Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-449

44 A nemzetgyűlés 449. ülése 1925. ügy érdemi elbírálásra így nem alkalmas, tárgyalja meg újból a mentelmi bizottság és terjesszen ide a házszabályoknak megfelelő jelentést. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György Jegyző : Györki Imre ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik, Ki a következő szónok ? Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! A régi magyar politikai életnek nagyon szép vonása volt az, hogy a mentelmi jogot pártpolitikai szempontokra való tekintet nélkül kezelte, és a képviselőház a maga tagjait igyekezett megvédeni mindenféle politikai zaklatástól. Ezzel szemben a két nemzetgyűlésben, de különösen a második nemzetgyűlésen azt látjuk, hogy pártpolitikai szempontokat visznek bele a mentelmi ügyek tárgyalásába, úgyannyira, hogyha egy képviselő a kormánypárttal szembenáll, akkor már az ő mentelmi joga nem védelmeztetik meg, akkor már elveszett. Emlékezem rá, hogy Ulain képviselőtársam mentelmi ügyének tárgyalásánál több képviselőtársam, aki jelen volt, kijelentette, hogy ezután semmiféle mentelmi tárgyaláson nem vesz részt, mert nem a tárgyi igazság alapján tárgyaltat nak a mentelmi ügyek. Ennél az esetnél" én csak utalok arra, hogy ma is Dénes István képviselőtársam mentelmi jogát felfüggesztettük egy olyan ügyben, amellyel tulaj donképen nem is voltunk tisztában. A tegnapi napon felolvasták az ő megszüntetett újságjának, a Rögnek cikkéből azt a három szerény passzust, amelynek alapján őt kikéri a bíróság, az ügyészség, és abban a három mondatban egyetlen olyan konkrét állítás nem foglaltatott, amelynek alapján egy képviselőt ki lehetne adni, és abban semmi olyan nincs, aminek alapján ne lehetne megállapítani, hogy az ügyészség eljárása feltétlenül zaklatás az illető képviselővel szemben. Méltóztassanak arra az etikai álláspontra helyezkedni, hogy egy képviselő azért, mert ellenzéki kritikát gyakorol'a kormány működése felől, még nem vogelfrei-a sem a királyi ügyészségeknek, sem pedig magának az egész nemzetgyűlésnek. Ennél az esetnél, Vanczák képviselőtársunk eseténél pedig felolvasta az igen t. előadó ur »A háziúr« című cikknek azokat a passzusait, amelyeket kifogásolnak. Megdöbbentő volna, ha méltóztatnának elfogadni az előadói javaslatot, hogy függesszük fel Vanczák képviselőtársamnak a mentelmi jogát akkor, amikor ő egy olyan háztulajdonossal szemben lepett fel, mint Krausz .Jakab, aki budapesti háztulajdonosnak mondja magát, akinek a házába nem becsületes, erkölcsös, tisztességes férfiak, munkások és asszonyok járnak be, hanem ellenkezőleg olyan személyek, akiknek ottlakása már maga megbélyegzi a háziurat is magát és mindazokat, akik oda bemennek ; nem akarom nyíltan megmondani, — ami különben a cikkben is benne van nagyon helyesen, — hogy milyen házról van szó. Ilyen háziúrnak nem lehet erkölcsi, etikai panasza âz ellen, ha viselt dolgai miatt, a házmesterének gonoszsága és telhetetlensége miatt cikket irnak a Népszavában, kifogásolják a magatartását és megírják a valóságot. Méltóztassanak megmondani, ha ilyen esetben, amikor a-tisztességet, becsületet, a morált és a munkásság erkölcsi és lelki tisztaságát védelmezi ez a cikkíró, nem sietünk annak a képviselőnek, aki cikkiró is egy személyben, a védelmére, akkor mi a nemzetgyűlés erkölcsi feladata ? Azt hiszem, hogy ha talán a folyosóról vagy máshonnan ide behozott szempontok nélkül, tisztán csak a szivére hallgatna minden nemzetgyűlési képviselő, ebben az esetben nem akadna itt senki, aki Vanczák János mentelmi jogát felfüggesztené. Szomorú volna, hogy ha azért, — amint ezt többször hallottam Nánássy Andor ém- október hő 16-án, péntekén. képviselő ur előadásában — mert X. X. képviselő cikket irt és mert az ő személye és a cselekmény között az összefüggés megállapítható, a politikai zaklatás esete már nem forogna fenn, és felfüggesztetnék az illető mentelmi joga. Aki cikket ir, az még nem követ el büntetendő cselekményt. Egy olyan országot, amelynek nincs szabad sajtója s amelyben nincs szabad gondola tnyilvánitás, ahol nem lehet harcolni és hadakozni az igazság mellett, ahol az eszmék nem tudnak egymással megütközni, lehet^ börtönnek, lehet Szibériának, Elő- vagy Hátsó-Ázsiának, de nem lehet modern, nyugati kulturállamnak nevezni, és ott nem polgárok és munkások állanak egymással szemben, hanem egy nagyon szomorú, a rabszolgaság korára emlékeztető" ország. Azt hiszem, ettől a megállapítástól mindnyájan szeretnők csonka Magyarországot megkímélni. Épen azért én arra kérem a jobboldalon ülő képviselőket is, hogy ebben az esetben, amikor ennek a háziúrnak a felolvasott cikk alapján nincs semmiféle erkölcsi joga ahhoz, hogy ő a becsületét egy munkás képviselőtársunkon keresse, méltóztassanak megállapítani, hogy igenis, zaklatás esete forog fenn, az illető kellemetlenkedni akar mindenáron, vagy már tudja azt, — amit, fájdalom, tudhat is, — hogy Vanczák János képviselőnek mindenféle mentelmi ügye itt rendesen rövid tárgyalás után, az ellenvélemény figyelembevétele nlkül, mentelmi jogának felfüggesztésével végződik. Nem szabad, hogy a közvéleménybe kimenjen az a tudat, hogyha egy baloldali képviselőnek igaza van, ha kötelességét teljesítve, a morálnak, a közerkölcsnek, a munkásság érdekeinek védelmére cikket tett közzé, akkor ezért a mentelmi jogát felfüggesztik. Akkor ezzel az egész publicisztikát megölik és elriasztják az egész zsurnalisztikát attól, hogy akár a legigazabb és legtisztességesebb ügynek is védelmére keljen, és lehetetlenné teszik a képviselők működését is, mert azt látják, hogy az illető védelem, oltalom és megértés helyett ellenséges érzülettel találkozik olyan ügyekben is, amelyekben pedig száz százalékban igaza van. Én tehát arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a felolvasott cikk tartalma, az etika, a hazafias érzés és a szociális igazság alapján ne méltóztassék ebben az ügyben Vanczák János mentelmi jogát felfüggeszteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Ez a cikk, amelyről itt szó van, semmi mást nem tartalmaz, mint nagyon enyhe kritikáját annak az eljárásnak, amelyet a háziurak egy része a lakókkal szemben, részben a Lakáshivatal segítségével, részben pedig amúgy is elkövet. Nyilvánvalóan a zaklatás esete forog itt fenn, és azért volna helyes, ha itt minden egyes esetben nemcsak annak a cikknek egyes kiragadott részeit, hanem magát az egész cikket felolvasnák. Miről van itt szó? Arról, hogy egy lakót kitettek a lakásából és a háziúrnak erre irányuló kéréséhez hozzájárult a Lakáshivatal és a háziúr még azt sem engedte meg, hogy a lakásából kitett lakó, a Lakáshivatal beleegyezése mellett, az udvaron lakhassák. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Gyalázat !) Épen azért fel voltak háborodva a lakók az egész házban, akik szemtanúi voltak annak, hogy a Lakáshivatal kitette a háziúr kérésére a lakót lakásából, de nem gondoskodott megfelelő lakásról és elhelyezéséről. Amikor pedig ott a házban a lakók az illetőnek és családjának helyet akartak adni a saját lakásukban, akkor a háziúr még ehhez sem járult hozzá. Ezt a cikket jó volna egészében felolvasni,