Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-467
206 A nemzetgyűlés 467. ülése 1925. évi november hó 17-én, hedden. Tudomásul vétetik. Huszár Karoly képviselő ur a házszabályok 205. Va érteimében szemeiyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti! Huszár KarMy: T. Nemzetgyűlés! Nem szivesen foglalkozom Kiss Menyhért Kepviselőtá:rsam személyével, mert monaiiatom, neuem mindig nehezemre esik még- a nevét is kiejtenem. tKíss Menyhért: Nekem is! Nem ültem az Amerikai Bankban, sem más részvénytársaságokban!) A képviselő ur engem egyszer odavitt az összeférhetienségi bizottság eié. lit, a Házban nyilvánosan vállalt minden bizony itást és amikor az Összeférhetienségi bizottság zsűrije összeült, a képviselő ur még fáradságot sem vett magának arra, hogy a zsűri előtt a bizonyítást lefolytassa, meri nem volt abban a helyzetben, hogy bizonyíthasson. A képviselő ur annak ellenére, hogy a zsűri egyhangúlag felmentett, (Kiss Menyiért: Politikai okokból!; ugy az életben odakint, mint itt ebben a teremben, a szemérmetlen rágalmazást és heesületrablást tovább folytatja. (HASS Menyhért: Miért mondott le akkor az elnökségről!) Nem akkor mondtam le, hanem jóval előbb. Most pedig tessék a következőket tudomásul venni : Én az Amerikai Banknak elnöke voltam. Egyetlenegyszer vettem részt egy ülésen, azon, amelyen megválasztottak. Soha egyetlen egy igazgatósági ülésen részt nem vettem, egy fillér tantiémet a banktól soha fel nem vettem és mindazok a dolgok, amelyeket a képviselő ur a közvélemény elé vitt, az után történtek, miután én már hónapokkal előbb a bank igazgatóságát otthagytam. U^ss Menyhért : Kár volt odamenni és a nevét odaadni. Strausz István képvűeiótársunk vagyonát vesztette el ebben a bankban !) A képviselő urnák legelemibb kötelessége, hogy meghallgasson. A képviselő ur nem volt hajlandó bizonyítani a vádakat, (isutss Menyhért: A talános vád volt!) A legaljasabb dolog a világon: egy vádat személyesen megkonstruálni s amikor sarokba szőritják, hogy tessék bizonyítani, arra hivatkozni, hogy a vád általános. Én tehát most itt, miután a képviselő ur azt a vádat emelte ellenem, hogy tahtiémeket szedtem fel stb, nyilvánosan felszólítom a képviselő urat, tessék előttem rögtön b'zonyUani, mire alapította ezeket a vádakat. (Kiss Menyhért : Nyugodt lehet, majd megmondom !) Majd én is mondok olyanokat, amikre a képviselő ur nem kíváncsi. A képviselő ur ebben a házban elvesztette a jogát ahhoz, hogy vádat emeljen, mert annak idején megígérte, hogy bizonyítani fog velem szemben, s ha az nem sikerül, levonja magára és mandátumára nézve a konzekvenciákat, ezt azonban elfelejtette megtenni. A képviselő ur hivatkozott arra a bizonyos rigyáci gyűlésre. Azt hiszem, nem akad epeszü és lelkiismeretes, becsületes ember, aki egyetértene azzal, amit ön akár parlamenti beszédében, akár bármilyen felszólalásában elmond. (Kiss Menyhért : Azért, mert magyarnak születtem, van nekem ép eszem! Nem vettem a nevem 50 krajcárért !) A képviselő ur azon a gyűlésen olyan beszédet mondott, amelyet végighallgatott az ön vezére és fegyvertársa, Eckhardt képviselő ur is, aki amikor bement Nagykanizsára, azoknak a fajvédő képviselőknek, akik ott jelen voltak, azt mondotta, hogy ez a Meiryus olyan beszédet mondott, hogy a végén azt hittem, ki fogja kiáltani a proletárdiktatúrát. Amikor Eeumarut képviselő urnák ez volt a véleménye a rigyaci üeszeuroi, (.c^auo äa u uur: uy ujiogato uemagog! — Zaj.) akkor csak nem inszi a képviselő ur, hogy én abban a helyzetben lehettem, hogy mmuen szavat és mínaen dolgot, amit exmondott, helyeselhettem. En helyeseltem jiiCKnarui js.epvi&eiő ur beszéue-uek ama re&zét, nogy a iorrauaiommal szemben a keresztény Magyarország éraekeit meg keli véutm, he±yeseltem beszédének azt a lebtet, amely arra vonatkozóit, no é y az országban olyan politikát keli csinami, ameiy a üoigozó népek millióit számbaveszi. Ugyanaz előtt a puüiiivum eiott, ahol önök az en válaszomat nem várták be, haionmegyedorás beszedemben kifejtettem, hogy miuen tévedtek Önök és mennyiben nem voit helyes, amit monQOttak. r/ontxoi-pontra cáfoltam önöket. A képviselő ur legyen szives és csak vonja tagadásba beszéuet, melyet az előtt a hallgatóság e.őtt tartót u, amely száz százalékban megegyezett a loídbirtok tárgyalása során. r ±eny ugyanis az, hogy abban a községben május havában száz percentes megegyezés tortént a megváltást szenvedő uradalmak és a nep között, és ez az akta az országos föiabirtokrendező bíróságnál május óta azért nem lett elintézve, mert az a bíró, aki az ügyet tárgyalta, valamely más ügyben el volt foglalva. À képviselő ur ott megeskettette a népet az é,ő Istenre és a csillagokra, hogy semmibe ne egyezzék bele, meit mindenkinek 15 hóid dukál, és azt mondotta: válasszatok olyan képviselő., mint amilyen én vagyok, mert én megcsináltam kerületemben a torvényt és ott az már végre is van hajtva. (Kíss Menyhért: Ugy is van!) Azzal, hogy ön csinálta a törvényt és ön adta a népnek a földet, én, mint komoly ember, egyet nem értettem. Ha a képviselő urat látom, mindig eszembe jut rtgi gyermekkoromnak egy emléke. Elvittek engemet, ugy mint más gyermeket is szokás, cirkuszba és ott a különböző mutatványok között láttam egy alakot, egy Jancsi bohócot, aki mindig söpörgette a szemetet és mindig ugy te.t, mintha mindent jobban értene mindenkinél és mindent jobban tudna csinálni. A szemétseprés közben »gután mindig a Jancsi bohóc került a pokróc alá. Ettől a képtől nem tudok szabadulni, amikor a képviselő ur parlamenti működését és az országban kifejtett működését nézem. A képviselő ur ezek után bármit mondhat rólam, mert addig, amig azon az állásponton van, hogy csak vádaskodik, de nem bizonyít, a képviselő urban én csak egy szerencsétlen Jancsi bohócot tudok látni. Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani! Kiss Menyhért képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Huszár Károly képviselő urat már húsz év óta ismerem. Amikor Kolozsvárott a keresztényszociális pártot megalakítottuk, a képviselő urat többszöri felkinálkozására lehoztuk oda egy beszéd tartására. A képviselő ur akkor lejött oda és egy beszédet mondatt, amelynek kevés sikere volt. Óriási szájjal, nagy handabandázással mondott egy beszédet, amivel a kolozsvári keresztényszocialista munkások nem voltak megelégedve. Hogy ő az én mondataimat kifogásolja és nem tartja alkalmasaknak arra, hogy épeszű
