Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

158 A nemzetgyűlés 466. illése 1925. évi november hó 13-án, pénteken. Szentgotthárdon. Nem vagyok szakértő és nem is akarom magam szakértővé feltolni, de mint laikus is megállapíthatom azt, hogy az a ház, : hol a rendőtség van, 290 millió koronát semmi esetre sem ér meg. Nem tudom, milyen fundus ez és milyen módon kivánja a belügyminister ur keresztülhajtani a dolgot ; én ugy gondolom, szükséges volna tüzetesen megnézni, vájjon ez a ház tényleg megér-e 290 millió koronát, mert az én megitélésem szerint ez tul sok. Ha már a belügyminister urnák olyan sok pénze van, akkor vannak itt egyéb célok is, amelyekre ezt az összeget fordíthatná. A költségvetés szerint ki kell bővíteni a lelencházat is. A toloncház kibővítéséről beszél a belügyminister ur, a gyermekmenhely kiegészítéséről, kibővitéséről, megszervezéséről ellenben nem beszél. (Esztergályos János : És nem beszél a gyermekkórházakról !) Pedig szerintem erre sokkal nagyobb szükség volna. Azt a sok szegény árva gyermeket, akiknek apja a fronton elesett vagy azóta itthon meghalt s akik egyik községről a másikra kószálnak koldulva, ezeket kellene a belügyminister urnák elsősorban elhelyezni olyan helyen, ahol legalább életüket fenn tudnák tartani. Ezek azok a kifogások, amelyek szorosan összefüggnek a költségvetéssel. Legyen szabad most ezeken kívül még néhány dologra rámutatnom, amelyek ugyancsak a belügyminister ur hatáskörébe tartoznak. így szóvá kell tennem beszámoló gyűléseink sok százait, amelyeket az illetékes hatóságok mindig betiltanak. Nem tudom megérteni, hogy a túloldalon az egységespárti képviselő urak között nem akad egy-két olyan képviselőtársam, aki felháborodik azon és nem tartja összeegyeztethetőnek a jogegyenlőség elvével azt, hegy míg az egységespárti képviselő urak szabadon és nyugodtan elmehetnek a vidékre beszámolót tartani és akár öten-hatan is megjelenhetnek ott, vagy ha akarják, akár tizen is, -— ezt én nem kifogásolom, mert én azt vallom, hogy annyian menjenek el beszámolót tartani és annyi képviselő kisérje el őket, ahánynak tetszik, ez tisztán az ő szabadságukban áll és kedvüktől függ — addig közülünk nem mehetnek el ketten sem, sőt még ha egyedül megy is el valaki, akkor is betiltják azt a "gyűlést. Méltóztassanak körülnézni. Minden józangondolkozásu embernek fel kell háborodnia annak láttán, hogy a törvényhozók között, azok között is különbséget tesznek, akik a törvényt hozzák, akik a törvényhozásba befolynak, akik intézik az ország ügyeit itt benn parlamentáris úton-módon. Ne méltóztassanak azután felháborodni azon, ha azt látják, hogy kint a falvakban is azt hirdetik és azt hongoztatják : Hja, az ur, az más ! (Esztergályos János : Nőgyülést azért nem engedélyeznek, mert a nők könynyen izgulnak !) Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék most izgulni ! (Derültség.) Saly Endre : Én tehát azt kérem a belügyminister úrtól, utasítsa a hatósági közegeket arra, hogy a fennálló törvényeket és rendeleteket egyformán alkalmazzák jobbra és balra s tekintet nélkül arra, ki tart beszámolót, mindenkinek engedjék meg beszámoló gyűlés tartását. Ez ellen nem lehet semmi kifogása." (Batitz Gyula : Semmi köze a rendőrségnek a törvényhozó beszámolójához ! Mi köze hozzá?) Elnök : Csendet kérek ! Saly Endre : Ezt kénytelen vagyok hangsúlyozni annyival is inkább, mert rá kívánok mutatni néhány ilyen esetre. Három héttel ezelőtt beszámolót akartam tartani Kistarcsán. (Dénes István: Jó hely!) A gödölői szolgabíró, vitéz Endre László, ezt a gyűlést betiltotta. (Dénes István : Miért mégy oda" ! — Zaj. — Elnök csenget.) Meg kívánom jegyezni, hogy ez nem az első, hanem körülbelül a nyolcadik gyűlés, amelyet nem engedélyez. S ezeket a gyűléseket oly módon tiltotta be, hogy az erről szóló végzést nekünk nem is kézbesitette, hanem azt a jegyzőnek küldte el azzal, hogy hozza tudomására azoknak, akik a gyűlést bejelentették. Magát a végzést azonban — mondom — nem kézbesitette, ugy hogy nem is áll módunkban a gyűlés betiltását megfelebbezni. Ilyen és ehhez hasonló módon dolgozik a gödöllői szolgabíró. (Rupert Rezső : Jogállam !) Ezt leszögezni kívánom és kijelentem, hogy amennyiben mégegyszer egy beszámoló gyűlést nem engedélyez, én azt minden engedély nélkül meg fogom tartani. (Batitz Gyula : Jogod van hozzá !) De még furcsább esetek is fordulnak elő. Legutóbb lent voltam Diósgyőrött és Miskolcon, ahol nem gyüíéseKet tartottam, hanem oktató előadás-ciklust nyitottam meg. Sem politikával, sem napi kérdésekkel nem foglalkoztam, hanem tisztán és kizárólag elvont elméleti dolgokat fejtegettem. Diósgyőrött és Miskolcon is engedélyezték a gyűlést. A diósgyőri rendőrkapitány, aki az előadásra ki volt küldve, kétszer megakasztott beszédemben arra való hivatkozással, hogy a napirendet nem tartom be és azt mondotta, hogy amennyiben még továbbra is eltérek a napirendtől, a gyűlést fel fogja oszlatni. (Rothenstein Mór : Akár a nemzetgyűlés elnöke !) Én türtőztettem magamat, nem akartam vele a nyílt szinen összekülönbözni, ki kell azonban jelentenem, hogy amennyiben a jövőben még egy ilyen eset fordul elő, a nyilt szinen a közönség előtt meg fogom mondani a kapitánynak, hogy neki ehhez nincs joga, mert a gyűlés engedélyezve van és arról beszélek, amit szükségesnek tartok. Neki joga van feljelenteni, ha törvénybe ütköző cselekményt követtem el. (Ugy van ! a szélső baloldalon. —• Esztergályos János : Másként lesz ez, ha mi kormánypártiak leszünk !) Mint a szólásszabadsággal, ugyanúgy vagyunk a sajtószabadsággal is. Magyarországon nincs sajtószabadság. Csak azt a sajtóterméket szabad árusítani, csak annak a sajtóterméknek szabad megjelenni, amelyik a kormánynak tetszik. A csendőrség, a rendőrség a vidéken nemcsak az utcai árusitást nem engedi meg, — amihez joga van, mert rendeletileg be van tiltva — hanem az előfizetőkhöz jár házról-házra és azoktól veszi el a lapot ; ehhez pedig nincs joga, mert csak az utcai árusítás van betiltva, de a lapnak az előfizetőkhöz való vitele nincs betiltva, ehhez tehát a csendőrségnek nincs joga. Még csak néhány szót kívánok szólni a népjóléti tárcához tartozó kérdésekről. A költségvetésbe be van állítva kislakások építésére az 1925. évre 34 milliárd korona. Az 1926. évre nincs beállítva semmiféle építési költség. A házbérjövedelem be van állítva 16 milliárd koronára az előző évi házbérjövedelem 5 milliárd koronára. Minthogy az indokolásban nincsen megállapítva, hogy honnan kivánja a népjóléti minister ur a 11 milliárd korona differenciát bevételezni, tisztelettel azt a kérdést volnék bátor hozzá intézni, hogy miután a költségvetésből nem tűnik ki az, hogy 1926-ban építések fognak történni, mi módon kivánja ezt a differenciát előteremteni. Azt is szeretném tudni, hogy miért nincs a költségvetésbe semmise beállítva a lakásépítésre, amikor a minister ur folyton azt hangoztatja, hogy most már megkezdődnek az állami építkezések, hog3

T most már hozzá fog látni a lakások épitéséhez. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az 1925/26. évi költségvetésben egyetlen fillér sincs beállítva erre a célra. Azt mondja ugyan az indokolás, hogy a bevételi differenciát az állami lakóházak számának