Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-468
214 A nemzetgyűlés 468. illése 1925. társamnak, amikor arra kérte a kormányt, amire magam is kérem, hogy menjen segítségére annak a munkásságnak, amely valóságos szabadságharcot viv a szakszervezetekkel. (Derültség a szélsőbaloldalon.) amely azonban ezt a harcot megvívni nem tudja, amig a munka szabadságát, ha kell, a legdrákóibb törvényekkel nem biztosítottuk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Erről a törvényről egy izben beszéltem már s akkor a többségi oldalról azt kiáltották felém: »Meglesz ez a törvény!« Sajnos, ez a törvény ma sincs meg, ezt a beváltatlan adósságot legyen szabad önöktől számon kérnem. . Hogy a szakszervezetekben milyen harcot kénytelen megvívni ez a munkásság, amely viszont ki van szolgáltatva a szakszervezeteknek, mert hiszen kenyerét veszíti, ha szembe helyezkedik vele, azt a legjobban illusztrálja a bőripari munkások szövetségében legutóbb történt mozgalom. (Pikler Emil: De ne az »Uj Nemzedékiből olvassa fel, mert annak minden szava hazugság!) Igenis, az »Uj Nemzedék« cimü keresztény napilapból fogok idézni azért, mert a kizárt munkások odajöttek az »Uj Nemzedék« szerkesztőségébe és ott elmondották, hogy mi történt velük, leírták részletesen, hogy milyen nagy és dicsőséges a szakszervezeti szabadság. (Pikler Emil: »A Nép« ezért bukott meg!) Néhány adatot — szíves engedelmiikkel — felolvasnék ezekből a közleményekből. (Proptier Sándor: Gyerünk! Halljuk a kabarét!) Elhiszem, hogy önöknek a munkáskérdés kabaré. (Propper Sándor: Az ön előadása az!) Kabaré, amit önök a magyar munkásokkal csinálnak, de a munkásság azt a kabarét unja, vége kell, hogy legyen, önök nemsokáis? fognak pezsgőzni és mulatni! (Pronioer Sándor: A pezsgőt mind megitta maga!) Nem itt kell tiltakozni az »Uj Nemzedék« közleménye ellen, hanem tetszett volna a »Népszavá«-ban, az önök orgánumában egyetlen egy mondattal vasry adattal is próbálni ezeknek az adatoknak megcáfolását. Bárki megnézheti a »Népszava« vonatkozó példányait, a »Népszava« az ő srorombaságainak özönével felelt franca rokkoko finom modorával. (Derültség jobbfelől.) azonban a szesrény, becsületes, kérgeskezű munkások konkrét adataira érdemben egyetlen egy betűvel sem felelt. (Pronuer Sándor: Ne mondja! — Pikler Emil: Verebekre nem lövöldözünk ágyúval!) A bőripari munkások szövetségében legutóbb a munkássá fi? nénzé^ől élő titkárok részére szolgálati és fegyelmi szabályzatot dolgoztak ki. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A fegyelmi szabályzat meglehetős hosszú ideig készült, a munkásoknak azonban ezalatt az iclő alatt egyetlen-egyszer sem volt alkalmuk azzal foglalkozni, mert hiszen egész nap munkával vannak elfoglalva. Mikor azután elébük került ez a szabályzat, amelyről meg kell jegyeznem, hogy azok készítették el, akikre elsősorban vonatkozott, a titkárok és a szakszervezetektől jó fizetést 3mzó tisztviselők, akkor legnagyobb meglepetésére eféle dolgokat szemlélt és látott a munkásság. Olyan jogokat és előnyöket akartak maguknak biztosítani,' amelyek teljesen kimerítették volna a szakszervezetek vagypnkészletét. Elsősorban természetesen a szakszervezeti titkárok megfelelő felmondási időt kötöttek ki maguknak. Abba még belementek volna a munkások, hogy az alkalmazottak három évi szolgálattal hármn havi felmondásban részesüljenek, azt azonban évi november hó 18-án, szerdán. nem akarták megszavazni, hogy három éven túli alkalmaztatás esetén az amúgy is kitűnően megfizetett szakszervezeti titkárok hat hónapi felmondást dugjanak zsebre. A szakszervezeti titkárokra nézve a szabályzat 6. §-a az államiakhoz hasonló fizetési osztályokat állapit meg, és itt egyáltalában nem alkalmazzák azt az egyenlőséget, amelyet kifelé állandóan hirdettek. Az I. fizetési osztályba a központi titkárok önmagukat teszik, azokat pedig, akik a szakszervezetekben csakugyan ideeűlő munkát végeznek, tisztviselőket, tisztviselőnőket, gépírónőket, könyvelőket, azokat, akik a tagnyilvántartásnál és egyéb ilyen munkáknál vannak alkalmazva, csak a IV. fizetési osztályba. A napi munkaidőt a szociáldemokrata titkárok önmaguknak 7 órában állapították mes, ugyanakkor, amikor a munkások legnagyobb része naponkint 10—12 órát dolgozik (Barthos Andor: Ez a 8 óra?) és sajnos, még ez idő alatt sem tud annyi keresetet szerezni, amelyből családját megfelelően eltarthatná. A munkásságban ez a szabályzat óriási felháborodást keltett és amikor a munkásság, amelynek érdekében állitólag dolgoznak és itt beszélnek, mert elégedetlenkedni ezzel a szabályzattal és merte azt kívánni, hogy a titkár urak dolgozzanak és munkájukért tisztességes fizetést is kapjanak, de ne dőzsölhessenek és ne basáskodhassanak, akkor a szociáldemokrata szólásszabadság és srondolkozási szabadság nevében a renitenskedő munkásokat egyszerűen kizárták. (Viczián István: Ez a rendes eljárásuk!) A renitens munkások részéről azokban^ a napokban érkezett hozzám egy levél. (Halász Móric: Halljuk!) Ezt a levelet egy kizárt cinészmunkás irta az ő girbe-gurba betűivel és ha itt a t. képviselő urak a Népszavát emiitették, hallgassák mes- egy munkás nyilatkozatát a Nénszaváröl. (Zaj. — R. Podmaniczky Endre: Ez már nem érdekli őket! — Pnthenst^in Mór: Csak Halász Móricot! — Halász MóHc: Engem érdekel! — Olvassa:) »Kérném a következő sorok közlést: A múlt csütörtöki Népszava kezembe került és a vezércikken akadt mes a figyelmem, amelyben ismét a régi kopott fegyverét használja, (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) azt mondja, hogy ez bolsevista módszer, — amit csinálnak, hogy elégedetlenkednek a tagok a titkárokkal és belenéznek a^ zsebükbe, hogy mennyit lopnak oda a munkások zsebéből: ez bolsevista módszer, hogy a szociáldemokráciát elárulják, mert az Uj Nemzedékhez mennek rágalmazni.« Azt kérdezi ez az egyszerű munkás: »Mi az a rágalom? Nem tetszene valamely konkrétumot megnevezni ? Melyik a rágalom és melyik az igaz? Lám, lám, ezek a mindig áldozatkész munkások most a Népszavának milyen erkölcstelenek lettek. Ugy látszik, ezek a tudatlan, mindig csak áldozó munkások, amikor velük szemben az erkölcstelenségnek minden pimaszságát elkövetik, magukhoz térnek és rájönnek arra, hogy mindig csak nekik kell erkölcsösnek lenni.« (Mozgás a jobboldalon.) A munkásságtól követelik, hogy szó és kritika nélkül tűrjön mindent, de amikor a Népszavához hiába megy, hogy a Népszava közölje igazmondását, természetes, hogy kénytelen más laphoz jönni és ha oda megy, akkor bitvány, sőt szórói-szóra emlékszem a Népszavából — piszkos árulóknak nevezte őket, ezeket a derék munkásokat. (Viczián István:
