyha a hadirok­kantak nemzeti szövetségének ügyvezető alel­nöke Csécsi-Nagy Imre nyugalmazott altábor­nagy és még egy másik altábornagy kijelenti, hogy az rokkantakat foglalkoztat, akkor és nem kutatom tovább azt, hogy tényleg foglalkoztat-e rokkantakat, mert azt a legilletékesebb ténye­zők jelentették ki. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ilyen körülmények között én nem is fog­lalkozom azokkal a humoros és kevésbé humo­ros megjegyzésekkel fűszerezett tréfákkal, csak azt kivánom leszögezni, hogyha a nép­jóléti ministerium és igénytelen személyem ezt a vállalatot a törvényes kereteken belül, nyil­vános pályázaton, egyenlő feltételek mellett munkához juttat' cl, ctZl annyival is inkább te­hette, mert a vállalatért olyan közéleti férfiak vállaltak garanciát, akiknek szava előtt akkor is, ma is meghajlok. Meg kivánom jegyezni, hogy a vállalat a reábízott munkát mindenkor tisztességesen végezte el. Az az idevetett megjegyzés, mintha a vál­lalat által épített házak bedőltek volna, egy­általában nem felel meg a valóságnak, sőt az igazság az, hogy amikor még nem került a népjóléti ministerium szuperrevíziója alá az építkezés, — és épen azért került a népjóléti ministerium vezetése alá, mert Pest-Szent­iőrincen 16 ház mennyezete beomlott — épen azok a házak nem omlottak be, amelyeket ez a vállalat épített. Ilyen körülmények között, azt hiszem, hogy legalább is erőltetett és indokolatlan olyan összefüggéseket keresni^ a vállalatnak munkához való juttatása és a nép­jóléti ministerium állítólagos kedvezése, pro­tezsálása között, aminőket a t. nemzetgyűlési képviselő ur itt állítani merészelt. A magam részéről nem kivánok az ügy ér­demével foglalkozni, mert az egész matéria a független magyar bíróság előtt van és remé­lem, hogy ezzel az állítással, — vagy minek ne­vezzem — rövid időn belül alkalmam nyilik ott leszámolni, ahová az ilyen állitások valók (Helyeslés a jobboldalon.) Szomorú jelenségnek tartom azonban és meggondolásra int az, vájjon 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom