Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-468

A nemzetgyűlés 468. ülése 1925. évi november hó 18-án, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1925/26. évi állami költségvetés általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A leg­közelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Hegymegi-Kiss Pál, az összkormányhoz, a nyilvános betegápolás és az állami gyermekvédelem költségeinek a törvényható­ságokra, illetőleg a községekre történt jogtalan hárítása tárgyában. — A pénzügyminister válasza. — Baticz Gyula, a kereskedelemügyi és népjóléti ministerekhez, az épitöipari balesetek elhárítása ós az építőipar gyakorlásáról szóló törvénytervezet elkészítése tárgyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. — Beck Lajos, az összkormányhoz, a magyar-francia kereskedelmi szerződés tár­gyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. —- Lendvai István, a népjóléti ministerhez, Petri­csevich-Horvátti Emil b. államtitkár és Steinmetz Sama bolygó kefegyáros összeköttetései tárgyában. —- A népjóléti miniszter válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Buci János, Rakovszku Iván, Walko Lajos, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Forgács Miklós jegyző nr vezeti, a javaslatok mellett felszóla­lókat Héjj Imre jegyző nr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Láng János jegyző nr jegyzi. Napirend szerint következik az 1925/26 állami költségvetés (írom. 963.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Láng János jegyző: Lendvai István! Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt megjegyzéseimet az előttünk fekvő költség­vetési javaslattal kapcsolatban megtenném, mindenekelőtt röviden meg kivánom okolni, miért iratkoztam én fel a költségvetési javas­lat mellett felszólalók sorába. Cselekedtem ezt azért, mert nem tekintem bizalmi kérdésnek a kormány részére vagy a kormány ellen an­nak a kérdésnek jobbra vagy balra való el­döntését, hogy a költségvetési javaslatot a részletes vita, a részletes tárgyalás alapjául valaki elfogadja-e, vagy nem? Dokumentálni akartam egyúttal az én teljesen pártoktól füg­getlen, pártokon kivül levő helyzetemet is. T. Nemzetgyűlés! Azok a gondolatok, ame­lyeket szives türelmükkel kifejteni óhajtok, azok a megjegyzések, amelyeket tenni akarok, eminenter gróf Széchenyi István legutóbb megünnepelt centennáriumának, gróf Széche­nyi István legutóbb törvénybeiktatott emléké­nek jegyében állanak. Ugy látom, a magyar­nemzet tragikumának lényege abban rejlik, hogy gróf Széchenyi Istvánnak — ezt többen ki is fejtették — emlékezete nemcsak mint dá­tum aktuális, hanem az ő egész gondolkozása, az ő egész működése és az ő egész tragikuma NAPLÓ. XXXVI. ma is komolyan, véresen aktuális. Valahogyan ugy érzem, amikor mély en járó műveit olva­som, amikor élete sorát ügyelem, hogy azóta az esztendő óta, mióta gróf Széchenyi István fellépett, tulajdonképen semmi sem történt ebben az országban, lényegében semmi különö­sebb közeledés nem történt az ő nagy eszméi­nek, az ő nagy gondolatainak, az ő nagy nem­zeti ideáljának megvalósítása felé. Tragikum volt az ő élete azért, mert a meg nem értett prófétának, a meg nem értett Cas­sandrának élete volt az az élet, amelynek el kellett égnie egy nemzetért, amely nem tudta megérteni. Tragikum volt azért is, mert aka­ratlanul tragikus konfliktusba kellett kerülnie annak a Kossuth Lajosnak működésével, aki­nek emléke épen olyan szent és tiszta előttünk, mint gróf Széchenyi Istváné. Nem szeretném, nem kívánnám a Széche­nyi—Kossuth-pört itt felvetni; ugy érzem, szá­munkra ilyen pör tulaj donképen nincsen már. Nekünk nem marad egyéb hátra, mint szomo­rúan megállapítani, hogy e nemzetnek tragi­kuma, hogy Széchenyi István gondolatai, esz­méi nem juthattak kifejlődéshez, a Kossuth Lajosi gondolatnak pedig tragikuma az, hogy a nemzet becsülete, a nemzet függetlensége érdekében akkor, amikor a helyzet az volL hogy még Magyarországot nem lehetett eléggé erkölcsileg és gazdaságilag megerősiteni, kény­telen volt egy szabadságharcba menni, amely katasztrófával végződött. De azt hiszem, akkor vagyunk leginéltób­bak mind a két nagy lángelmének, mind a két nagy magyarnak emlékezetéhez, ha mindazt, ami'az ő földi alakjukon, az ő történelmi sor­sukon túl számunkra tanulság, levonjuk és megvalósitani igyekezünk. Lehet, hogy amikor négy és fél esztendő irtózatos véráldozatai után, amikor két forra­dalomnak nevezett zsidó vagy T onmentő vásár után, a bolsevista rémuralom után az ellen­forradalmi gondolat felülkerekedett, ha egy Kossuth Lajosi lélek akadt volna ebben az 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom