Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

394 A nemzetgyűlés 462. ülése 1925. lani. Ezek azok a dolgok, amelyek az elkeseredést szülik a munkások táborában, amely azt látja, hogy itt hiába van most már 24 szociáldemokrata képviselő a parlamentben, mégsem valósul meg semmi, a legcsekélyebb sem abból, amit már másutt mindenütt élveznek és ami csak elenyésző része azoknak a követeléseknek, melyeket ők jogosnak tartanak. T, Nemzetgyűlés! A részletes vitánál lesz alkalmam az egyes tárcákhoz hozzászólni, épen ezért itt nem kívánok részletekbe bocsátkozni. Egyet azonban már itt az általános vitában akarok l'elemeliteni, azért, mert ez olyan talány előttem, melyet nem tudok megfejteni. A költségvetési kimutatásokban, különösen a közoktatási tárca rovatában minden kutatás ellenére sem tudtam, megtalálni azt a tételt, amely a kir. magyar egyetemi nyomdáról szól. Kérdem az igen t. közoktatásügyi minister urat, —- aki ugyan nincs jelen, de meg fogja tudni, hogy ilyen kérdést intéztek hozzá — hol keresse az ellenzéki képviselő, aki ellenőrizni akarja, hogy hogyan és miképen állanak a dolgok, a kir. magyar egyetemi nyomda bevételeit és kiadásait ? A pénzügyministerium tárcájánál pl. megtaláltam az államnyomdát és más hasonló tétele-» ket, de a közoktatásügyi minister elszámolását a kir. magyar egyetemi nyomdáról nem találtam meg és azt hiszem, más sem fogja ott megtalálni. Hogy miért, arra volnék kiváncsi. A kir. magyar egyetemi nyomdáról már itt a nemzetgyűlésen és a napilapokban is többször volt szó, mióta Klebelsberg közoktatásügyi minister áll ennek a tárcának élén. Az egyik napilap munkatársát már meg is büntették azért, mert erről irt, a bíróság előtt tehát a minister ur mindig tisztán került ki. Éppen ezért most, amikor a költségvetést lapozgattam, tanulmányoztam, kiváncsi lettem volna arra, hogy mi van a kir. magyar egyetemi nyomdával. A költségvetés azonban erre felvilágosítást nem nyújt. El kell mondanom, hogy ez az egyetemi nyomda a közoktatásügyi minister ur fenhatósága alatt áll, és hogy egy másik nyomda, a Magyar Tudományos Társulatok Sajtóvállalata szintén oryan alapítás volt, részvénytársasági alapon, melynek igazgatóságában az igen t. közoktatásügyi minister ur is helyet foglalt. Ez a két nyomda egyesült. Kérdem, lehetséges-e, hogy a nemzetgyűlés tudomása nélkül egy állami intézet fuzionáljon egy magánintézettel ? (Erdélyi Aladár : Igen. mert mind a kettő alapítvány ! Nem állami intézet, hanem alap amely csak állami felügyelet alatt van!) Ezt a minister úrtól szeretném hallani. (Erdélyi Aladár: Bocsánat, azt gondoltam, hogy az igazság egyforma, akárki mondja !) Nem tudom, hogy igen t. képviselőtársam a minister urat helyettesiti-e. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán : 0 még lehet minister ! Okos ember ! — Pikier Emil : Most még fiatal, de majd megöregszik ! — Derültség és zaj./ A helyzet tehát az, hogy a kir. magyar egyetemi nyomda és egy részvénytársaság fuzionált. Ma a nyomdavállalaton mindkét cím szerepel. Szeretném tudni a minister úrtól, /Egy hang balfelől : Erdélyi, mint minister ! — Meskó Zoltán: A második garnitúrában van ! —Derültség], hogy ez az ügy, amelyről a napilapokban is annyi szó esett, hogyan áll. Klebelsberg minister úrról mindenféle híreszteléseket hallottunk, pl azt, hogy nemrég Berlinben volt. [Felkiáltások a jobboldalon : Ott is volt ! — Meskó Zoltán: ü nem látta, nem hiszi el! Nem köteles elhinni! — Derültség ) Azt lehetett olvasni az itteni lapokban, hogy nagyszerű fogadtatása volt Berlinben. Kiváncsi voltam és megnéztem a berlini lapokat, de azokban egy szó*sincs arról, hogy Klebelsberg Berlinbe érkezett. — (Gfr. Teleki Tibor: Az a kérdés,hogy milyen lapokat olvasott?) Éppen ugy, mint ahogy a költségvetésből nem siévi november hó 6-án, pénteken. került megtudnom, hogy mi van a nyomdával, ugy nem tudtam meg a berlini lapokból sem, hogy milyen volt ez a fogadtatás, amely a magyar lapok szerint oly nagyszerű volt. (Erdélyi Aladár : Azt a nyomdát is tudjuk! A múltkor csuktak be valakit, aki azzal meg nem felelő módon foglalkozott ! — Meskó Zoltán : Az egészen bizonyos, hogy Berlin létezik ! — Derültség.} Tudjuk azt is, hogy most nemrégen összeült Washingtonbin egy interparlamentáris unió. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon : Csak egg van l) — Ne tessék mindjárt nevetni. Olyan közönséges ember mint én, hogyan jut a grófokhoz, akik a tudományt nagy evőkanállal szedték magukba. (Meskó Zoltán : Ezüst kanállal ! — Pikier Emil : Nír.cs is itt olyan sok gróf! — Zaj.) Pedig lehetne arról beszélni, hogy amikor gróf Ráday Gedeon képviselő ur belügyminister volt, a belügyministerium hogyan vezettetett. Ha akkor mutatta volna azt a fölényt, melyet itt most velem szemben olyan gúnyos nevetéssel akart érvényre juttatni, akkor bizony jobb lett volna s akkor nem történt volna meg, hogy oly hamarosan kerültél arról a helyről. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mondom, az interparlamentáris unió tanácskozása alkalmával ott voltak a magyar kiküldöttek is. Akkor is olvastam, hogy milyen nagyszerű volt a fogadtatás, vendégszeretet, stb. Véletlenül egy magyar kiküldöttől megtudtam olyan dolgokat, amelyek nem fedik ezt a tudósítást, mert azt mondotta, hogy majdnem megverték őket. (Derültség a szélső, baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Mi az oka annak, hogy én ezt felemlítem ? Azért említem fel, hogy végre-valahára lássák be azt, hogy a külföld lát, hall és olvas, tehát megtudja, hogy mi van itt Magyarországon. Változtassanak tehát ezen a rendszeren, és ha a változás abban az irányban fog megtörténni, amelyben mi ezt kívánjuk, t. i. az igazi demokrácia iránj-ában, akkor, ha magyar küldöttségek meg fognak jelenni a külföldön, legyenek azok a társadalomnak bármely rétegéhez tartozók is, nem fognak ilyen fogadtatásban részesülni, hanem akkor velük szemben igazán meg fog nyilvánulni a külföld vendégszeretet«. Addig azonban, ainig ez a változás nem áll be, ne kivánják tőlem, hogy én a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök í Szólásra következik ? Perlaki György jeg-vző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Kezdhetném talán ugy, amint az előttem szólott képviselőtársam befejezte, kezdhetném talán rögtön azzal, hogy én ezt a költségvetést, amely előttünk fekszik, nem fogadom el. (Felkiáltások a jobboldalon : Mindjárt gondoltuk !) Azt hiszem, a t. túloldal sem fog meglepődni azon, ha mi a magunk részéről ezekről a padokról a kormámryal szemben való bizalmatlanságunk folytán ezt a javaslatot sem fogadjuk el. (Erdélyi Aladár : Dehogy lepődünk meg !) Bár a mélyen tisztelt előadó ur. amidőn a javaslatot beterjesztette, a tőle telhető fényeséggel iparkodott azt körülvenni s iparkodott olyan színben adjusztálni, amely kifelé tetszetős, és azt óhajtolta elhitetni velünk és a közvéleménnyel, hogy végre az állam pénzügyi kiadásai és bevételei egyensúlyba jönnek, — sőt, mi több, - - még feleslegről is lehet szó. — Méltóztassanak mégis megengedni nekem, hogy az előadó ur törekvésével szemben egész egyszerűen megállapítsam azt, hogy mindannak, amit a mélyen tisztelt előadó ur itten feltüntetni iparkodott olyan formában, mintha ez a költségvetés megfelelne szociális, kulturális és gazdasági szempontból az ország közérdekének, epén az ellenkezője áll. Megállapítom, hogy ez a költségvetési előirányzat sem szociális, sem kulturális, sem gazdasági