Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-467

A nemzetgyűlés 467. illése 1925. a fordítottja történik annak, ami logikus, ami az etikának és az erkölcsnek megfelelne. Az történik, hogy a magyar királyi kormánynak mindenre van pénze, csak arra nem, hogy azok a kis exisztenciák, akik elvesztették a hadikölcsönbe fektetett pénzüket, azok az árvák, akiknek pénzét a belügyminister rendelete értelmében hadikölcsönbe fektették, valamilyen kártéritést kapjanak. Az a mód, abogyan ezt a kérdést kezelik, az az idegesség, ahogy en ezt az igen t. illetékes minister ur feltálalta és a köztudat elé vitte, az egész sajtóban és az egész közvéleményben — a keresztény közvéleménytől kezdve végig a liberálisig — mindenütt a világon visszatetszést keltett és mindenütt azt a meggyőződést érlelie meg, hogy a kormány, igenis, el tudja szedni a nép pénzét, a kormány fel tudja szólitani a népet és a tömegeket arra, hogy véráldozatot hozzanak, életüket áldozzák fel, és anyagiakban áldozatot hozzanak, de amikor ennek a konzekvenciáját kellene levonni, akkor még a karitatív szempont ellenére is azt mondja, hogy nem képes velorizálni, és ezeket az embereket semmiféle megtérítésiben nem részesiti, (Szabó Sándor: Leszállitani az adókat és a hadikölcsönt valorizálni ! —_ Zaj!) Mindenesetre az urak figyelmébe ajánlom azt, hogy ha még egy alkalom fog kináikőzni, (Szabó Sándor : A képviselő ur nem fog jegyeztii !) s a kormánynak szüksége lesz arra, hogy a polgárságnak és a munkásságnak áldozatkészségét igénybe vegye, nem fog akadni egyetlen egy ember sem, aki a kérést teljesíteni fogja, (Erdély! Aladár: Ön bizonyára nem! De más fogja!) mert eszébe fog jutni, hogyan bántak el azokkal, akik utolsó fillérjeiken is hadikölcsönt jegyeztek. (Halász Móricz : Hogyan lehet ilyet a Nemzetgyülésen mondani !) így áll a dolog és semmiféle hazugságot, álszentimentálizmust nem vagyok hajlandó elfogadni. Számtalan embert tudnék emliteneni, — számtalan középosztályhoz tartozó embert — akik Pesten eladták házaikat, s hadikölcsönt jegyeztek. Neveket tudnék mondani, de ezeket nem akarom a nyilvánosság előtt felemliteni. Eladták házaikat, földjeiket, s pénzüket hadikölcsönbe fektették. Ma ezek legnagyobb nyomorban vannak. Sőt tovább megyek : nagyon sokan öngyilkosok is lettek. (Felkiáltások a jobboldalon : Sajnos!) Ezt nem lehet azzal elintézni, hogy sajnos ! A múlt esztendőben a péuzügyminister ur 65 és fél millió aranykorona többletett mutatott ki, ebben a költségvetési előirányzatban pedig 26 és fél millió van előirányozva. (Gr, Hoyos Miksa: 800 millió aranykorona kellene a hadikölcsönök valorizálására 0 Ha másképen gruppiroznánk ezt a költségvelési javaslatot — megnyugtathatok minden képviselő urat — egészen más, sokkal magasabb összegeket is ki lehetne hozni. (Erdélyi Aladár: Például?) Ha mégis sikerült a minister urnák ennyi felesleget kihozni és az ország költségvetését rendbehozni, akkor a kormánynak emberi és szociális szempontból feltétlenül kötelessége volna kimondani, hogy legalább 5 vagy 10°/o-ig valorizálja azoknak a kölcsön kötvényeit (Gr. Hoyos Miksa: 800 millió aranykoronára volna szükség !) akik elvesztették exisztenciájukat, vagyonukat. (Zaj. — Szabó Sándor : Az állam nem biztosító társaság, kérem !) A népjóléti ministeriumnak állami építkezéseivel kapcsolatosan ismételten foglalkozni kívánok Vass minister urnák azzal a válaszával, amelyet az én beszédemre mondott, amikor Br. Petriecevich-Horváth Emil államtitkár ur működését tettem kifogás tárgyává. A minister ur arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő népjóléti minister, nem pedig szakember, nem mérnök, nem építész. Azt mondta, hogy ő minden esetben évi november hó 17-én, kedden. 203 megkérdezte az illetékes mérnökök és .építészek megbízottait, akik abban a bizottságban helyet foglaltak, azoktól kért szakvéleményt s amenynyiben ezek a vélemények megfelelnek az ő felfogásának, abban az esetben azokat jónak fogadta el. De semmiféle okot nem látott a bizalmatlanságra, hogy megkérdezze őket arra nézve is, hogyan állott elő az a 17 és fél milliárd koronára terjedő kiadási többlet, amely a Bethlen-udvar építési költségét 45 milliárd aranykoronára (Erdélyi Aladár : Aranykoronára ?) illetőleg papirkoronára emelte fel. Emlékeztetem az igen t. túloldali képviselő urakat arra, hogy a nagy francia forradalom első korszakában szintén egy papi ember ült a király mellett a pénzügyministeri székben, akinek a beszédei a jogi formalizmusnak a legtökéletesebben megfeleltek és akinek gyönyörű stilisztikai mondatai voltak. Beszédei a francia parlamentben a jogszabályok és a törvények szerint mindig kielégítők voltak, azonban ennek ellenére az országban az elégületienség, a baj, a nyomorúság és a kétségbeesés egyre nőtt. A miniszter ur és általában a minister urak nem azért ülnek a hatalom teljes fegyverzetével a bársonyszékben, (Derültség jobbfelől) hogy szakvéleményeket kérjenek és. azokban megnyugodjanak, hanem azért, hogy foglalkozzanak minden dologgal s érdeklődjenek minden iránt még akkor is, ha az előadó javaslata teljesen megnyugtatja lelkiismeretüket. Még ilyenkor is nézzenek utána, mindent kérdezzenek meg, minden iránt érdeklődjenek, mert nem jogi formák szerint akarjuk mi megtudni, hogy az építkezés hogyan sikerült, hanem lényegben és valóságban akarjuk megtudni. Amikor az ország adó-filléreinek kíméléséről van szó, akkor, igenis, kötelessége annak a ministernek sokkal nagyobb rigorozitással utámianézni a számláknak, különféle költségeknek és az ellenőrzésnek, épen ugy, mint ha saját pénzéről volna szó, vagy saját céljaira építtetne házat. A Munkácsy-utca Ö7. számú ház vételénél kimutattam, hogy az egyemeletes hét volt s 230 millió koronáért vásároltatott meg : és a kimeszeltetés után 1 milliárd és ItiO millió koronáért adta el az államnak Steinmetz Sámuel, Ez a ház két emelet ráhuzása után a túloldalon ülő képviselő urak bemondása és véleménye szerint is annyira rossz volt, hogy teljesen indokolt volt az, hogy a vaggoníakók nem akartak bemenni és nem akarták elfogadni ezeket a lakásokat, pedig 5 és fél milliárd koronába került ennek a két emeletnek felépítése. Az, aki Budapesten a házak áraival tisztában van vagy érdeklődik azok iránt, meggyőződhetik róla, hogy ezzel az összeggel három vagy négy házat is lehetett volna építeni. Nem arról van szó, hogy itt a fennálló szabályok szerint a minister ur kielégítő válaszokat adjon és azt mondja, hogy voltak szakemberek, akiknek véleménye alapján ő határozottan megnyugodhatott államtitkárjának működésében, hanem arról van szó, hogy panaszok hangzottak el több újság részérői. egyesületek részéről, s máshonnan is és a minister ur nem vette magának a fáradságot, hogy foglalkozzék ezekkel a panaszokkal, nem vette magának a fáradságot, hogy utánajárjon, hogy megállapítsa, hol van itt a baj, hanem ellenkezően : mindent jónak, rendbenlévőnek tartott, ugy hogy számtalan milliárddal többe kerül a házak megszerzése és felépítése, mint amennyivel meg lehetett volna azokat szerezni, illetőleg fel lehetett volna épiteni az állam részére. En keresztany politikának nem azt a politikát tartom, amely névben keresztény s azután vagy liberális vagy zsidó vállalatoknak elnöki székeiben vagy igazgatósági tantiémjei révén mégis összeköttetéseket tart fenn a zsidó nagy-