Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

 nemzetgyűlés 448. ülése 1925. évi október hó 15-én, csütörtökön. 20 a képviselők sorsa felett. A nemzetgyűlés egyetlen tagja sem tudja, miről van szó, miért adja ki egyik vagy másik képviselőt, van-e politikai zaklatás, vagy jogos-e a mentelmi jog felfüggesztésének kérése. A többség jogán ilyen kérdéseket elintézni én szerintem nem lehet, különösen nem pártérdekek és pártszempontok alapján. (Nagy Emil közbeszól.) Nagy Emil képviselőtársunk, aki most nyolc hónapig volt Angliában, az alkotmányosság őshazájában, elismerte és kijelentette, hogy némi hiányok mutatkoznak a mentelmi jelentések érdemét és tartalmát illetőleg. Akkor, ha csak egy hajszálnyi hiány mutatkozik, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) — miután itt messzemenő alkotmányjogi biztosítékokról van szó, miután a törvényhozó testület tagjainak szabadságáról, törvényhozói szabadságáról van szó — ennek az egvetlen hajszálnyi hiánynak alapján, igenis, vissza kell utalnunk ezt az ügyet a mentelmi bizottsághoz, hogy jobban alapozza meg a kérdést és ugy hozza ide, hogy az senkiben semmiféle kételyt ne támasszon abban a tekintetben, hogy a döntése helyes és jó volt. Én a kérdést tenát ugy állítanám fel : arról van most szó, hogy Esztergályos Jánost, a harmadikat, vagy a tizediket, egy héttel hamarább adjuk-e bíróság kezére, vagy hogy az alkotmányosságnak az utolsó kis darabkáját megóvjuk s megmentsük és megnyugtassuk a magyar közvéleményt arról, hogy a magyar nemzetgyűlés az alkotmányossággal nem tréfál és nem játszik. (Mozgás jobbfelől.) Ha tehát csak egy hajszálnyi hiány mutatkozik, akkor Nagy Emil képviselőtársunknak, — aki látta Angliában az igazi alkotmányosságot, (Rupert Rezső : Látta, de nem tanult belőle ! — Nagy Emil : Majd Rupert úrtól leckéket kérek ! — Rupert Rezső : Az eredmény mutatja !) aki valószínűen tapasztalhatta azt is, hogy az angol alsóház elnöksége nagyon ügyel az angol alkotmányosság sértetlenségére és sokszor igen messzemenő intézkedéseket foganatosít, hogy még csak a látszatát is elkerülje annak, hogy alkotmánysértés történik, — Nagy Emil képviselőtársunknak nem lett volna szabad elfogadnia azt a mentelmi bizottsági előterjesztést. Vagy pedig, ha konstatálja azt, hogy egy hajszálnyi hiány mutatkozik, akkor az csak annak a beismerése, hogy a magyar alkotmányon már kapuszélesnyi rések tátonganak és igy teljesen mindegy és közömbös az, hogy még egy hajszálnyi rést hozzáadunk-e, vagy sem. T. Nemzetgyűlés ! Én lelkiismeretesen ebben a kérdésben állást foglalni és dönteni nem tudok. Nem ismerem a tényállást (Fábián Béla : Ugy van !) és kérnem kell a t. Nemzetgjülés tagjait, — még azokat is, akik nem látták közelről az angol alkotmányosságot, (Kuna P. András : Jó ! Jó ! — Derültség.) akiknek csak magyar alkotmányos érzésük van, — hogy a kérdés ilynemű elintézésébe ne menjenek bele, ne adjanak alkalmat és ne csináljanak precedenst arra, hogy az alkotmánybiztositékok és a törvényhozói szabadság utolsó foszlányait is elmeritsük a pártpolitikai érdekek posványába. 'Elnök : Szólásra következik ? Perlaki Gvörgy jegyző: Farkas István! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Egészen sajátságos dolog, hogy egy olyan elemi kérdésről kell itt hosszasabban beszélni, amelyben hónapokkal ezelőtt, egy félévvel ezelőtt a Ház egyetértett. Hiszen egy tévedésről van szó, egy kétségtelen tévedésről, olyan tévedésről, amelyet a túlsó oldalról is belátnak és elismernek, amelyet azonban nem akarnak kiküszöbölni ; olyan tévedésről, amely nem fedi azt a szokásmódot, ahogyan ezeket a kérdéseket intézni szokták, mert a tényállást nem ismeri maga a nemzetgyűlés. (Rupert Rezső : Ez jellemző"! Nézzen ide az ország, hogyan tárgyalják ezeket a kérdéseket !) Bocsánatot kérek, miért beszélünk mi konszolidációról, miért beszélünk alkotmányosságról és jogrendről? Milyen példát mutat ez a nemzetgyűlés a közigazgatásnak, a bíróságnak, hogy nem kell a tényállást ismerni, lehet a tényállás ismerete nélkül is Ítéletet hozni? ! Mert ezt a példát adja ez a nemzetgyűlés, ha igy a tényállás előzetes ismerete nélkül hoz határozatot. (Egy hang jobbfelöl : Majd a bírósághoz kerül a dolog !) Nem látják önök, hogy innen, a nemzetgyűlés határozatával, a nemzetgyűlés eljárásával mutatunk olvan példát, hogy a törvényességet nem muszáj "betartani? ! Mert ez nem jelent mást ; ha maga a nemzetgyűlés a saját szabályait, a saját törvényes szokásait megszegi, nem tartja be és ilyen példákat statuál, akkor természetes dolog, hogy a többi állami szerv sem tartja be. Ha maga a legfelsőbb szerv, a törvényhozás, amelynek kötelessége a törvényesség felett őrködni és amely törvényeket hoz, a saját szabályait sem tartja be, akkor mi kötelezheti a többi testületeket, amelyeknek szintén törvényeket kellene alkalmazniuk? Ennél nagyobb destrukció nincs. Ennél nagyobb forradalmiságot nem csinálhat egy kormány és egy párt, mint hogyha ilyen eljárást tanusit. Holott az egész dolog érdemi része az, hogy ezt az ügyet vissza kell adni és aztán ide kell hozni a tényállást, amelynek ismerete után különben ugyancsak azt határozzák el, amit itt a bizottság javasol, mert hiszen rendszerint a bizottság jelentését a többség elfogadja. De miért szegik meg az alkotmányosságot ? (Zaj jobbfelöl.) Einök : Csendet kérek. (Rupert Rezső : Lelkiismeret kérdése ! — Nagy Emil : Nem kell nagyképűsködni ! — Folytonos zaj. — Kuna P. András közbeszól.) Csendet kérek ! Kuna képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben lenni ! Farkas István : Miért ragaszkodnak csökönyösen ahhoz, hogy ezek a határozatok itt szabályellenesen keresztülmenjenek ? Ezt egyáltalában megérteni nem lehet, hacsak azt nem tételezi fel az ember, hogy példát akarnak statuálni arra, hogy az országban a többi hatóságok is igy járjanak el. Einök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Az előadó urnák azzal az álláspontjával szemben, hogy a nemzetgyűlésnek nincs joga felülbírálni a mentelmi bizottság javaslatait. . . (Felkiáltások jobbfelől : Dehogy nincs ! —Nagy Emil : Ilyent nem mondott ! —- Nánássy Andor előadó : Nem mondtam I) Lényegében ezt mondta. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Meg fogom állapíttatni, hogy mondta-e ezt az előadó ur vagy nem. Én nenï hallottam ; de biztosithatom a Fíázat, hogyha ezt mondta volna, a Ház jogainak őreként ezt szó nélkül nem hagytam volna. Méltóztassanak megnyugodni, rögtön meg fogom állapítani a gyorsírói jegyzetekből. (Felkiáltások jobbfelől : Nem mondotta !) Szakács Andor : Én magam nem hallottam. (Felkiáltások jobbfelől : Nahát !) A vita további során merült fel ez a megállapítás, hogy az előadó ur ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentést tett. Ezzel szemben bátor vagyok szives emlékükbe idézni, hogy körülbelül egy félévvel vagy egy esztendővel ezelőtt tárgyalta a nemzetgyűlés Vanczák János képviselőtársunknak egy mentelmi ügyét. A menteimi bizottság azt a javaslatot terjesztette elő, hogy Vanczák képviselőtársunk menteim'' joga függesztessek fel. A mentelmi bizottság azonban jelentésében tüzetesen ismertette, gon^