Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

 nemzetgyűlés459. ülése 1925. évi november hó 3-án, kedden. 305 ségtelen, hogy túlságosan részleteibe menjek bele a törvényjavaslatnak. Ha azt kutatom, hogy a leg­utóbb felszólalt ellenzéki képviselőtársaim közül ki fogta meg helyesen a kérdést, azt találom, hogy egyedül Malasits Géza t. képviselőtársam. Ő jól fogta meg a kérdést, mert azt mondta, hogy egy célra kell törekedni : hogy az uj pénz jó fizetési eszköz és jó értékmérő legyen. Ez a lényege a problémának, és aki megérti a probléma mélysé­gét, tisztába van azzal, hogy ennél a kérdésnél csak ezt az egyet kell szemelőtt tartani. De amilyen pregnánsan fejezte ki Malasits Géza igen t. képviselőtársam a kérdésnek ezt a részét, sajnálom, hogy más vonatkozásban nem tudta ilyen helyesen megfogni a kérdést. Én már annyiszor rámutattam arra, hogy mi tulaj donképen egy aranyértéken álló pénzrendszerben vagyunk, s itt arról van szó, hogy ezt tovább megrögzítsük egy kisebb egység megteremtésével. Ez jellemzi végleges jellegét a megoldásnak, ebből a tekintetből tehát e kérdésben senkinek semmiféle kételye nem lehet. Nem tartozik a kérdéshez az, amire igen t. képviselőtársam másfelől reá mutatott. Neki aggá­lyai vannak a tekintetben, hogy nincs meg az aranyfedezet. Bocsánatot kérek, a fedezet kérdése eldöntött kérdése a bank politikájának. Ha meg­méltóztatnak nézni a bank alapszabályait, akkor teljesen tisztázott kérdéssel áll szemben a képviselő ur. Nekünk igenis a bank alapszabályaiban meg­állapított rendszerben mozgó fedezeten alapuló pénzértékünk lesz és ez teljesen aranyértéken álló pénz lesz. (Esztergályos János : A pengőért kapunk egy aranyat ?) Hogy az igen t. képviselő ur kap-e aranyat, vagy nem, az a készfizetések felvételére tartozik. Méltóztassék csak visszagondolni a há­ború előtti időkre ! Akkor is megvolt az arany­értéken álló valutánk, de ha az igen t. képviselő ur foglalkozni fog a kérdéssel, azt fogja látni, hogy a készfizetésekig, sajnos, nem jutottunk el. Most azonban a bank teljes törekvésével azon van, hogyha megfelelt mindazoknak a feltételeknek, amelyek elő vannak irva, igenis a készfizetéseket is minél előbb felvegye. (Helyeslés jobbfelől.) A pénz erejét nem az elnevezés adja meg, t. képviselőtássam. (Ugy van ! jobbfelől.) Nagyon helyesen mutatott rá Biró Pál t. képviselőtársam, hogy a pénz vonzóereje, az abban rejlő nemzeti gondolat, a jóságában van ; a pénz erejét pedig egy ország gazdasági és szociális viszonyai adják meg. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) De a rendezett államháztartás a sine qua non előfeltétel. Azért hangsúlyozom annyiszor, hogy ha a budget egyen­súlyát bármiképen megzavarnék, ez az, ami meg­ronthatná a pénz erejét és tönkretehetné a pénz vonzóerejét. Ezért nem szabad ezt a gondolatot lekicsinyelni s ebből a gondolatkörből kell megitélni az uj pénzt. S természetesen annyi erő van a pénz­ben, amennyi erő van az ország gazdasági életében. Ezért kell a _ kormányzatnak is a gazdasági élet megerősítésére törekednie. ( Rothenstein Mór : Megindítania a munkát !) Ezért vagyunk rajta minden eszközzel, hogy a gazdasági élet megerő­södésén át fokozatosan erősítsük az államháztartás egyensúlyát és kiegyensúlyozottságát teremtsük meg az államháztartás egyensúlyával szemben a gazdasági életnek. Ez az az alap, amelyen felépül egy pénz, ebben van a nemzeti gondolat és erő, és ez az, ami vonz. Ezt állítom, mert méltóztassék csak visszagon­dolni az inflációs korszakra, vájjon micsoda vonzó­erő volt abban, hogy a pénznek korona volt a neve, de folytonosan tönkrement a pénzünk értéke. Méltóztatnak azt is mondani, hogy miért tértünk el a »korona« elnevezéstől. Rámutattam már arra, — és nem vagyok képes már annyit indokolni — hogy az uj valutaértékkel kapcsolat­ban minden zavart kerülni kell. Van ennek a tör­vényjavaslatnak egy szakasza — ha jól emlékszem, a 20. — amelynél egy óránál hosszabb ideig kellett a jogászoknak a fejüket törniök, hogy ebből zavar ne keletkezzék a régi koronaértékkel kapcsolat­ban, — ezért »korona« megjelölés javasoltatik az »aranykorona« helyett — hogy gazdasági életünket, amelyben oly nagy hajlamosság van a perekre, ilyen zavaroknak ne tegyük ki. Ami a »forint« elnevezést illeti, e tekintetben az volt a döntő, hogy a pénzegység sokkal kisebb, mint az, ami a forint lényegének megfelel és igy ezen az utón át is zavarok álltak elő volna. A név tehát ebből a szempontból közömbös. A név ereje abban rejlik, hogy arany értéken ala­puló pénzünk lesz, nem pedig abban — amint valamelyik ellenzéki képviselőtársam mondotta — hogy ez hogyan fog pengeni. Kérdem én, hogyan peng az angol bankjegy? De mindenki tudja, hogy ott van az Angol Bankban ennek az arany­fedezete és ellenértéke. Ez peng, ebben van az erő, és ugyanez lesz a mi pénzünkkel is, ha minden bankjegyünknek meglesz a teljes ellenértéke a Magyar Nemzeti Banknál. Ez a kérdés lényege. Ami a pénz előállítását illeti, teljesen osztozom Malasits igen t. képviselőtársamnak abban az álláspontjában, hogy vigyázni kell az uj pénz előállítására, hogy az egyszerű és szép legyen. E tekintetben megnyugtathatom a t. Nemzet­gyűlést, hogy mindent elkövetünk ebben az irány­ban. A kérdés elbírálásába bevonjuk a művész­embereket. Máris vannak tervek, és merem állítani, hogy etekintetben mindenki nagy megnyugvással fogja fogadni a megoldást, mert az illetékes faktorok nagy súlyt helyeznek arra, hogy szép, egyszerű és olyan pénzünk legyen, amely megfelel a magyar tradíciónak is. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztattak megemlékezni arról is, hogy ebben az uj pénzben nagy drágító erő van, — bár nem egészen egyeztek meg ebben a tekintetben az állás­pontok — és attól is télnek, hogy a munkabéreket mérsékelni fogja, tehát épen az ellenkezője fog bekövetkezni, mint amit a kormány akar. Engedel­met kérek, ugy a munkabérek kérdése, mint az egész áralakulás annyira szigorú törvényeken épül fel, hogy semmiféle kapcsolatban az uj pénzegy­séggel nincs. Nem arra céloztam, amit itt Kabók t. képviselőtársam mondott, hogy az uj pénz drágí­tani fog, hanem azt mondtam, hogy ahol törtek keletkeznek, ott kikerekités lesz, nem tudom fel­felé, vagy lefelé. De arra is rámutattam, hogy minél kisebb a pénzeg3 7 ség, annál nagyobb a kike­rekités. Mert ez a dolognak természetes rendje. És ha kissé utána fognak számolni, a 10.000-es ala­pon való áralakulásnak, menten be kell látniok, hogy nekem van igazam. Ami a munkabéreket illeti, azok is mennek a maguk utján. Azok kialakulásának megvannak a maga törvényei és szabályai. A pénzegységnek erre különösebb hatása nincs. De igenis abban látok erőt, hogy ne kis pénzegységünk legyen, hanem súlyosabb, — ha már nem is tudunk egészen súlyos pénzegységet választani, — amely minél előbb visszavisz a régi képzetekhez, s hiszem, hogj^ már ez is sok vonatkozásban kedvezően fog kihatni v gazdasági életre anélkül, hogy bárkinek is kárára kálnék. Ebből a szempontból nekem nincsenek aételyeim, senkit károsodás érni nem fog. Ami pedig azt illeti, vájjon hogyan történik majd az átszámítás, errevonatkozólag csak annyit jelentek ki, hogy minden erővel arra fogunk töre­kedni, hogy az átmeneti idő a minimumra szorit­tassék. Ez érdeke a gazdasági életünknek is, de nagy érdekünk van abban is, hogy az ujpénzegy­NAPLO. XXXY. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom