Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

Ä nemzetgyűlés 459. ülése 1925 úgyhogy mindenki fogja tudni, hogy az a 600 korona 6 fillér, az a 350 korona három és fél fillér. De nézzünk egy további példát. Egy kilogramm olcsó kenyér ma 5200 korona. Ha ezt átszámitom az uj pénzegység 12.500 koronás osztószámával, 41*6 fillért kell egy kilogramm kenyérért fizetnem. Mi fog azonban történni? Alegkevesebb az, hogy kikerekítve 42 fillér lesz a kenyér ára s ebben az esetben 50 koro­nával már megdrágult egy kilogramm kenyér ára, mert a négytized fillér épen 50 koronának felel meg. Ellenben, ha tizezres az osztószám, akkor mindenki tudja, hogy egy kilogramm kenyérára 52 fillér, ezt mindenki át tudja számitani, az is, aki nem áll a számvetés művészetének azon a fokán, mint a t. pénzügyminister. Figyelembe keli venni külö­nösen a szakácsnőket és gazdasszonyokat, akiket már emiitett Biró Pál t. képviselőtársam, akik a nyilt piacokra vagy a vásárcsarnokokba járnak bevásárolni. Engedelmet kérek, de az a felfogá­som, hogy azalatt az átmeneti idő alatt, amig a teljes pengőérték bevezetődik, valóságos foszto­gatás fog történni, valósággal kifosztják az egy­szerű embereket, akik nem hordhatnak magukkal logariecet, vagy nem hordhatják magukkal azt a táblázatot, amely már meg is jelent egy könyvben s amely egy billió koronáig számitja ki, hogy 12.500-as osztószám mellett mennyi pengőt kell számitani, illetőleg fizetni. Ezt nem lehet igy csi­nálni. Tessék csak arra gondolni, hogy az ország lakossága már hányféle pénzügyi válságot élt át mennyi lemorzsolódás történt és most megint alkalmat akarunk adni arra, hogy az ország lakos­sága ismételten ki legyen téve egy olyan fosztoga­tásnak, amelyet egy egyszerű intézkedés meg­tételével el lehetne kerülni. Ha a t. pénzügyminister ur garantálni tudná azt, hogy a 12.500-as osztószám a pengőértéket valahogy közelebb fogja vinni az aranyértékhez, akkor még valahogy bele lehetne törődni és hozzá lehetne szokni ahhoz, hogy hat vagy kilenc hó­napig fosztogatni fognak bennünket abban a tudatban és reményben, hogy majd hamarosan eljutunk egy olyan értékeléshez, amely közel áll az aranyértékhez. De a t. pénzügyminister ur nem tud bennünket arról biztositani, mert épen saját maga jelentette ki, hogy az aranykorona­értékéhez nem fogjuk tudni közel vinni a pengő­értéket. Azt mondta a t. pénzügyminister ur itt a nemzetgyűlésben, hogy a tört filléreket, az egytized filléreket felfelé kell majd kikereketiteni. Ámde nem lehet csak állami monopólium a fel­felé való kikerekekités, és sem a kormány, sem a pénzügyminister ur nem tud olyan intézkedést tenni, hogy a kereskedőket meggátolja abban, hogy hasonló felfelé értékelést ne eszközöljenek mint ahogy nem tudott a kormány a drágaság ellen sem küzdeni, mert annak volt egy folyo­mánya — sokan azt mondták, természetes folyo­mánya, sokan azt, hogy természetellenes folyo­mánya, én ezt vitatni nem akarom — egy bizo­nyos, hogy ez is olyan folyamat lesz, amelyet nem tud meggátolni a pénzügyminister ur, és még szerencse lesz, hogy ha csekély felfelé való kikere­kitések történnek. De mit gondolnak t. képviselő­társaim, mi fog történni akkor, amikor nagyobb dol­gokat kell majd vásárolni, amikor valaki, mondjuk egy öltöny ruhát akar vásárolni, például egy öltöny közönségesebb kész ruhát, amelynek ára 1,600.000 vagy 1,700.000 korona az üzletben ? Az az egy­szerű munkás nem tudja majd pontosan kiszá­mítani, hogy 12.500-as osztószám mellett annak a ruhának az ára 136 pengő, de ha ki is tudná számitani, viszont a kereskedő nem fog 136 pengőt számitani érte, hanem kikerekíti 140 pengőre, azzal az egyszerű indokolással, hogy ha lehet a Szimfónia árát 2"8 fillérről 3 fillérre kikerekí­teni, akkor a 136 pengőt is ki lehet kerekiteni NAPLÓ, XXXY. évi november hó 3-án, kedden. 297 140 pengőre, aminek következtében annak az öltöny ruhának az ára már 50.000 koronával drágult. És ez igy megy majd végig az egész vonalon, folyik a fosztogatás az ország népével szemben és ki "fog alakulni olyan árdrágítás, amelynek nem tud majd a kormány gátat vetni. Ennek csak azzal tudna gátat vetni, lia eltérne a 12.500-as osztó­számtól. Nem látom ennek az osztószámnak fel­tétlen szükségét, nem látom, hogy ez nagyon közel vinne bennünket az arany tényleges értékéhez, tehát nincs is semmi szükség arra, hogy csak azért ragaszkodjunk ehhez a számhoz, mert senkinek sem tetszik. Igen helyesen mondta Malasits kép­viselőtársam, hogy ugylátszik a kormány csak azért ragaszkodik a 12.500-as osztószámhoz, mert nem tetszik senkinek. El kellene térni ettől a fel­fogástól és amidőn olyan súlyos érvek vetődtek fel vele szemben, hogy csak hátrány válhatik belőle, mégis csak rá kellene térni az egyszerű, a mindenki által könnyen számitható és ellenőrizhető tizezres osztószámra. Mert én még azt se bánnám, ha húsz­ezres osztószámot vennénk alapul, ez is sokkal könnyebben számitható, mint a 12.500-as osztó­szám. A minister urnák méltóztassék tudomásul venni, hogy ebben az országban sok százezren, sőt millión felül élnek analfabéták, akik nem hogy ilyen számolási művelethez nem értenek, de még a betűvetést sem ismerik. Hogyan tetszik elgon­dolni, hogy annak az egyszerű falusi embernek majd ott a falun, ahol semmi segítsége nincs és ahol nem számíthat támogatásra, megmagyarázza valaki, hogy mit kell fizetnie pengőértékben. Be fogják csapni ezeket az analfabéta embereket, mert a kormány még arról sem gondoskodott, hogy tanfolyamokat rendezzen be, hogy ezek az emberek megtanuljanak megfelelő módon 12.500-as osztó­számmal átszámításokat végezni. Nem gondolhatok egyebet, mint hogy a pénz­ügyminister ur ezzel az osztószámmal olyan zavaros helyzetre akar módot adni, amelyből ismét csak az ország kisexisztenciái kerülnek majd ki meg­tépázottan és megcsalatva, és megint mások jutnak olyan indokolatlan haszonhoz, amely hasznot részükre engedélyezni nem szabad. Nézzük csak meg, mi történik majd a munka­béreknél. A falusi cselédek hogyan tudják majd átszámítani a munkabérüket pengőértékre ? Itt épen a megfordított hetyzet fog bekövetkezni, a lefelé való kikerekités és igy az ország népe majd kétszeresen lesz levetkőztetve, egyrészt azzal, hogy megdrágítanak mindent, másrészt pedig azzal, hogy lefelé fogják szorítani a munkabérüket. Egy szakmunkás keresete ma hetenként körülbelül 460 ezer koronára tehető. Ez pengőértékre átszá­mítva 36*8 ípengő. Egészen határozottan merem állítani, hogy ez az összeg le fog kerekitődni 36 pengőre és ennek értelmében a 460 ezer koronás keresetből már csak 452 ezer koronás kereset lesz, vagyis nyolc ezer koronát majd el fognak csipni a munkás keresetéből. A tisztviselők és a magasabb intelligenciájú, megfelelő képességű emberek ki fogják tudni számitani magunknak az összeget és ellenőrizhetik az árakat, de nekünk mégis csak azt kell figyelembe venni, hogy az ország nag3 r obb része milyen helyzetben, milyen állapotban van. Az ország lakosságának legnagyobb része szerény megítélésem szerint nem áll a műveltség­nek olyan magas fokán, hogy a 12.500-as osztó­számmal kellő gyorsasággal és alapossággal dol­gozni tudna. Én elvégeztem néhány iskolát és merem állítani, hogy tudok számolni, de mégis azt mondom, hogyha bemennék az üzletbe vásárolni, bizony papírral és ceruzával a kezemben kellene bemennem és bár ismerem a 12.500-as szorzás és osztás műveletét, hogy hogyan lehet gyorsan és egyszerűen az eredményt megkapni, mégis papir­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom