Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVI. kötet • 1925. november 10. - 1925. november 25.

Ülésnapok - 1922-465

98 A nemzetgyűlés 465. ülése 1925. évi november hó 12-én, csütörtökön. pitom, hogy azok a farizeus hangok, amelyek a földbirtokreform gondolatával szemben jelentkeznek — s amelyek a nagybirtokkal szemben farizeus szemforgatással rá akarják bizonyitani a kisbirtokokra az életképtelenséget — tendenciózusak és pusztán azt a célt szolgálják, hogy amit eddig nem tudtak a földrendezés során a földbirtokreform gondolatából elgáncsolni, azt elgáncsolják ezekkel a nyilvánvalóan hamis számadatokkal. Ehhez a kérdéshez a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a földmivelésügyi minister urat, hogy terjesszen részletes jelentést a nemzetgyűlés elé az 1920. évi XXXVI. és az 1924. évi VII. te. végrehajtásáról, a törvény életbeléptetése óta meginditott és befejezett földbirtokrendezésről, a megváltási eljárásról, a jelentkezett igényjogosultak és az elutasít ott ak számáról, az elutasítás indokainak közlésével, a kiosztott és igénybe vett földes házhelyek számáról, azok megyénkénti területi megoszlásáról, a létesített középbirtokokról, valamint az igényjogosultakkal a föld vételárára kötött megállapodásokról.« (Helyeslés a baloldalon.) Hangsúlyozom ismételten, kíváncsi vagyok arra, hogy különösen mit eredményezett a földrendezési eljárás eddig megyénként, mit eredményezett a nagybirtok eloszlása szempontjából, és hogyan oszlott meg az igy felosztott birtok, mert az én feltevésem az, hogy ezeknek a birtoktesteknek jelentékeny része középbirtok alakítására fordíttatott, a középbirtokokba pedig olyan exisztenciákat ültettek be, akiket nem szakértelmük, hanem egészen más valami predesztinált arra, hogy középbirtokosok lehessenek. A Földmunkások Lapjáról beszéltem már a belügyi tárca költségvetésénél. Ebben a kérdésben is beterjesztek egy határozati javaslatot, amely a következőképen szól (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a belügyministert, hogy a földmivelésügyi ministerrel egyetértően helyezze hatályon kívül a Földmunkások Lapjának betiltását és az ország nagy érdekeire való tekintettel engedélyezze a lap újból való megjelenését.« (Helyeslés a baloldalon.) A földrendezés kérdéséhez még a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »A nemzetgvülés utasítsa a földmivelésügyi ministert, hogy az 1920. évi XXXVI. t.-c. 35. §-ának 2. bekezdése módosítására törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé. A benyújtandó törvényjavaslatban a földbirtokreform hatálya és a megváltási jog időtartama további két esztendővel hosszabbittassék meg, illetve 1927 december 7-ikében állapítsa meg a földmivelésügyi minister.« (Helyeslés a. baloldalon.) További határozati javaslatom (olvassa) : »A Nemzetgyűlés utasítsa a pénzügyi és földmivelésügyi minister urakat, hogy tekintettel a földhöz vagy házhelyhez jutottak rendkívül rossz anyagi helyzetére, bocsássanak hosszú lejáratú, alacsony kamatozású olcsó hitelt az újonnan keletkezett kisexisztenciák számára, hogy ennek a révén házhelyüket beépíthessék és földjük megművelésére szükséges munkaeszközöket beszerezhessék.« (Helyeslés a baloldalon^) Érinteni kell néhány szóval a hitbizományok kérdését is. (Nagy Vince : A hitbizományokat kell érinteni, nemcsak a kérdést ! — Kiss Menyhért : Nemcsak érinteni kell, hanem szétszedni, szétdarabolni !) A hitbizományok kérdését meglehetős részletességgel taglalta már Baross János képviselőtársam. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy magának a hitbizománynak semmi létjogosultsága nincs és különösen mentől inkább demokratizálódunk, a hitbizomány annál inkább elvesziti létjogosultságát. Nincs semmi értelme annak, hogy itt családok fényét emeljék és növeljék az ország területének legnagyobb birtokai, ennek csak egy célja lehet, és pedig az, hogy a magyarság, az ország érdekeit szolgálja. (Rothenstein Mór : Arról is lehetne beszélni, hogy hogyan jutottak hozzá !) Nem én beszélek arról először és valószínűen nem is utoljára, hogy a latifundium és a birtoknak ez a lekötöttsége nem szolgálhatja ezt a célt. Nagyon keveset érvelek álláspontom mellett. Kijelentem, hogy Erdélyi Aladár t. képviselőtársammal tökéletesen egyetértek, amikor azt mondja, hogy mindaddig, ameddig latifundiumok vannak, ál demokráciában élünk. (Úgy van ! a báloldalon.) Tökéletesen igaza van. Én csak egy nemzeti politikust idézek akkor, amikor állást foglalok a latifundiumok megszüntetése ellen. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Gömböst !) Nem Gömböst, nála egy kicsit talán nagyobbat : Beksics Gusztávot. (Kiss Menyhért : Gömbös is ellene van a latifundiumoknak ! Ne bántsátok !) Beksics Gusztáv számtalan munkájában foglalkozott már a föld kérdésével és igy a latifundiumok kérdésével is. Kiforrott véleménye az volt, — nemzeti szempontból nézte a kérdést, — hogy a magyar faj fejlődésének, szaporodásának egyenesen átka a nagy földbirtok, egyenesen átka a kötött földbirtok, a latifundium. Egyik munkájában például azt mondja (olvassa) : »A magyar faj terjedésének utján gátat a helytelen földbirtok viszonyok képeznek, a példátlanul nagy birtokrendszer, amelyhez fogható nincs sehol Európában az egy Oroszország kivételével«. Azóta már Oroszországban is mások a viszonyok. »A nemzeti jövőnket fenyegető nagybirtokrendszer nemcsak a hitbizományokat és egyházi javakat, nemcsak a szabad forgalmú latifundiumokat, hanem egyszersmind a tarthatatlan állapotokat kiválóan mutató községi ingatlanokat is magában foglalja«. Idézhetnék tőle még egy egész rakást, sokszor áttanulmányoztam munkáit, de ebből az egy pár mondatból is kétségtelenül kitűnik, hogy neki is az volt a gondolata nemzeti szempontból, ami nekem szociális szempontból És akkor, amikor e nemzeti és szociális szempontok találkoznak, akkor csak egy kötelesség van : ezeknek a szempontoknak figyelembevételei keresztül minden magánérdeken ! (Ugy van ! a baloldalon ) Nem vagyok hive annak a gondolatnak sem, amelynek Baross János t. képviselőtársam hive, hogy tudniillik legalább kétezer holdas hitbizományok legyenek. Én annak a gondolatnak vagyok hive, amelynek hive volt Deák Ferenc és híve volt a magyar politikai életnek nemcsak egy-két kitűnősége, hogy a kötött birtok, a latifundium gátja a haladásnak és fejlődésnek, ezt a gátat tehát a fejlődés és haladás útjából el kell mozdítani. Erre nézve tehát beterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az 1687. évi IX., a hitbizományokról szóló törvény hatályon hivül helyezésére és megszüntetésére törvényjavaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a baloldalon.) Még beszélnem kell a földmivelésügyi ministeri tárcához egy pár szóval a mezőgazdasági munkások és munkaadók jogi viszonya szabályozásának kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) Az 1898:11. te. szabályozza a mezőgazdasági munkások és a munkaadók, s egy később hozott törvény a cselédek és a gazdák közötti jogviszonyt. Különösen erről, a mezőgazdasági munkások és munkaadók közötti jogviszonyt szabályozó törvényről, nem egyszer-kétszer mondottam el véleményemet és állapítottam meg, hogy ez a törvény a mezőgazdasági munkások szempontjából a mai kor követelményeinek egyáltalában nem felel meg. Ha nem is tekinteném azt, hogy milyen mélyre ássa ez a törvény a mezőgazdasági és ipari munkások közötti külömbséget, ha egyebet nem vennénk is figyelembe, mint ezt a tényt, akkor is törvényhozói kötelességem volna e tény ellen szót emelni és a