Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.
Ülésnapok - 1922-467
^4 nemzetgyűlés 467. ülése 1925. reformokat, hiába ígérnek bármit a választások alkalmával a magyar népnek, a magyar nép csak azt látja, hogy megalkották itt (Kováts Nagy Sándor : Vegyük el a földet és adjuk oda másoknak ?) házhelytörvényt, a földreform-alaptörvényt és a földreform-novellát, de ezeket a törvényeket nem hajtják végre. Mosta hitbizományok reformját is bizonyára ugy oldják meg, hogy a végén meg fognak maradni azoknak a családoknak birtokában, amelyek azoknak jelenleg tulajdonosai. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon. - Kováts Nagy Sándor : Hát hogy akarja csinálni 1 — Halász Móric : Miért adjuk másnak ?) Örömmel és egyben meglepetéssel olvasom, kogy a kormánynak referense ebben a tekintetben Erdélyi Aladár igen t. képviselő ur lesz. (Erdélyi Aladár : Kérem, ön rosszul olvasta, mert nincs is még erről szó ! Én is olvastam sokat ! Ha azt mind elhinné az ember ! — Zaj.) Lesz-e ennek előadója vagy nem % (Zaj. Derültség a balés a szélsőbaloldalon. — Erdélyi Aladár : Nem leszek !) Én egy intervjunak vagyok birtokában, (Erdélyi Aladár : Ha nem kért senki, nem lehetek !) amelyben maga Erdélyi Aladár t. képviselőtársam, aki a nagybirtokosok tiszteletreméltó osztályába tartozik, (Zaj.) azt mondja többek között (olvassa) : »A hitbizományok ügyében többször tárgyaltam már Pesthy Pál igazságügyminister úrral, s ugy látom, most már ő is hajlik azon megoldás felé, hogy .a hitbizományokat ne maximáljuk, hanem teljesen megszüntessük.« (Erdélyi Aiadár : Állítsa ide azt, akinek én ezt mondtam ! — Zaj. — Huszár Károly: Ez is hazugság f) Akkor ez nem hiteles 1 (Erdélyi Aladár : Nem hiteles ! — B. Prónay György : Megint rosszul van informálva !) Az egész nyilatkozat nem hiteles, vagy csak ez a része ? (Erdélyi Aladár : Én csak azt mondottam, hogy véleményem szerint a hitbizományi kiváltságok megszüntetendők S) Akkor ugyanaz, mint ami ebben van. (Erdélyi Aladár": Nem !) Nem maximálni kell. hanem meg kell szüntetni, — azt mondja a t. képviselő ur. (Erdélyi Aladár : Ez nagy különbség ! — Nagy zaj a jobboldalon.) Szóval lényegben mégis fentartja állítását. (Zaj.) Én csak azt szeretném, Ha az igen t. képviselő ur. amennyiben ezt a felfogást a párt nem tenné magáévá_ és magára maradna, ennek a felfogásának adjon súlyt azzal is, hogy levonja a" konzekvenciát és kilép a kormánypártból. (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Hiszen ez nagyon szép, tiszteletreméltó felfogás, melyet az igen t. képviselő ur magáénak vall, melyről ugyan nem ismeri el, hogy szószerint az ő nyilatkozata, de lényegében mégis fentartja. (Zaj a jobboldalon.) A legnagyobb csapás tulaj don képen a vagyonváltság-földeknél érte az országot, amennyiben a kormánynak az alaptörvény értelmében kötelessége lett volna, hogy a nagybirtokkal szemben végrehajtsa a földbirtokreformot. Ehelyett azonban az történt meg, hogy a Hegedűs volt pénzügyminister ur által kontemplált földvagyonváltság címen leadott földbirtokokat, illetőleg a földbirtokoknak azt a részét adták oda, amelyeket a földbirtokosok maguk nem kivántak tovább is megművelni. (Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Kováts-Nagy Sándor: Nem kívánták 1 Azt biróság állapítja meg, hogy melyik az a föld, nem pedig a tulajdonos! Ezt tudnia kellene! Ne tessék ilyet állítani!) Hiába tiltakoznak ellene, másfél millió hold földetkellett volna leadni földvagyonváltságcímén. e helyett leadtak körülbelül 500.000 kat. holdat s ezt sem arra a célra fordították, amire kellett volna. Ezzel kellett volna szanálni az államháztartást s ebből kellett volna az államkincstár tartozásait is fedezni. (Nagy zaj a jobboldalon. — évi november hó 17-én, kedden. 201 Kováts-Nagy Sándor : Hát kinek adják ? Odaadták a népnek !) Ezzel szemben azt mondom, hogy menteni kívánták a nagybirtokot s a törvény értelmében a fennálló tartozásokat a földreform eljárás során ezekből a birtokokból engedték kihasítani. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Én nem tudok^ olyan " felhatalmazásról, amelyet a nemzetgyűlés adott volna az igen t. kormánynak, hogy a földvagyonváltság földeket, amelyek véleményem szerint az állam tulajdonába mentek át, dobják oda a földreformnál kielégítés címén, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Pedig van ilyen !), nem pedig a latifundiumokat, hitbizományokat és egyéb nagybirtokokat. Ezzel a t. kormány olyan óriási kedvezményben részesitette a nagybirtokot, hogy várom ennek indokolását s várom, hogy az igen t. kormány mit fog erre vonatkozólag mondani. (Kováts-Nagy Sándor : Nag3 7 atádi azért ragaszkodott ahhoz, hogy a vagyonváitságot természetben adják le, hogy ez földbirtokpolitikai célra menjen. Benne van a törvényben ! Nem olvassa a törvényt ! — Br. Prónay György : Megint rosszul informálták ! — Zaj Elnök csenget.) Igen t. túloldal, hogy Nagyatádi volt minister urnák és volt képviselő urnák mi volt a véleménye a földreform-törvény végrehajtásáról, a földvagyonváltság földekről s az egész ügyről, e tekintetben csak figyelmeztetem az urakat arra a beszédre, amelyet Nagyatádi másfél órán keresztül könnyes szemekkel mondott el a földmi velésügyi ministeri székből. Ez volt az utolsó beszéde és utolsó szerepe a nemzetgyűlésen, amikor igenis, rámutatott arra, hogy azért kénytelen lemondani és elhagyni állását, mert a földbirtoktörvényt nem tudja végrehajtani, mert amit ő maga meg akart tenni, azt egy másik ministertársa elgáncsolta ; az ország minden részéből nem hall egyebet, mint panaszt, kritikát, kétségbeesést s ezt a jajgatást, keserűséget nem bírja el, azért határozta el, hogy ott fogja hagyni a hatalom székét. Azokban a kijelentésekben, amelyeket a minister ur Meskó Zoltánnak és nekem is mondott, megvan a magyarázata annak, hogy igenis, ugy ment el erről a szomorú árnyékvilágról, hogy megalkotta a törvényt, segiteni akarta a népet, hogy földhöz jusson, de más hatalmak megakadályozták abban, hogy ezt az akaratát végrehajtsa. Hogyan történhetett volna meg különben az, hogy a pénzügyminister ur két rendeletet bocsátott ki ; az egyik az 1922-ből való 1000. sz. rendelet, amely kimondja, hogy a három gyermekes ezer holdas birtokos nem köteles földben leadni a vagyonváitságot, hanem pénzben megválthatja. A másik, a 4171. sz. rendelet pedig, amelyet a pénzügyminister ur ugyancsak 1922-ben adott ki, megengedi, hogy a vagyonváltság földekből levonják azokat a földeket, amelyeket 1922 április 30-ig az OFB igénybe vett. Ez két óriási kedvezmény a nagybirtoknak, amely a nagybirtokot védte. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Miért ! — Erdélyi Aladár : Hány esetben fordult ez elő.) ' Az igen t. volt pénzügyminister ur ennek a rendeletnek kibocsátására nem volt felhatalmazva, ezt csak a kormánynak vagy a ministerelnök urnák hozzájárulásával tette. Ez a két rendelet flagráns, nyilt, egyenes és félre nem érthető megsértése a földreform törvény minden egyes szakaszának úgyannyira, hogy ha a túlsó oldalban a lelkiismeret szava megszólalhatna, akkor egészen nyugodtan indítványozhatnám, hogy ezért vonjuk felelősségre a kormányt. (Erdélyi Aladár : Majd felolvassuk tovább is azt a rendeletet. — Zaj). Ilyen kedvezményt a nagybirtokos osztálynak megadni az elszegényedett és tönkrement 29*
