Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-466

A nemzetgyűlés 466. ülése 1925. hazafi ? — Esztergályos János : Hát a párnák elvivése hazafias dolog ? — Br. Podmaniczky Endre : Tessék a szülőknek elküldeni a gyermekeket ! — Saly Endre : Kis nyomorék gyermekekről is szó van Î — Br. Podmaniczky Endre : Dehogy van ! — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Csak Knaller képviselő urnák van joga szólni. (Kabok Lajos : Azoknak a gyermekeknek gazdasági munkát kell végeznniök. — Br. Podmaniczky Endre : Nálam is van, mégis elküldöm ! Fogadok helyett ÜK mást ! — Esztergályos János : A kenyérre való búzát elviszik ! Ez hazafias doiog? — Br. Podmaniczky Endre : Jön helyettük vasárnap más, aKi helyettük dolgozik ! — Kothensíein Mór: Maga helyett is más fog jönni ! — (xiibieza Ferenc : Jobb helyen van, mint a kocsmában !) Knaller Győző : Miután a kormányban nem látok biztositékot arra, hogy Magyarországon a törvényeket és rendeleteket végrehajtja, vagy végre akarja hajtani, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Csik József jegyző : Saly Endre ! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A kormány, által előterjesztett Költségvetés sok apró hibáira most nem akarok kiterjeszkedni, csak két súlyos hibára akarok rámutatni és ezzel a témával kivánok foglalkozni. Ennek a költségvetésnek az a legnagyobb hibája, hogy olyan óriási terhet akar Magyarország polgárságának vállaira rakni, amelyet ez nem bir el. Másik nagy hibája a költségvetésnek az, hogy azt az összeget, ameiyre a kormánynak a kiadások fedezése céljából, szüksége van, nem igazságosan, nem a vagyoni áilapotnak megfelelően osztja el, hanem annak legnagyobb részét a közvetett adókból, a fogyasztási adókból kivánja behajtani. A tisztviselők létszáma Magyarországon oly nagy, amelyet ennek az országnak teljesen lehetetlen elbírnia. Ennek az államnak előbb-utóbb össze kell roskadnia, ha a tisztviselők létszámát nem redukálja abban a mértékben, mint amilyen mértékben redukálták a többi, körülöttünk lévő országok. Magyarország polgársága nem birja el pl. azt, hogy az állami közigazgatásban közel 86.000 tisztviselő legyen, nem birja el különösen akkor, amikor a létszámapasztást sem hajtották olyan formában végre, ahogyan azt végre kellett volna hajtani, mert a létszámcsökkentést csak számszerűleg hajtották végre, csak azt nézték, hogy annyi egyént bocsássanak el, amennyit a kormányrendelet szerint el kell bocsátani és igy bekövetkezett az, hogy elbocsátottak altiszteket, ajtónállókat, de meghagyták a főszámtanácsosokat, a számtanácsosokat ugy, hogy ha nézzük a tisztviselők létszámát, megállapíthatjuk, hogy a legfelső I., II., III., IV., V. fizetési osztályokban sokkal több tisztviselő van, — körülbelül háromszor annyi — mint amennyi tisztviselő ezekben az osztályokban békeidőben volt. Ezzel szemben az alacsonyabb kategóriákban a kis ebb fizetésű tisztviselők létszáma állandóan csökken. Ennek tudom be azt, hogy, ha az állampolgároknak a minist eriumokb an ügyes-bajos dolgaik vannak, évekig kell várniok, amig azokat elintézik, mert a minist eriumokb an nincsenek munkások, nincsenek olyanok, akik dolgoznának, csak parancsolok vannak. Nagyrészt ez az oka annak, hogy a minist eriumokb an az akták hónapokon és éveken át feküsznek. Az igazságtalan adóelosztás kitűnik a költségvetés két számából, amennyiben be van állitva, hogy az 1925—-26. évre 127,700.000 aranykorona NAPL0. XXXYI. évi november hó 13-án, pénteken. 153 fog befolyni egyenes adóból, mig a fogyasztási adókra erre az időszakra 487,400.000 aranykorona van előirányozva. Ha ezt a költségvetést összehasonlitjuk az utolsó békeév költségvetésével, akkor megállapíthatjuk, hogy mig az utolsó békeévben 326,000.000 aranykorona egyenesadó vetter tett ki, addig a fogyasztási adó cimén az utolsó békeévben 329 millió aranykorona volt kivetve, tehát körülbelül csak 5%-kal tett ki többet a közvetett adó, mint az állami egyenes adó. (Temesváry Imre előadó : De azóta elvesztettük az ország kétharmadrészét !) Annál súlyosabb az eset, mert elveszett az ország kétharmadrésze. Ezzel szemben ma a fogyasztási adó 250%-kai több, mint az egyenes állami adó. (Kabók Lajos : Ez nem indok arra, hogy több legyen a közvetett adó I) Ez igazolja azt, hogy a kormány lehetetlen állapotban van. A kormánynak magának is be kellene látnia, hogy nem lehet ily nagy állami közigazgatást fentartani abból, hogy a szegény dolgozó néposztály kenyerét, sóját, cukorját, zöldségét, gyufáját adóztassák meg, hanem méltóztassék megadóztatni azokat, akiknek birtokuk és vagyonuk van, akik sokkal könnyebben meg tudják fizetni azt az adót, amire az államháztartásnak szüksége van. (Temesváry Imre előadó : Méltóztassék megnézni a győztes államokat, hogy vannak Î — Kabók Lajos : Ilyen arány egyetlen államban sincs ! — Mándy Sámuel : Franciaországban van ! — Temesváry Imre előadó : Tessék Franciaország költségvetését megnézni ! — Kabók Lajos : Én mindegyiket megnéztem, de ezt nem találtam meg ! — Zaj.) Csak néhány pontot akarok kiragadni a katonaságra, csendőrségre, rendőrségre, folyamőrségre, tehát a közbiztonsági szolgálatra kiad az állam —• kerek összegben — 1,730.000,000.000 koronát, ugy hogy egy-egy lakosra körülbelül 216.000 korona esik. Békében esett 1.80 korona, vagyis papírpénzben körülbeiül 30.000 korona. 30.000 koronával szemben tehát ma 217.000 koronát kell fizetni minden embernek csak azért, mert Magyarországon katonák, csendőrök, rendőrök, folyamőrök és egyéb közbiztonsági szolgálatot tevő emberek vannak alkalmazva. Ez lehetetlen helyzet, a kormánynak be kell látnia, hogy lehetett ideigóráig igy, de ezt állandóan fentartani nem lehet. A kormánynak tehát gondoskodnia kell arról, hogy az államháztartásra szükséges összegek ne közvetett adókból, hanem az egyenes állami adókból folyjanak be. Csak néhány olyan dolgot akarok ezzel kapcsolatban kiragadni, amelyek úgyszólván kikiabálnak ebből a költségvetésből. Példának okáért vallási célokra a költségvetés előirányoz 49 milliárdot, egészségügyi intézményekre, kórházakra és tébolydákra pedig 43 milliárd koronát. Vallási célokra tehát többet ad a költségvetés, mint ezekre a közszükségletet szolgáló egészségügyi intézetekre. A mentők számára 14 millió korona van előirányozva a költségvetésben. Nem restelli a kormány ezt a tételt beállitani ! 14 milliót kapnak a mentők, akik évenkint ezer és ezer életet mentenek meg. Az államnak magának kellene gondoskodni arról, hogy a bajba jutott emberek szolgálatára mentőintézményt létesitsen és fentartson, hogy a bajbajutott emberek, állampolgárok életét még jó időben meg tudja menteni. Ha azonban mentőintézmény létesítésére nem hajlandó a kormány, akkor legalább jutalmazza azokat, akik sok száz és száz embernek életét mentik meg. Ehhez jogot is formálhatnak, mert az önkéntes mentők a maguk erejéből nem tudják ellátni magukat. Munkásbiztositási célokra 9 milliárd korona van előirányozva. Ez az összeg az 1907. évi XIV. 22