Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-450
A nemzetgyűlés 450. ülése 1925. Rockefeller adott valamit és mi is adunk néhány milliót és mutatjuk, hogy mi a magunk részérő] megteszünk mindent a közegészségügy terén, nagyon félő, hogy a magyar kormányzat kezén ez az intézmény is a többi más fontos intézmény sorsára fog jutni. (Az elnöki széket Zsilvay Tibor foglalja el. Különösen szerettem volna, ha már a törvényjavaslat szellemébe is belevitte volna a mélyen t. előadó ur azt, hogy ezt az alapítványt minden politikai vonatkozástól mentesen fogják kezelni. Mert ha abba politikát visznek bele megint, akkor ez a közegészség rovására fog történni. Mert ha politikát fognak belevinni és csak sine cura-kat fognak alapítani és fentartani egyes kedvencek számára, akkor azok a külföldi utazások szép összegébe fognak kerülni az országnak s magának az alapítványnak, viszont az ország közegészségügye ahhoz mérten egy hajszálnyival sem fog javulni. Már pedig hogy javuljon, ahoz az kell, hogy ezt az alapítványt tisztára és teljesen csak a tudomány szabadságának szolgálatába kell állítani s politikát nem s>abad belekeverni. Mindezeknek elmondása után — bár a törvényjavaslatot elfogadom, — mégis arra kérem a nemzetgyűlést és a kormányt, biztosítson bennünket arról, hogy ebbe a kérdésbe politikát nem kevernek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Barla-Szabó József! Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom az előttem szóló t. képviselő ur nyomdokait követni abban a szellemben, hogy felszólalásomnak politikai éle legyen, mert az én véleményem az, hogy a közegészségügy nem politika {Ugy van! a jobboldalon.^ A közegészségügy védelme, a közegészségügy kérdésének fejlesztése nem csupán minden nemzetnek, de az egész emberiségnek legnemesebb, legfontosabb feladata. (Ugy van ! a jobboldalon./ Úgy érzem, hogy különösen áll ez a megállapításom most a háborús idők befejezése után, amikor a nemzet gazdasági erejének a legtökéletesebb és legnemesebb értéke : az ember anyag ment óriási tömegben veszendőbe. Ma a nemzetek azzal foglalkoznak mindenütt a világon, hogy ezt az óriási veszteséget mi módon lehessen helyre pótolni. Azt látjuk, hogy mivel a születések száma igen jelentékeny mértékben lecsökkent mindenütt, azért minden nemzet a halandóság számának lecsökkentésével iparkodik megjavítani a maga szaporodási arám'számát. Amikor a jelen törvényjavaslattal tisztán annak intenciói szelemében.- egészségügyi szempontokból akarok foglalkozni, akkor röviden meg kell állapitanom az emberiség egészségének védelme szempontjából az egész világon érvényben álló elvi álláspontokat, irányokat. (Halljuk! Halljuk !j T. Nemzetgyűlés ! Az orvostudomány iránya az utolsó évtizedekben az emberiség egészsége érdekében kettős volt. Az orvostudomány egyrészt a gyógyításra fektette a fősúlyt ; a beteg emberek egészségét igyekezett megjavítani és gyógyítás utján iparkodott a halandóság számát lecsökkenteni. Ezzel ellentétben az utolsó évtizedekben l-ialakult az orvostudománynak egy másik iránya, amely a beteg embertől eltekintve, az egészséges ember egészségének védelmére, a betegség megelőzésére, a profilakszisra fektette a fősúlyt. (Ugy van ! a jobboldalon. J Mikor erről a kérdésről szólok, akkor ellentétben vagyok Esztergályos képviselő ur előbb felolvasott adataival. Esztergályos képviselő ur a törvényjavaslat indokolásából azt olvasta ki, hogy a múltnak szörnyű bűnei voltak, mert Fodor József, a közegészségtan tanára 1873-ban hiában vetette évi október hó 20-án, 'kedden. 73 fel egv közegészségügyi intézet alapításának gondolatát, mert de facto csak 1912-ben kezdett a múlt rendszer a kérdés kivitelével foglalkozni. Ez ő nagy hibaként emliti fel, én pedig arra a körülményre, hogy Fodor József, ez a magyar zseni már 1873-ban gondolt arra, amit a gazdag Rockefelleralapítvány még az Unióban is csak az 1913. év után valósított meg, nagyon büszke vagyok. Én büszke vagyok arra, hogy ennek a magyar nemzetnek a 70-es és 80-as években volt egy Fodor Józsefje, egy olyan Fodor Józsefje, akinek tanítása általánosításáért, más" nemzetek javára való felhasználásáé/t évtizedekig szívesen jártak hozzánk idegenek. Én büszke vagyok arra, hogy volt egy Fodor Józsefünk, aki már a 70-es 80-as években élesen meglátta azt, amit később egy fél-század tudott csak megvalósítani. Visszatérve arra, hogy a modern orvosi tudománynak ujabb iránya a tömegek egészségtana, a hygiene előtérbe helyezi az egészséges emberek egészségének védelmét és hogy a megelőzésnek, a profilaxisnak keresztülvitelével milyen óriási gyakorlati eredményeket ér el, legyen szabad itt épen amerikai adatokra hivatkoznom. Az EgyesültÁllamokban az orvostudomány szakszerű művelése hosszú időn át meglehetősen elmaradt a mi viszonyainktól. Ott az orvos tudománya olyan irányban indult haladásnak, amelyet mi európai orvosok hibáztattunk, amelynek alapjára mi sohasem heryezkedtünk. Az orvostudomány gyakorlása az amerikai viszonyok mellett bizonyos reklámszerü irányban indult és ezért el is maradt az európai orvosi tudomány fejlődése mögött. Viszont meg kell állapítanom azt, hogy a betegségektől való közvédekezés, a megelőzés, a profilaxis tudományában Amerika indult hatalmas lendülettel fejlődésnek, elhagyta Európát. A jelen törvényjavaslat tárgyalása is azt mutatja, hogy ma már Amerika ad nekünk példát a közegészségügynek, a ^.higiéné tudományának a fejlesztése kérdésében. És ő ide áll önzetlenül, mintaképül, segítségül. Hogy Amerikában a Rockefeller-alap létesítése óta a közegészségügy terén épen a tömeghigiéne, a népegészségügy hatalmas fejlesztése révén milyen eredményeket értek el, legyen szabad felemlítenem az Egyesült-Államok 1924. évi statisztikai jelentésének néhány számadatát. Ezen számadatok szerint mig 1909-ben az Egyesült-Államokban tüdővészben 100.000 ember közül 195 ember halt meg, 1921-ben már csak 91 ember. Hastífuszban az 1900. évtől a halálozás —• 100.000 emberre számítva — 31-ről leszáltt 1921-ig ötre. Az ipari munkások egészségügyi viszonyaira vonatkozólag is nagyon érdekesek az uniói adatok, amelyekbőí megtudjuk, hogy amíg pl. 1900-ban az ólomfestékkel dolgozó ipari festők közül tuberkulózisban meghalt az EgyesüJt-Államokban 31-4%, más foglalkozásúak közül pedig 15-2%, addig 1912—14 között majdnem a felére szállott, már le ez a halálozási arányszám. Ekkor az ólomfestékkel foglalkozó ipari munkások közül 17-9, a más foglalkozásúaknál pedig 12'7%-ra esett le a halálozási arányszám. Ha ennek kapcsán felvetjük azt a kérdést, hogy tulajdonképen melyek azok a tényezők, amelyek felhasználásával egészségünket megvédelmezhetjük, azt látjuk, hogy ezek ismét két irányba oszthatók. Egyrészt a főcél az, hogy elhárítsuk a kórokozó dolgokat, legyenek azok akár mikroorganizmusok, akár a természet, vagy a körülmények által adott hátrányos viszonyok, a másik cél pedig az, hogy az Alföldy Béla t. képviselőtársam által is nagyon helyesen felhozott tudatlanság ellen küzdjünk és a nép széles rétegeit a tudás fegyverével szereljük fel a különböző betegségekkel szemben.
