Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

318 A nemzetgyűlés 460. ülése 1925. évi november hé 4-én, szerdán. pel j ük. Ehhez csak az a hatalmas nagy áldozatkészség méltó, amellyel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását. Igaza volt abban, hogy nyelvében él a nemzet ; hiszen ha fel nem ismeri, hogy a hivatalos Magyarország abban a korszakban rossz utón járt, amikor a nemzetiségi öntudat felébredt, hogy a nyelvkérdés reánk nézve életkérdés, akkor Magyarországról valóban még mindig csak azt lehetne mondani, hogy volt, de nem lesz. Épen ezért kissé meglepődve látom a hivatalos kormányjavaslatban, hogy abból, amivel a magyar nyelv fejlesztése, szinte megmentése körül a legnagyobb érdemet szerezte, amilyent egész nemzetlék sem szerzett, a magyar nyelv ékesszólásából, szineiből, zenéjéből csak az az egypár szürke szó jut, ami ebben a javaslatban foglaltatik. A történelem fenségessé, magasztossá, széppé faragta ki Széchenyi alakját. Azt hiszem, legméltóbban akkor járunk el, ha a történelem által kiformált alakot rajzoljuk meg abban a törvényben is, amelyet Széchenyi Istvánról alkotunk. A történelem a másik legnagyobb magyar ajkán keresztül szentesitve — amit Kossuth Lajos mondott Pestmegye közgyűlésén — Széchenyi Istvánt a legnagyobb magyarnak nevezte. Lehetetlen tehát, hogy amikor törvényt alkotunk, azt, amit a történelem szentesitett, a törvényben ne hangsúlyozzuk, ne erősitsük meg, hogy t. i. a történelem csakugyan méltán nevezi a legnagyobb magyarnak. Nem való és nem illik az, bármennyire is hivatkozzunk az archaizmus jogaira, hogy ilyen magyartalan szöveggel emlékezzünk most meg róla, mely tele van melléknévi igenevekkel, szenvedő alakokkal, stb. Lehetne talán más valakinek emlékét ilyen szöveggel beiktatni, de. Széchenyi Istvánnak, a nagy reformernek nevét, aki a nemzeti nyelv fiatalságában, fejleszthetésében látta a nemzet nagy erejét, annak szinte jövendőjét, arról méltóztassanak inkább a megfiatalitott nyelven megemlékezni, amely talán a legjobban felel meg az ő emlékének is. Szerettem volna, ha a Magyar Tudományos Akadémia vagy ennek az országnak nem tudom hány stilisztája jött volna és szerkesztette volna meg ehelyett a semmitmondó szürke javaslat helyett azt a javaslatot, amely Széchenyi István emlékéhez illik, hiszen szinte ódát kellett volna róla irni. De ugy látom, hogy a kormány nem gondoskodott eléggé ünnepélyes szövegről, hogy abba foglalja Széchenyi István emlékét. Épen ezért, mert nem elégedhetem meg ezzel a javaslattal, amely itt előttünk fekszik, egy másik javaslatot nyújtok be, amely azt hiszem, sokkal inkább felel meg annak a célnak, amelyért alkotjuk. Javaslom, hogy a 956. számú törvényjavaslat helyett az alább következő törvényjavaslatot fogadja el a nemzetgyűlés a részletes tárgyalás alapjául (olvassa) : »Törvényjavaslat Széchenyi István gróf emlékének törvénybeiktatásáról. Széchenyi István gróf közéleti pályakezdésének századik évfordulóját ünnepli a magyar nemzet. Századok után száz év előtt -— 1825 október hó 12-én — elsőnek szólott magyar nyelven a pozsonyi országgyűlés felsőtábláján és ezzel ott az idegennyelvü tanácskozás uralmát végleg megdöntötte. (Östör József : Mások is szólottak I) A képviselő ur téved, de a magyar történelem nem téved, mert 1825 október 12-én történt az első magyar felszólalás. (Östör József : De előbb is szóltak magyarul a pozsonyi országgyűlésen mások !) Mások is szóltak, jelentéktelenek, de ez epochális hatással birt ; akkor már régen nem szólaltak fel magyarul, mert az egész nemzet szolgaságban fetrengett, mindössze 2—3-szor mertek magyarul felszólalni, mert 1815-ben megszűnt a magj^ar világ. A hosszú szünet után, — mert 17 éven keresztül nem volt országgyűlés — amikor a nemzet ujjáébredésének korszaka következett, Széchenyi István gróf volt az első, aki vette a bátorságot, hogy ott •— amikor a császár előtt mindenki csuszott-mászott, — mint fiatal kapitány odaálljon és magyarul szólaljon fel a felsőházban. Ez a történelem. Ez olyan jelentős tény, amelyről Szoboszlay. a későbbi szuperintendáns azt irta, hogy epochális volt. A történelem maga is megemlékezik arról, hogy ettől az időtől fogva vált praxissá, hogy magyar nyelven szólaltak fel a felsőházban, (tovább olvassa) : »Majd 1925 november hó 3-án az alsótábla kerületi ülésén felajánlotta jószágai évi jövedelmét oly magyar tudós-társaság alapítására, amelynek majd a magyar nemzet és a magyar nyelv erősítését, terjesztését és művelés szent célját kellett szolgálnia. Nagyszerű példájával más hazafiakat is utánzásra ösztönzött és ezzel megvetette a magyar Tudományos Akadémia alapját. Ennek emlékezetére, annak az önfeláldozó, mindent a hazának adó, alkotásokban és szenvedésekben egyaránt gazdag életnek dicsőitésére, amely a száz év előtt induló pályakezdésre a tragikus végig következett, Magyarország nemzetgyűlése a következő törvényt alkotja : 1. §. A magyar nemzet hálás szívvel és büszke emlékezéssel iktatja törvénybe, hogy gróf Széchenyi Istvánt méltán nevezi a történelem a legnagyobb magyarnak. 2. §. Minden gondolatával és tettével a nemzet javát és az emberszeretet ügyét szolgálta. Az ország ujjászületsének és messze jövendőjének nagy munkájából a legnagyobb és legnehezebb részt ő kérte és ő végezte el. Élete nagy alkotások magasztos útja, a hazáért való önfeláldozás nagyszerű ténye volt. 3. §. Mindezért nemzete elismeréssel adózik érdemeinek, hódolattal hajol meg hazafiúi és emberi nagysága előtt, el nem múlható hálával néz fel az alkotásaira. Nevének emlékezetét és dicséretét pedig ünnepélyesen becikkelyezi, hogy ami a történelem és legendák könyvében már úgyis örök, az ország törvényeiben is minden időkre fenmaradjon«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Ez jórészben annak a törvénynek analógiája, amellyel 1807 : XXIV. törvénycikkben a legnagyobb magyar atyjának, gróf Széchenyi Ferencnek a Múzeum megalapítójának emlékezetét törvénybeiktatták. Fia nem volt kisebb fiának nem jár kevesebb. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Megállapítom,' hogy a képviselő ur javaslatot terjesztett elő, amelyben a bizottsági javaslattal szemben más szövegű törvényjavaslat elfogadását ajánlja. A házszabályok és a gyakorlat értelmében az előttünk fekvő javaslat szövegével szemben uj szöveg javasolása csupán a részletek kapcsán és a részletekkel párhuzamosan terjeszthető elő, ennek következtében ez az indítvány tárgyalás és határozathozatal tárgya ezúttal nem lehet. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Abból az alkalomból, hogy a Széchenyi emlékét megörökítő törvényjavaslat a nemzetgyűlés elé kerül, újra és újra átlapoztam Széchenyi István három nagy munkáját, de különösen naplóinak átolvasása után kell igazat adnom egyik életirója ama megállapításának, hogy Széchenyi életében nem egy hősköltemény jelenetei vonulnak föl, hanem egy megrendítő emberi tragédia mélységei nyilnak meg előttünk. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha vannak olyanok, akik meggyőződéssel