Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

216 A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. izgatni, avagy lázitani hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a jobboldalon. — Viczián István : Tanulhatnak tőle!) T. Nemzetgyűlés! Arról beszéltem, hogy elsősorban Széchenyi István emlékének c's gondolatainak jegyében, nem a defetizmus szellemében, hanem ha kell, kíméletlen eszközökkel kell ezt a nemzetet belső ellenségeitől megszabadítani, mert máskép elkövetkezik a végső katasztrófa, amikor a vörös felforgatásnak már nem 63 vármegyével, csak 14 vármegyével lenne dolga, körülvéve az idegen és neki nagyon szimpatikus utódállamokkal és akkor megtörténhetnék a harmadik és utolsó katasztrófa, amely után magyar nemzeti élet és történelmi Magyarország többé nem lenne. Ez a gondolat volt — ismétlem — az, amely engem átfűtött, amikor azt a nyilt levelet intéztem a nemzetgyűlés elnökéhez. Ebben a kérdésben végezetül csak azt kívánom mondani, hogy akár tévedtem a hangban, akár nem, akár ugy irtam, ahogy más nem irt volna, akár nem, ez a gondolat a nemzet nagy féltése volt, féltése attól, hogy a defetizmus, megalkuvás és paktum szelleme még egyszer és utolszor katasztrófába viszi. Ez hatott át engem — azt hiszem, ezt eléggé dokumentáltam — s aki ezért követ tud rám vetni, ám vessen rám követ, de én lelkiismeretem parancsának mindhalálig engedelmeskedni fogok. A nemzet belső veszedelmeiről, ellenfeleiről szólván, önök nyilván azt fogják várni, hogy Lendvai István most áttér a zsidókérdésre. (Derültség a jobboldalon.) Nem teszi, csak annyiban, hogy felveti a numerus clausus kérdését. Ezt a kérdést bizonyos oldalról állandóan hánytorgatják itt bent az országban épen ugy, mint a külföldön. (Viczián István : Hiába hánytorgatják !) Nagyon természetesen az ő feilett faji technikájukkal velejár az, hogy amikor azután a nemzet felzúdul, mert kivülről akarják a Népszövetségre ráoktrojálni a numerus clausus eltörlését, akkor természetesen megtagadják a közösséget az ő külföldi fajtestvéreikkel, akikkel való közösségüket pedig hiába próbálják megtagadni, mert ismerjük, nagyon jól ismerjük, egészen ennek a nemzetnek haláláig és pusztulásáig menően. Ami a numerus clausus kérdését illeti, talán meglepetés lesz, amit mondok. A numerus claususnak, ugy, ahogy ma van, nem vagyok hive, a numerus clausust, ugy, ahogy ma van, nem tekinthetem numerus claususnak. Ébredő magyar szempontból : ha tetszik, hát antiszemita szempontból, keresztény nemzeti szempontból azt kell mondanom, hogy keserű gúny és szatira az olyan numerus clausus, amely nem gondoskodik arról, hogy a külföldön végzett zsidó egyetemi hallgatók ne foglalhassák el Magyarországon azokat a poziciókat, amelyekre nézve tartottuk valamikor és tartjuk ma is szükségesnek a numerus clausus intézményét, hogy azok keresztény magyarokkal töltessenek be. Magam részéről a numerus nullus álláspontján vagyok (Derültség a jobboldalon.), mint ilyen, vagyok a mai numerus claususnak ellenfele, de annyiban is, hogy mégha a nosztriíikálás kérdésében is a keresztény magyar ifjúság hegemóniája biztosítva lenne, mit ér az, ha azt a numerus clausust nem támasztjuk alá egy olyan erőteljes, öntudatos keresztény gazdasági szociálpolitikával, amely gondoskodik arról, hogy az egyetemekről kikerült keresztény magyar ifjúság ne legyen kénytelen a szellemi proletariátusba sülyedni vagy az országból eltávozni, a nemzet számára (Kuna P. András : Tanuljanak a gyerekek ! Hiába a numerus clausus, ha nem tanulnak!) elveszni? Ami pedig a két alaptétel közül a másikat illeti, a keresztény és nemzetfenntartó magyarság gazdasági megerősítését, ezt ugyanakkor legfontoévi november hó 18-án, szerdán. sabb kormányzati feladatnak, kötelességnek tekintem. Ha itt egy rendszer van, amelyiknek pénzügyi, gazdasági, kulturális gondolkozását és működését az az egyetlen nagy gondolat fűti át, hogy mindent a nemzetfenntartó, hazafias és vallásos magyarságnak és senki másnak semmit, akkor nem kell nekem itt részleteznem a gazdasági, pénzügyi és kulturális kérdéseket, akkor minden tekintetben megoldódik az a probléma, hogy a keresztény magyarságot átmentsünk egy szebb és boldogabb jövendőbe. Ennek következtében, már az idő előrehaladott voltára való tekintettel is, azokat a megjegyzéseimet, amelyek gazdasági, pénzügyi, kulturális, népjóléti és szociális természetűek lennének, majd az egyes tárcák vitájánál és a részletes vitánál kívánom megtenni. Befejezésül megköszönöm azt a figyelmet, mellyel a nemzetgyűlésnek megállapíthatóan nagy többsége rapszodikus fejtegetéseimet fogadta és visszatérek Széchenyi István imént aposztrofált emlékezetéhez. Ez a nagy tragikus lángelme odatüzte a magyar égboltra vezércsillagnak, vezérgondolatnak azt, hogy »Magyarország nem volt, hanem lesz!« És ma, amikor 100 esztendővel fellépése után az ő emlékezetét törvénybe iktatjuk és_ emlékezetét ünnepeljük, akkor kétségbeesve, fájdalommal és vezeklessel kell visszagondolnunk rá — vezeklessel, t. képviselőtársaim — mert többé-kevésbé mindannyian bűnösek vagyunk a nemzet összeomlásában, ha nem cselekvőleg, talán passzive, talán azzal, amit nem cselekedtünk akkor és ugy, ahogy kellett volna. T. Nemzetgyűlés ! Ma nincs meg az akkori Magyarország- Nincs meg még gróf Széchenyi István akkori Magyarországa sem- Területileg 2

/s-a elveszett, idebenn pedig az a mindennél végzetesebb veszegelem fenyeget bennünket, hogy ha testileg fennmaradunk is, de erkölcseink megmételyeződnek, s testi, lelki nyomorúság és pusztulás fenyegeti ezt a keresztény magyarságotAmikor erre gondolunk, kérve kérek mindenkit pártkülömbség nélkül, aki a keresztény nemzeti jövőért, gyermekeink jövőjéért, a szebb Magyarországért aggódik, kövessünk el mindent és mindent azért kövessünk el, hogy Magyarország minél előbb legyen területileg ép, legyen gazdaságilag független és legyen erkölcseiben nagy, fenséges és magasztos. (Kuna P András : Az ifjúság tanuljon !) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom- (Éljenzés a középen és a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Rainprecht Antal ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik ? Láng János jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Azt mondotta beszédében — egyik túloldali t. képviselőtársam, — Kálmán Jenő, akinek nemcsak a személyét becsülöm nagyra, de azt is tudom róla, hogy ideális, nemes célok vezetik, hogy a mai viszonyok között a pártkeretekre valami nagy súlyt nem helyez. Vajha igy gondolkoznék ebben a nemzetgyűlésben mindenki. Vajha a pártfegyelem béklyója ne kötözné meg azokat, akik a haza javára közös munkára készek. Sajnos azonban, a mindenható pártérdek, a mindeneket lenyűgöző párthatalmi törekvés egy nagy hibája, mondhatnám rákfenéje a magyar politikai életnek. Ez volt a múltban és ez ma is. Őszinte vagyok. Ez áll nemcsak a túloldalra, hanem erre az oldalra is. Hiszen nagyon jól tudjuk és látjuk, hogy a párthatalmi törekvések, némely vezérkedésre vágyó egyének egyéni hiúsága mint emelkedik