Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán. 243 mig 1924-ben az átlag 12.000 volt. 4300 főre menő plusz mutatkozik tenát és ezzel okolja meg az igazságügyminister ur az ő gigantikus előirányzatát. Ez a kettő egymásból folyik. Méltóztassanak csökkenteni az igazságügyi kiadásokat. Kevesebb porkolábot, kevesebb börtönt és több iskolát, több tanitót. Ez volna a helyes! (Viczián isván: Kezdjék a gonosztevők maguknál a létszámapasztást!) Soha annyi kormányzósértési, vagy felségsértési pör nem volt, mint ma. Egy ferde nézésért ma mindenki a biróság elé kerülhet (Ellenmondások jobbfelől.) és a kóterben van a helye. Innen van ez a nagy szám, a letartóztatottaknak 12.000-es száma. Természetes, hogy ez azután sok költségbe kerül, üe lehetne-e vájjon a bíráskodás szempontjából figyelembe venni azt a régi igazságszolgáltatási elvet, hogy inkább meneküljön száz bűnös, mint szenvedjen egy igaz? Nem lehetne Magnaud biró módszerét meghonosítani és lefokozni ezeket az igazságügyi tételeket a teherbírás arányáig? Sokkal célszerűbb volna. Akkor az igazságügyminister urnák nem volna panasza, hogy sok a letartóztatott, tehát nagy az előirányzat; több embernek volna szabadsága és kevesebbet kellene kiizzadni és kiverejtekezni igazságügyi célokra. Nem akarok igazságtalan lenni, van a költségvetésben szociális tetei is, pl. az iparfelügyelet, ahol arra A^igyáznak, hogy a munka hadserege minél ritkábban legyen kitéve megsebesülésnek, a hivatással járó betegségeknek és az elpusztulásnak. (Szabó Imre: Eletemben niéM alig láttam iparfelügyelőt!) Iparfelügyeletrt a költségvetés 3-3 milliárdot irányoz elő, de előirányoz 3-5 milliárd bevételt is. (Szabó Imre: Szóval keresnek rajta!) A keresztény és nemzeti kormány tehát az iparfelügyeleten keres 200 millió koronát. (Szabó Imre: Üzleti szellem! — Esztergályos János: Szóval, hu nem találnak kazánkövet, utasítást adnak, hogy szerezzenek be! — Derültség bálfelöl.) Kereskedelmi és munkásvédelmi célokra 828 millió papírkorona van beállítva, ezzel szemben a földmivelésügyi tárca keretében lótenyésztésre 31 milliárd korona van előirányozva. Tudom, hogy azt fogják mondani, hogy a lótenyésztés roppant fontos nemzetgazdasági érdek. (Egy hang jobbfelől: Persze!) Hegyes! De jelentősege állandóan csökken! Az elemi erők előretörése és alkalmazása a mezőgazdaság terén is világszerte olyan horribilis, hogy a lónak maholnap csak az olcsó hits szempontjából lesz jelentősége, vagy pedig a diszhintó és a hátasló szempontjából. (Gr. Hoyos Miksa: Nem egészen igy van!) Csak annak lesz szüksége lóra, aki díszhintón akar menni, vagy aki lovagolni szeret. (Gr. Szápáry Lajos: Nem!) Hiszen látjuk, hogy a népek versengése ma a petróleum források köré csoportosul. A petróleum és a benzin uralja a világot. Méltóztassanak elmenni a külföldre, félórákat járhatnak az utcán, mig egy lovasfoga tot találnak. És ahol intenzív és modern a mezőgazdasági termelés, ott is az elemi erővel hajtott gépeket alkalmazzák. Nem kell tehát minden pénzt beleölni egy letünőben levő gazdasági eszköz fentartásába. (Szabó Imre: Patkolják a döglött lovat!) hanem ezt az összeget talán fel lehetne használni embervédelemre. Mert emberekre azután is szükség lesz! Az embereket nem szorítja ki az elemi erő, csak könnyebbé teszi sorsukat és életüket. Legalább is igy kellene, hogy legyen. Ha azután hátaslovakra; hintóslovakra vagy versenylovakra van szükség, ám tessék megfizetni ezt azoknak, akiknek eboen örömük telik. (Gr. Moyos Miksa: Ugy is van!) JNem lehet elkívánni, hogy az az aüózó munkás és kispolgár, aki napi adagját csökkenti a közvetett adók befizetésével, iGr. Hoyos Miksa: Nem is lehet, nem is szabad!) fizesse meg a hátaslovak és a hintós fogatok passzióját. (Gr. Hoyos Miksa: Helyes, de nem is teszi senki!) Ha mi ilyen értelmű javaslatol fogunk tenni, hogy a lótenyésztésre felvett 31 milliárdot méltóztassanak torolni és embervédelmi célokra felhasználni, méltóztatnak majd hozzájárulni 1 (Koszó István: Embereket tesznek lóvá? — Zaj.) Kérem, államtitkár ur, hangosabban tessék közbeszólni, szívesen állok rendelkezésére. (Koszó István: Nem tud tovább beszélni, ha közbeszólok?) Tessék csak nyugodtan közbeszólni! (Zaj.) Elnök: Ne tessék se nyugodtan, se nyugtalanul közbeszólni, hanem méltóztassék a képviselő urnák beszédet folytatni. Propper Sándor: En csak azt mondtam, hogy ha az urak közbeszólnak, szóljanak közbe értelmesen és hangosan, hogy felelni tudjak rá. A lótenyésztésre és annak fejlesztésére beállított 31 milliárd korona mellett egy másik tárca keretében az anya- és csecsemővédelemre 5 milliárd koronát irányoz elő a t. kormány, de állategészségügyre még külön, a 31 milliárdon felül van 12 milliárd felvéve. (Kabók Lajos: Ez fontosabb! — Zaj.) Van a költségvetésnek egy tétele »Nemzeti munkavédelem« fejezet alatt. (Kószó István: Ez fáj maguknak! — Kabók Lajos: Haszontalan intézmény az egész; egy hajítófát nem ér! — Kószó István: Dehogy nem, a sztrájk ellenszere, ezért fáj maguknak! — Malasits Géza: Nem azért fáj! — Esztergályos János: Láttuk a nyomdászoknál!) Nagy tévedés az, hogy ez nekünk fáj. (Kószó István: Akkor miért panaszkodnak?) Fáj a hétmilliárd korona, amit erre a célra kidobnak, (Kabók Lajos: Az adózók pénzét nem szabad igy pocsékolni! — Hedry Lőrinc: A hét legjobb vicce!) mert a »Nemzeti munkavédelem« cím alatt működő obskúrus alakulat... (Felkiáltások a jobboldalon: Ohó!) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasitani. Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a sértő kifejezésektől tartózkodni, mert amenynyiben a képviselő ur állandóvá teszi a sértéseket, kénytelen leszek a szót megvonni a képviselő úrtól. Propper Sándor: Az »obskúrus« szó olyan sértő? Elnök: A képviselő ur tisztában lehet azzal, hogy ez inparlamentáris kifejezés, méltóztassék tehát az ilyen kifejezésektől tartózkodni. Propper Sándor: Mondom, ez a nyolcmilliárd korona teljesen kidobott összeg. Tessék tudomásul venni, hogy azok a jó urak, akiket ott összegyűjtöttek és valamire kiképeznek, mindenre jók lesznek a Adlágon, csak arra nem, hogy valamely iparvállalatot kisegítsenek zavarából. Mindent Akarhatnak azoktól az uraktól, csak azt nem, hogy valaha villamosA'onatot, vagy gőzmozdonyt fognak vezetni és kenyeret fognak sütni. (Felkiáltások jobbfelől: Majd meglátjuk! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem is az a cél, hogy ők A^alamit csináljanak. (Hedry Lőrinc: Igenis, az a cél! — Esztergályos János: Más a cél! — Hedry Lőrinc: Mi a cél! — Malasits Géza: Katonai nyuzóknak menedéket adni!)