Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-462
A nemzetgyűlés 462. ülése 1925. évi november hó 6-án, pénteken, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Hedry Lőrinc, Létai Ernő, Scitovszky Béla napirendelötti felszólalásai. — A Magyar Tudományos Akadémia érdemeinek törvénybeiktatásáról ós rendes állami támogatásának felemeléséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A pengőórtók megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — Az 1925/26. évi állami költségvetés általános tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megáliapitása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannaJc : gr. Bethlen István, Rakovszky loan, Bud János, Walko Lajos, Pesthíj Pál, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovits György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Csik József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Forgács Miklós jegyző ur. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Hedry Lőrinc, Létay Ernő és Scitovszky Béla képviselő urak tőlem napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélvt. A szó Heclrv Lőrinc képviselő urat illeti. (Halljuk! Halljuk!") Hedry Lőrinc : T, Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt köszönöm a nemzetgyűlés alelnökének, hogy lehetővé tette, hogy Lendvai István képviselő urnák a Szózat folyó hó 5-iki számában Scitovszky Béla házelnök ur ellen intézett támadását napirend előtti felszólalás keretében szóvá tehessem. Még mindannyian élénk hatása alatt állunk annak az ünnepélyes pillanatnak, amely nemcsak itt a nemzetgyűlés, de künn a nemzet tagjait is áthatotta akkor, amikor a nemzetgyűlés most, legutóbb, október 31-én tartott ülésében imponáló egyhangúsággal ünneplte a nemzet mártírjainak és vértanúinak emlékét. Annál kirívóbb disszonanciával hatott az a hang és az a minősíthetetlen modor, amellyel Lendvay István képviselő ur jónak látta az emléktábla létesítése, illetőleg annak szövegezése körül Scitovszky Béla elnök ur őméltóságának eljárását (Élénk éljenzés és taps) nemcsak parlamenti, de publicisztikai téren is eddig teljesen szokatlan és eddig még nem használt hangon kritika tárgyává tenni. Mi, a nemzetgyűlés többségi pártja, ugy érezzük, hogy ha a nemzetgyűlés elnökét méltatlan támadás éri (Pikier Emil : A magyar nemzetgyűlést már egyszer a latrok barlangjának nevezte 1), akkor ez a támadás a nemzetgyűlés tekintélyét is mélyen sérti. (Ugy van! Ugy van!) S épen ezért, mert ezt igy érezzük, kötelességünknek tartjuk, hogy az ilyen minősithetetlen támadást, amely az elnököt és az elnökön keresztül a nemzetgyűlés tekintélyét éri, a leghatározottabban visszautasítsuk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az igazság megáliapitása kedvéért kénytelen vagyok felhozni azt, hogy a hősi halottak emlékének megörökítése, illetőleg az emléktábla létesitése és szövegének megáliapitása körüli teendőket a nemzetgyűlés határozata annakidején kizárólagosan a nemzetgyűlés elnökére bizta, tehát nem házhatározattal vagy nem bizottsági határozattal, illetőleg döntéssel állapíttatott meg az emléktáblák szövege sem. Tisztán a nemzetgyűlés elnökének elhatározásából állott elő tehát az a szöveg, amely első fogalmazásában akként hangzott, hogy (olvassa) : 1918—19. A hősi küzdelem összeomlását követő rémuralom vértanúi és ezek élén gróf Tisza István és Návay Lajos emlékének Magyarország Nemzetgyűlése«. A nemzetgyűlés elnöke ezt az általa megállapított szöveget jónak látta akként módosítani, hogy a »rémuralom« szót »forradalmi idők« szavakkal helyettesi tette. (Farkas István : Ez a történelmi hűség ! — Pikier Emil : Ez az igazság !) Tette pedig ezt azért, mert a nemzetgyűlésnek egyik tekintélyes pártja illő formák között kérte, hogy e szó változtattassék meg, miután politikai felfogásával és meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek azt, hogy az 1918. év végének eseményei és az 1919. év eseményei egyaránt a »rémuralom» szóval jelöltessenek meg. (Rupert Rezső : Becsületes dolog volt ! — Élénk r helyeslés a baloldalon.) Épen azért, mert a nemzetgyűlés elnökének diszkrecionális joga volt a szöveget megállapítani, a nemzetgyűlés elnökének csupán egy jól felfogott kötelessége lehetett az, hogy még annak a gyanúnak lehetőségét is elhárítsa magáról hogy az elmúlt szomorú idők elsiratott nagyjainak örökidőkre szóló emlékének kőbevésésénél pártpolitikai felfogásnak minősíthető kitételt alkalmazott. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Bölcs és férfias intézkedés volt !) Ha ettől eltekintett volna is, még akkor is kötelessége lett volna ezt a lépést megtennie azért, mert csak igy volt lehető és elérhető az, hogy a nemzet vértanúinak és mártírjainak emléke és annak megünneplése olyan ünnepélyes formák között történhessék, amelyeket semmilyen disszonáns hang nem zavar meg, s amelyek a legméltóbb tiszteletadást jelentik a nemzet mártírjainak emléke előtt. ( Ugy van ! jobbfelől. — Farkas István : Eckhardték hiányoztak !) Gondosan kerülöm azt, hogy szavaimba poliNÁPLÓ. xxxv. f.:
