Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

A nemzetgyűlés 461. ütése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. 353 csak a mai nap szempontjaitól vezéreltetik magukat : ott nyilvánvaló, iiogy a közszabadságok, ki lévén egy ilyen kormányzati szellemnek szolgáltatva, teljesen Csáky-szalmájává lesznek. Minálunk sajnos, az a helyzet, hogy a kormány ilyen szellemben kormányoz. De mielőtt rátérnék erre a kérdésre, rá kell térnem még egy másik kérdésre, t. i. arra, hogy a kormány reakciós, egyoldalú, osztályjellegü, helytelen, nemzetellenes politikáját az a reakciós szellem képviseli, amely a választójogi törvényben kifejezésre jutott. A kormányzatra legjobban a választójogi törvénnyel lehet rábizonyítani azt, hogy mennyire egyoldalú, mennyire reakciós, mennyire maradi és mennyire a régmúlt idők szellemét képviseli, és hogy nincsen meg benne a modern konzervativizmusnak az az előrelátása, az a megfontoltsága, amelyről épen tegnap beszéltek ebben a Házban, és hogy nincs egy csepp sem a régi nemes uraknak abból a konzervativizmusából, amelyet annak idején képviseltek, amelyet azonban ma nem akarnak meglátni, nem akarnak elismerni még annyira sem kormányzati elvül, hogy látnák azt, hogy holnap után eső is lehet, hogy szél és vihar is lehet és hogy nem az a fontos, hogy én ma itt üljek a kormányszékben, hogy többség legyek, hanem fontos az ország boldogulása, a közgazdaság, az, hogy ez az ország kultúrában, gazdasági és szociális téren előrehaladjon. Ha ezt a szempontot keressük a kormányzat egész vonalán, ezt megtalálni nem fogjuk, mert ahol nincs egyesülési és gyülekezési jog, ahol nincs sajtószabadság, ahol — mint minálunk — lehetséges az, hogy a nyilt szavazási rendszer mellett olyan harcokat vivjanak, mint amilyen harcokat az egységespárt vivott, ahol lehetséges az, hogy ugy gáncsolják el a titkos szavazási rendszerrel a politikai tisztesség, a parlamentarizmus tisztességének és tisztaságának előfeltételét, mint ahogy nálunk elgáncsolták : ott kétségtelen, hogy az a kormányzati többség, az a kormány, amely görcsösen ragaszkodik a nyilt szavazási rendszerhez, tehát a korrupcióhoz, nem az, amely ezt az országot előbbreviheti. De ha legalább ezzel megoldanák a kérdést ! Hiszen ezzel a kérdés nincsen megoldva. Hát azt hiszik az urak, hogy a választójog kérdése meg van oldva? Hát megoldás az, amit a kisgazdapárt javasolt, hogy nyilt szavazás mellett meg is kell jelenni, oda is kell menni, hogy a csendőrök verjék, kényszerítsék a szavazót, hogy szavazzon X-re vagy Y-ra. (Halász Móric : Ez nincsen benne ! — Györki Imre : Benne van ! — Halász Móric : Maradjunk az igazságnál !) Maradjunk az igazságnál, amely az, hogy a szavazatsz'edő-küidöttség előtt meg kell jelenni. (Erdélyi Aíadár : Ebben igaza van ! — Horváth Zoltán : A szavazók egészsége után érdeklődnek ! — Györki Imre : A többiről azután a szolgabíró és a csendőr gondoskodik !) Miért kell megjelenni, ha nem kell szavazni ? A t. képviselő ur elfelejti t. i. azt. hogy itt arról is volt szó ennél a törvénynél, hogy kötelezővé tegyék a nyilt szavazást. Elfelejti, hogy ehelyett a kötelező szavazás helyett, mivel azt leszavazták, azt a javaslatot tette és fogadta el a többségi párt, hogy meg kell jelennie a választónak a szavazatszedő-küldöttség előtt. (Halász Mórié : Épen én tettem az elleninditványt !) Egyelőre még a templombajárást sem tette kötelezővé a törvényhozás, azt sem mondta ki, hogy mindenkinek el kell menni a korcsmába és semmit sem mondott ki olyant, ami magánügy, amibe a törvényhozás nem avatkozhatik bele. Csak azt mondotta ki, hogy kötelesek megjelenni a szavazók, amennyiben a kötelező szavazást előzőleg valami oknál fogva nem fogadta el a többség és mégis ennek ellenére másformában fentartották ugyanazt és törvénybeiktatták. Bocsánatot kérek, ha ez nem a terror egy lehetőségének neme, akkor semmi sem az. Ha ez nem azt jelenti, hogy a választásnál megjelent polgárokat kényszerithetik, verhetik, üthetik, biztathatják, akkor semmit sem jelent. Nyilvánvaló tehát, hogy itt olyan rendszerrel állunk szemben, amely rendszer nélkülözi azt a minimális tárgyilagosságot, amelyet — ismétlem — a legkonzervatibb kormányzattól is el lehet várni. Most már halljuk azt is, hogy a többség és a kormány is gondoskodik, hogy ennek a nemzetgyűlésnek időtartamát meghosszabbítja. Arról is hallunk szót, hogy öt évnél tovább maradjon együtt ez a nemzetgyűlés és hogy ez az öt esztendő számítódjék majd attól az időtől, amikor a főrendiházi törvény életbelép. (Halász Móric : Ez törvényben van !) Ëz nincsen törvényben. (Halász Mdrle : Senki sem kifogásolta az önök részéről ! — Propper Sándor : Politikai Steinach-operáció ! — Horváth Zoltán : Morálisan nem is kell kifogásolni ! — Erdélyi Aladár : A feliratkozottak elfelejtették ezt megkérdezni !) A nemzetgyűlés élettartamának meghosszabbítása . . . (Propper Sándor : Nem mernek a választók elé menni, ez az igazság ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek Î Farkas István : ... a iegerkölcstelenebb dolog a világon, amit csak el lehet képzelni. (Horváth Zoltán : Államcsíny !) Hiszen ez a nemzetgyűlés máris kiélte magát. Érdekli az országot ez a nemzetgyűlés ? Fűződik hozzá valami jó, lehet tőle valami jót várni ? (Horváth Zoltán : Majd nyugdijat is megszavaznak maguknak ! — Zaj.) Nem várhat tőle semmit az ipar és a kereskedelem s nem várhatnak tőle semmit a munkások, mert hiszen ennek a nemzetgyűlésnek a többsége már régen elhagyta azt a programmot, amelynek alapján megválasztották. A kormánypárt ígért még a választások alatt valamit s még a választások után is igért valamit, de ebből semmit sem váltott be. Amikor statisztikai adatok állapítják meg minden foglalkozási ágra nézve, hogy csökkent a fogyasztóképesség, az előadó feláll és azt mondja, hogy a fogyasztóképesség emelkedett. (Propper Sándor : A fináncok emelték a tételeket 1) És meg akarják hosszabbítani ennek a nemzetgyűlésnek az életét, holott pedig a legjobb volna, ha már holnap feloszlatnák s a legjobb lett volna, ha már tegnapelőtt feloszlatták volna (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), mert az a törvényhozás, mely sokáig van együtt és elszakadt a néptől, hátrányára van az országnak, hátrányára van az azon területen lakó összes népességnek. Ez a törvényhozás eddig csak reakciós törvényeket hozott. Semmit sem alkotott, amivel előbbre vitte volna akár gazdasági, akár szociális, akár alkotmányjogi téren is ennek az országnak az ügyét. Minden téren bizonytalanságban vagyunk. Toldozás-foldozás, napi politikai szempontok irányítják a kormányt és a többséget, s tovább nem mennek, nem látnak, csak napról-napra élnek, napról-napra akarnak élni ; nem mennek tovább és nem hoznak olyan intézkedéseket, amelyek valamilyen vonatkozásban is javítanák az ország állapotait. (Halász Móric : Hja, a két költségvetés, meg a három indemnitás ! — Horváth Zoltán : És a sok vakáció ! — Malasits Géza : Minek beszélünk annyit ! — Hedry Lőrinc : Erről lehetne beszélni !) Hogy a mandátumokat meghosszabbítsák, ez olyan dolog, amely ellenkezik a nép kívánságaival és" vágyaival. Igaz, hogy ez a kormány erőszakolni szokta a maga véleményét, de azt hiszem, hogy ebbe beletörik a bicskája (Erdélyi Aladár : A bicskája nem, mert azt nem használja !) és azt hiszem, rosszabb dolgot nem fog csinálni, mint ha erre gondol és ezt meg akarja valósitani. NAPLÓ. XXXY. fjf.