Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

236 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. datot tartott szükségesnek elvesztegetni. Ez a mondat ugy szólt, hogy aki valakit idéz, azt magáévá is teszi és ő ez ellen tiltakozik. Akkor nem volt nálam az okmány, most azonban elhoztam, Szabó Dezső »Élet és Irodalom «című folyóiratának 3-ik számát, amelynek 26. és 27-ik oldalán a követ­kező állitások láttak nyomdafestéket (olvassa): »Ezeknek a bűnéből lettek a nagy célokkal alakult, a magyarság védelmére, a magyar jövő megépí­tésére összejött szervezetekből olyan Ferragus-féle titkos cimboraságok, melyek tagjai most tüzön­vizen egymást védik, egymást tolják, egymást boszulják meg, még akkor is, ha a legégetőbb magyar érdeket, a legkiválóbb magyar értéket kell agyoniitniök. Ezekbe a titkos szervezetekbe be van szervezve a keresztény bíróság, a keresztény ügyvédek, a keresztény alkalmazottak legnagyobb része. Ezekben a szervezetekben a felvételkor olyan esküt tesznek, mely minden más esküt felold, mely minden más eskü fölött áll. Itt a katasztrófa magja, itt egy irtózatos morális anarkia kezdete, mely halálos veszélye a magyarságnak. Birói, ügyvédi hivatalos eskü csak egy van. Ez az eskü szent és sérthetetlen. Aki egy más esküvel bármilyen függő helyzetbe hozza magát, melyet ez az első, hivatalos eskü nem enged meg, aki hivatalos esküje területén bármely más hatalomtól, szervezettől, utasítástól befolyásoltatni engedi magát, az nem hazafi, nem keresztény, nem hős, hanem gazember, akit Justicia háza elé kell felakasztani elrettentő például. Ha a magyar közélet utolsó várai is az érdekcimbora­ságok kezébe kerülnek, ez az ország utolsó napjait éli. A legirtózatosab tények hatása alatt kiáltom: veszély van, segíteni kell!« (Klárik Ferenc: Majd a belügyminister segit!) Ezt Szabó Dezső irta. Szabó Dezső keresztény iró, akinek a kvalitásait nekem itt nem kell kü­lön méltatnom Szabó Dezső irta ezt 1923 május 26-án. Én ezt a kérdést itt a nemzetgyűlésben szóvá tettem még abban az esztendőben, de felelet nélkül hagyta a kormány s felelet.nélkül hagyták az illetékes testületek. Azóta benne él a köztudat­ban Szabó Dezsőnek ez az irása, ez az állítása, és a kormányzat nem tartotta szükségesnek, hogy ezzel szembeszálljon, nem tartotta szükségesnek, hogy ezt az írót, aki nem menekült az immuni­tás védelme alá, hanem kinyomatta, kiadta, többezer példányban közkézre bocsátotta ezt, fele­lősségre vonja; nem idézték sajtóbiróság elé, nem vonták kérdőre, nem kérdezték meg tőle, hogy ezt a borzalmas súlyos állítását mire alapítja, honnan vette. Egyszerű tiltakozással ezt a borzalmat elin­tézni nem lehet. Én nem általánosítok, nem mon­dom, hogy az egész magyar birói kar az ellen­forradalom szolgálatába szegődött, nem mondom, hogy minden egyes bíró és ügyész felesküdött az ébredőknek, noha itt Írásban fekszik előttem két esztendő óta eáfolatlanul. (Saly Endre : Zsilinszky is megmondta!) Legelső kötelessége lett volna a kormánynak, hogy ezt a bíróság nyilvánossága elé vigye, ott ezt az irót felelősségre vonja és ezt a kérdést tisztázza az ország érdekében, az igaz­ságkereső emberek érdekében és magának a bíró­ságnak az érdekében. (Klárik Ferenc: De nem merte!) Egy országnak biráskodása, jogszolgálta­tása nem három esztendeig, hanem 24 óráig sem élhet az alatt gyanú alatt, amely gyanúval itt Szabó Dezső a magyar igazságszolgáltatást illette. Ez azt jelenti, hogy azok, akik a bíróság elé ke­rülnek és nem tartoznak ahhoz az érdekszférához, amelyhez Szabó Dezső szerint a birák egy része tartozik, nem kapják meg a keresett igazságot. Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Ne méltóztassék a köztisztelet­ben álló független birói kart ilyen súlyosan ineg­évi november hó 18-án, szerdán. gyanúsítani. Ha a képviselő ur ilyen mederben folytatja, meg fogom tőle vonni a szót. Propper Sádor : Kijelentettem, hogy nem ál­talánosítok ! Elnö» : Ne méltóztassék az elnökkel vitat­kozni. A képviselő ur nem neveket emiitett, ha­nem általánosságban beszélt. Propper Sándor : Majd neveket is fogok em­líteni! Elnök : Ez alól nem jelent kivételt az, ha a képviselő ur hangoztatja csupán, hogy nem kivan áitalánositani. Propper Sándor : Ismételten csak azt hang­súlyozhatom, hogy nem általánosítok, de ha nevek tetszenek, nagyon szívesen szolgálok nevekkel. (Klárik Ferenc : Tessék a könyv Íróját biróság elé vinni ! Ezt nem merik !) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : Bejelentem azt az igénye­met itt a nemzetgyűlés szine előtt, az egész or­szág közvéleménye előtt, az egész világra elhal­latszó hangon, hogy a kormány ezt a kérdést sürgősen tisztázza. Ha a sajtótörvény értelmében ez a közlemény már nem is vonható birói eljárás alá, mert elévült (Klárik Ferenc : Az is az ő bűnük!), keresse meg a kormány más módját annak, hogy Szabó Dezsőt meghallgassa és a ma­gyar bíróságról ezt a borzalmas vádat levegye. (Kabók Lajos : Itt mondották nyíltan a parla­mentben, hogy »a mi bíráink«. Zsilinszky itt mondotta az egész parlament hallatára ! — Saly Endre: Itt van a Márffy Ítélet, az is hasonló!) Most konkrétumot fogok felhozni. Az ügyé­szek és birák egyesületének Wolff Károly szélső fajvédő ellenforradalmi férfiú az elnöke. Szerény felfogásom szerint a bíróságnak s az ügyészség­nek felette kell állania minden pártszempontnak és minden pártkeretnek. Én ugy képzelem el az igazságszolgáltatás gépezetét, hogy ez valami emberentáli magasságra emeltessék fel- (Szabó Imre : Még a kormányon is túl!) A biró kapja meg azt, ami az ő szociális és gazdasági meg­élhetésére szükséges; kapja meg bőségesen. Itt kivé­telt tennék: a biró kapjon többet, mint a katona és a hivatalnok; a bírónak ne legyenek napi gondjai, a biró emelkedjék fel a szürke hétköz­napok ragacsos szintjéről ideális emberi magas­latokra. Ilyen biróság nem tudhat elnökének egy Wolff Károlyt, akinek nézetét, politikai hitvallá­sát lehet tiszteletben tartani, de ezt a hitvallást az igazságszolgáltatás gépezetébe beszivárogtatni nem szabad. A másik konkrétum az, hogy nem egyes tanácsok, különösen a Töreki- és a Schandl-tanáes a felekkel és az ítéletekkel elbánik. Ezt a két tanácsot én valahogy ugy látom, mint Báthory Erzsébet legendabéli vasszüzét; akit magához ölel, annak vége van. Tisztára az határozza meg, hogy milyen pártállásu az illető! Ebben a két tanácsban néhány tárgyalást végighallgattam. Akár vádló, akár vádlott volt az, aki nem tarto­zott a szélső reakcióhoz, annak ott nagyon rossz dolga volt. A vádló is olyan tortúrákon ment át, mintha vádlott lett volna; még nézni is rossz volt egy szabadságszerető embernek. További konkrétumok a Népszavára kirótt ítéletek. Nem panaszképen mondom ezt, hiszen volt módunk megszokni az üldöztetést, a béke­időben sem voltunk valami nagyon elkényeztetve ezekben a kérdésekben, a liberális korszak is ér­tette a módját, hogyan kell a biráló hangot el­nyomni. De ami most megy végbe, tessék nekem koncedálni, nem olyasvalami, ami az emberekben az igazságszolgáltatásba vetett hitet megerősiti. Mégis csak az emberi érzés az, amely ezeket a kérdéseket eldönti, és ha valaki ugy érzi, hogy rajta sérelem és igazságtalanság esett, meg kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom