Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

348 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én 3 csütörtökön. kezní az adómérsékléseknek, nehogy a közgazdaság terhei oly magasra emelkedjenek, hogy ezáltal az adózó alanyokat teljes mértékben tönkretegyék. Az elmúlt pénzügyi év eredménye abba a szeren­csés helyzetbe hozta a kormányzatot, hogy,azokat az áldozatokat, amelyeket az állam polgárai a pénzügyi njjáépités szempontjából az állammal szemben meghoztak, azzal is honorálhassa, hogy a bevételeknek a pénzügyi programm szerint fel nem használható feleslegét, valamint a népszövet­ségi kölcsönből a múlt évben fel nem vett összeg bizonyos részét a népszövetséggel egyetértőieg oly célokra használhassa fel, amelyek amellett, hogy az államra nézve hasznos befektetéseket, a magán­gazdaság számára tőkét, munkaalkalmat, kereseti lehetőséget jelentenek, hogy a kormány ez utón juttassa vissza a gazdasági élet vérkeringésébe azokat az összegeket, melyeket a polgárság köz­szolgáltatások alakjában az állam kasszájába be­szolgáltat. Nézetem szerint, t. Nemzetgyűlés, feltétlenül szükség van ez kre a befektetésekre, ha azt akarjuk, hogy az államháztartás egyensúlya maradandó legyen. A háború és a forradalmak alatt leromlott állami berendezkedéseket fel kell ujitani ; pótolni kell azt a hiányt, amely a beru­házások terén egy hosszú évtized alatt felszinre vetődött. Szüksége van erre nemcsak az államnak, de legfőképen a magángazdasági életnek is, mert hiszen egy leromlott úthálózat, vagy leromlott vasút, vagy posta és távirda mindenesetre a magángazdasági élet megbénítására is vezet. Ami­dőn tehát örömmel állapitom meg az e téren eddig történteket, csak arra kérhetem a mélyen t. kor­mányt, hogy a beruházások terén minél nagyobb lépésekben haladjon előre és erre a célra a jövőben is minél nagyobb összegeket vegyen fel a költ­ségvetésbe. Az 1925/26. évi költségvetés részleteire vonat­kozólag mindenekelőtt meg kell említenem, hogy ez a költségvetés ismét papirkoronákban készült. Emlékezünk még arra, hogy amikor az elmúlt esztendőben az aranykorona-számításra tértünk át, tettük ezt elsősorban azért, mert akkor a még labilis koronaalapról oly számítási alapra akartunk áttérni, amely reális számításokra alkalmas lehet. Hiszen az ujjáépités több évre tervezett programm­ját nem is lehetett volna az ingadozóértékü papír­koronában összeállítani akkor, amidőn még egy­általában nem is tudtuk, hogy a papirkoronát hol fogjuk tudni stabilizálni. Fix értékmérőt kellett tehát keresnünk, azaz oly értékmérőt kellett kon­struálnunk, mely a tényleges fizetési eszköztől, a papirkoronától eltérő, a lehetőséghez képest szi­lárd összehasonlítási alapot képez. Legkézenfek­vőbb volt tehát az aranykoronaalaphoz fordulni, mely a közönség gondolkozásmódjához legköze­lebb állott és ezért az értékmérőnek a forgalomban levő leromlott koronától való megkülönböztetését legkönnyebbé tette. Ha azonban el is ismerem azt, hogy a pénz­ügyi rekonstrukció bizonyos fázisaiban feltétlenül szükség volt egy ilyen megkülönböztetett érték­mérőre, sőt — miként már említeni bátor voltam, — nemcsak formális szempontokból volt erre szükség, hanem a bevételeknek aranyalapra való fektetése következtében ez alkotta az újjáépítés­nek tulajdonképeni fundamentumát, viszont azt is el kell ismernem, hogy ezzel bizonyos számítási komplikációk is jártak. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy n aga az arany se abszolút értékmérő, hiszen köztudomású, hogy a háború ideje alatt ugy Ame­rikában, mint a semleges országokban nagyfokú aranyinfláció volt és a háború következtében beállott termelési zavarok folytán az aranynak relatíve igen-igen jelentékeny árcsökkenése idéz­tetett elő. Pénzügyi kormányunk azonban most, amikor már látja, "hogy papirkoronánk kellő mér­tékben stabilizálódott, belátta, hogy a tényleges fizetési eszköztől megkülönböztetett másik érték­mérőre egyáltalán nincs szükség és ennélfogva az 1925/26. évi költségvetést már a tényleges fizetési összegben, a papirkoronában állította össze. Hogy azonban ez a költségvetés összehason­lítható legyen az 1924. évi IV. tc.-hez csatolt költségvetési előirányzattal, ennek következtében a költségvetés főbb számadatait aranykoronákban is kifejezésre juttatta és az aranykoronákban való beállításnál a 14.500-as osztószámot vette alapul. A költségvetés főbb eredményeinek ismertetésénél — épen a könnyebb összehasonlítás kedvéért '— én is az aranykoronában készített összeállítást fogom alapul venni. A költségvetés mintegy 942 millió arany­korona bruttó-kiadással szemben közel 970 millió aranykorona összes bruttó bevételt, tehát több, mint 27 és % millió aranykorona felesleget mutat. Ennek nagy jelentőségét csak akkor értékelhetjük kellőkép, ha figyelembe vesszük, hogy a szanálási programm ebben a költségvetési évben még 50 millió aranykorona hiánnyal számolt és csak a szanálási időtartam befejezése után, az 1926/27. költségvetési év végén számol deficitmentes költ­ségvetéssel. E rendkívüli eredmény említésekor valószí­nűleg igazolva fogják látni magukat azok a t. kép­viselőtársaim, akik a szanálási törvény javaslat tárgyalása alkalmával azt állították, hogy feles­leges nekünk a népszövetségi kölcsön, hiszen saját erőnkből is talpra fogunk tudni állani. Méltóztas­sék megengedni, hogy erre vonatkozólag csak azt jegyezzem meg, hogy szilárd meggyőződésem, hogy külföldi kölcsön nélkül ennek az eredménynek legfontosabb alapfeltételét, a korona stabilizáló­dását .semmi szin alatt sem tudtuk volna elérni. (Ugy van! a jobboldalon.) Márpedig a korona stabilizálódása nélkül nem várhattuk volna, hogy a mi bevételeink valóságos értékű bevételek legye­nek, s végeredményben ezek a bevételek — miként a múltban — úgyszólván semmivé váltak volna. Annak tehát, hogy ilyen eredményt érjünk el, legfőbb előfeltétele volt, hogy koronánk teljes mértékben stabilizálódhassék. De kifogásolhatják azt is, hogy vájjon szük­sége volt-e a kormánynak arra, hogy ilyen fokozott tempóban igyekezzék az államháztartást rendbe­hozni ? Erre vonatkozólag csak azt a megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy hiszen lehetetlen volt a kormánynak előrelátnia a bekövetkezendő ese­ményeket, lehetetlen volt előre látnia azt, hogy a korona mikor és milyen alapon fog stabilizálódni. A remény erre meg volt és miután egy kiindulási alapra feltétlen szükség volt, alapul vette tehát az 1923. évi költségvetést és ennek alapján indította meg az egész szanálási programm keresztülvitelét. Ahhoz, hogy a pénzügyi kormány az állam­háztartás egyensúlyozása tekintetében az első évben már ilyen fényes eredményt ért el, legfő­képen az is hozzájárult, hogy a forgalmi korlátozá­sok megszüntettettek, az árak időközben magasra emelkedtek, tehát ennek következtében a forgalmi adókból, a közvetett adókból nagyobb erdményt ért el. À szanálás helyességét fényesen bizonyítja az is, hogy a magángazdasági élet is megerősödött, mert a magángazdasági élet megerősödésére vezet­hető vissza az, hogy az ország polgárságának fogyasztóképessége megerősödött, amely fogyasztó­képesség fokmérője az, hogy az államnak a köz­vetett adókból való bevétele megnövekedett. Vájjon nem volt-e előnyösebb az államra nézve az, hogy nem kellett igénybe vennie a kül­földi kölcsönt, mint az a körülmény, ha a külföld

Next

/
Oldalképek
Tartalom