Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

3öö. A nemzetgyűlés 46 L ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. programmal szemben körülbelül 10%-os vissza­esést jelent. Sokan lesznek talán, akik az egyenes­adóknak ebben az alakulásában bizonyos kedve­zőtlen jelenséget vélnek látni (Propper Sándor : Sed avenam non ! Zabot pedig nem !), ez azonban élénk bizonysága annak, hogy válságos időkben egyedül csak a közvetett adók a legbiztosabb támasztékai az államháztartásnak, mivel könnyű behajthatóságuk következtében legkönnyebben tudnak a változott viszonyokhoz hozzásimulni. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Én azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, mind­annyiunk előtt ismeretes, hogy nemcsak a legyő­zött államokban, de az összes győző államokban is kénytelenek voltak közvetett adókkal operálni s a közvetett adók minden más államban, minden győző államban ma is megvannak és még hosszú ideig meg is lesznek. (Dénes István : Nem olyan aránytalan vagyon- és jövedelem-megoszlás mel­lett, mint itt ! ^— Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Temesváry Imre előadó : Méltóztassék, t. kép­viselőtársam elmondani ezt majd az általános vitánál, lesz akkor alkalma erre ; szíveskedjék megengedni, hogy én most pártatlanul elmondjam előadói beszédemet. ( Rothenstein Mór: Nem lehet ezt csendesen hallgatni ! —• Erdélyi Aladár : Han­gosan hallgatni lehel ? — Derültség.) De épen ezért előreláthatóan csak az általános gazdasági helyzet erősbödésével fognak ezek további jelentékeny javulást mutatni. A jövedelem- és vagyonadó ki­munkálása hosszabb időt kivan és stabilisabb gaz­dasági viszonyok között eredményesebben is hajt­ható be, amihez kétségtelenül meg lesz adva a mód a pénzügyi adminisztráció folyamatban levő reformja által és igy az egyenes adókban is jelen­tékeny emelkedést fogunk majd látni a jövőben. Áttérve, az államháztartás pénzügyi egyen­súlya szempontjából felette fontos állami üzemek mérlegének ismertetésére, itt a helyzet a következő. A szanálási terv szerint az 1925/26. költségvetési évben még 25 millió aranykorona hiány volt elő­irányozva. Ezzel szemben azonban már az 1924/25. évi költségvetésben csak 20 millió aranykorona deficit mutatkozott és most az 1925/26. évi költ­ségvetésben csak 10 millió aranykorona deficit van előirányozva, azonban ez a 10 millió arany­korona hiány is csak látszólagos, amennyiben ez csupán az üzemek beruházási költségeiből áll elő. Beruházások nélkül az összes állami üzemek kivétel nélkül mind aktivok, sőt az összes állami üzemek mérlege 17 millió aranykorona bevételi többletet mutat. Nem szükséges ennek nagy horderejét bővebben ismételnem akkor, amikor valamennyien tudjuk, hogy még alig egy-két esztendővel ezelőtt milyen válságos helyzetben voltak az állami üzemek, amikor az egy évtizeden át elmaradt állami be­ruházások következtében az állami üzemek alap­pillérjükben voltak megingatva, s amikor tudjuk azt, hogy a súlyos válságok egymásután követ­keztek. A kormánynak az üzemek jövedelmezősége tekintetében minden alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy az üzemek beruházását fokozza és az üzemek berendezését tökéletesbitse. És ez az oka annak, hogy ebben a költségvetésben 27 millió aranykorona van felvéve üzemi beruházásokra. Ebből a 27 millió aranykoronából azonban 17 millió aranykorona megtérül az üzemi bevételek többletéből és csak 10 millió aranykorona az, amit a közigazgatás bevételéből kell majd fedezni. A költségvetés alaki része tekintetében ismét­lések elkerülése végett utalok a költségvetés álta­lános indokolására és az egyes tárcák költségve­tésének ismertetését az illetékes költségvetési elő­adó urakra bizva, én itt csak egyetlenegy körül­ményre kivánok még reámutatni,' t. il arra, hogy a honvédelmi tárca dologi kiadásainál eléggé jelentékeny, mintegy 12 millió aranykorona, vagyis 33%-os megtakarítást értünk el. Bár a tárca személyi járandóságainál a fizetéseknek a háború előttiekhez való viszonya és, a jelenlegi árnivó különbsége következtében szintén nem lehetett eltérni attól, hogy a szanálási programmba erre a célra megállapított összegen felül, bizonyos fizetésjavitást eszközöljünk. A dologi kiadásoknál azonban az ezévben kilátásba vett ujabb erős megtakarítás ékesen dokumentálja, hogy Magyar­ország minden rosszakaratú rágalmazással szem­ben a reálpolitika utján halad és az adott helyzet által nyújtott lehetőségek kellő felhasználásával, a békés fejlődésben, termelőmunkában, gazdasági rekonstrukcióban s a kulturális értékek kifejlesz­tésében kivánja újjászületését megalapozni. Bár­minő önmegtagadásunkba kerüljön is ez az el­szenvedett igazságtalanságok hatása alatt, az ország ezen az utón férfias önfegyelemmel, törhe­tetlen kitartással fog megmaradni és én meg vagyok róla győződve, hogy ez az ut, ha tántorít­hatatlanul kitartunk mellette, el is fog bennünket vezetni ahhoz a célhoz, amely kell, hogy mind­annyiunk szeme előtt lebegjen s amely abban áll, hogy Magyarország ismét elfoglalja azt a helyét a népek társadalmában, amely őt ezeréves múltja következtében méltán megilleti. Én ennek a cél­nak letéteményesét látom ebben a költségvetés­ben és ennek következtében tisztelettel kérem, méltóztassék azt ugy általánosságban, mint rész­leteiben változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző* : Farkas István ! Farkas István :' T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur nagyon megdicsérte ezt a költségvetést és ipar­kodott kimutatni, hogy az helyes számoszlopokat tartalmaz, hogy ez a költségvetés reális, hogy ez a költségvetés azt jelenti, hogy a gazdasági viszonyo­kat szanálták ebben az országban. Többek között megemlítette azt, hogy a fogyasztóképesség meg­erősödött, mondván és indokolván ezt azzal, hogy hiszen a fogyasztási adók növekedtek, tehát ter­mészetes dolog, hogy a fogyasztóképesség növeke­dett. (Dénes István : Sánta logika !) Aki ezt a tételt felállítja, az alig jár az életben (Temesváry Imre : Olvasni kell tudni a költségvetést !), aligha jár a földön, alighanem csak a bürók dohos levegő­jében él, mert ha szétnéz az életben, akkor egészen inast lát, nem azt, hogy a fogyasztóképesség meg­növekedett, hanem ellenkezően azt, hogy a fo­gyasztóképesség ebben az országban igen nagy arányban csökkent. (Temesváry Imre előadó : Ta­gadom !) Tagadja ? Tessék elmenni a husiparosok­hoz, tessék megnézni a főváros statisztikai kimu­tatásait ; tessék megnézni a szigorú számadatokat, menjen el a vásárcsarnokba, és akkor megállapít­hatja, hogy a kenyér- és húsfogyasztás csökkent, csökkent tehát a legszükségesebb élelmiszerek fogyasztása, hogy kevesebbet fogyasztanak az emberek. Ez tehát nem azt jelenti, hogy a fogyasz­tás emelkedett, amint ön, előadó ur azt beállította. A csődök, a tönkremenések, kényszeregyessé­gek,mind azt jelentik talán, hogy Magyarországon a gazdasági élet szanálódott? Dehogyis ezt jelenti, hanem azt, hogy a kormány annakidején olyan törvényeket fogadtatott el és" a szanálási felhatal­mazási törvény alapján olyan rendeleteket bocsá­tott ki, amelyekkel agyonterhelték adóval a of­gyasztókat, agyonterhelték az ipart, a kereske­delmet, és még az a rendszer is, amelyet itt be­vezettek, hogy t. i. a fogyasztási adót 1 %-kal csökkentették, azt mutatja, hogy humbug, frázis az egész, mert a valóságban a kisipar sokkal nagyobb mértékben meg van adóztatva, mint eddig volt. Ezelőtt ugyanis, amig munkamenet

Next

/
Oldalképek
Tartalom