Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

A nemzetgyűlés 459. ütése 1925. meny iránt — mint ahogy ma is bizalmatlanok az ujitások iránt, ami érthető is az ő társadalmi és gazdasági helyzetüknél fogva. Legjobb volna Magyarország köré egy árkot ásni és minden okos eszmét harminc esztendeig ebben az árokban pihentetni és csak azután beereszteni az országba. De hogy a Pesti Hazai Első Takarékpénztárról beszéljek megtörtént, hogy egy jóképű magyar földbirtokos egy kora reggel beállított az öreg Fáy Andráshoz és azt mondotta : A pénzemért jöttem, uram ! •— Micsoda pénzért ? — 150 pengőt tettem be ebbe a spórkasszába ; ezt a pénzemet akarom látni, akarom kivenni ! — Kérem — mondotta az igazgató — rögtön, azonnal« — és utasítást adott a pénztárosnak, hogy számolja le az öregnek a pénzt. Az odament a kasszához, ahol leszámoltak neki 150 pengőt. Erre azt mondotta : Itthagyom, csak azt akartam tudni, megvan-e. Az aranyfedezettel is ugy vagyunk, hogy a közönség nem arra kíváncsi, hogy arra a bizonyos vízjeles papirosra mit nyomtak rá, arra sem kíváncsi, hogy az a garas vagy fillér miből van csinálva, sőt arra sem kiváncs.., hogy a pengő miből lesz. A közönség csak arra kíváncsi, hogy ennek a pénznek van-e valóságos, becsületes aranyfedezete, fedezve van-e arannyal és bármikor átváltoztatható lesz-e aranyra: igen vagy nem ? Ebből a szempontból Ítélve meg a dolgot, bennünket a minister ur pénteki beszéde egy általában nem tudott megnyugtatni. A minister ur mindenféle ügyes fordulatokkal akarta nekünk bebizonyítani, hogy a legideálisabb osztószám a 12.500. 'Mindenféle jogászi és fináncfurfangokkal akarta bebizonyítani, hogy ennél jobb osztószám nincsen. Egyszer mi szocialisták is megengedhetjük magunknak a konzervativizmus luxusát és kijelentjük, hogy a 12.500-as osztószám helyett sokkal szivesebben látnók az aranykoronát, jmert az aranykorona ha komplikált is, de legalább valami visszatérés ahhoz a pénzhez, amely pénz ha nem is volt egészen arannyal fedezve, de mégis jó és becsületes pénz volt. Ez a 12.500-as osztószám nem kell a gazdának, nem kell az iparosnak, nem kell a gyárosnak, nem kell a munkásnak, nem kell senkinek sem és mert nem kell senkinek, azért csinálják meg. Egyébként ebben nem a minister a hibás, hanem az a régi tradíció, amely minden ministeriumban benne van. A múltban, a háború előtt is az volt a szokás, hogy ha valami nem tetszett a közönségnek, azt mindig biztosan megcsinálták azért, mert az állambölcsek megállapítása szerint ez a helyes módja az állam kormányzásának. Amikor szociálpolitikai törvényeket tárgyaltak, a munkaadók dühöngtek, a munkások érdekképviselete dühöngött, szaladtak fel a ministerhez és magyarázták neki, milyen rossz lesz ez, semmi gyakorlati érték nem származik ebből sem a munkásra, sem a munkáltatóra, s akkor a ministerek rendszerint rejtélyesen mosolyogva azt mondották : azért csináljuk meg, mert sem a munkásnak nem jó, sem a munkáltatónak nem kell. Ezzel a 12.500-as osztószámmal is így vagyunk. Ha nézzük a gazdaérdekeltséget, látjuk, hogy mindenki az üstökét vakarja és azt mondja : Kérem szépen, az arany értékkel szemben 1400 koronát veszitek minden kilogramm árun, amelyet eladok, ha 12.500-as osztószám lesz. A fix fizetétésből élők reszketnek annak gondolatától, hogy a minister ur tényleg meg fogja valósítani a 12.500-as osztószámot, mert ennek természetes következménj^e az lesz, hogy a kapitalisták job- j ban tudván számolni mint a munkások, igyekezni fognak a béreket lefelé kikerekíteni, azért, hogy évi november Kő 3-án, kedden. 291 ezáltal maguknak valami kis külön előnyt szerezzenek. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy ma minden vállalat sir és jajgat, hogy alig tud megélni, és igyekszik az önköltségeket és a munkabéreket leszorítani. Ez tehát igen jó alkalom lesz ezeknek a tisztelt uraknak arra, hogy a védtelen és szervezetlen munkással szemben azt az átszámítási módot használják, amely nekik hoz jogosulatlan előnyöket. Bizonyos, hogy a munkáltatók általában törekedni fognak az átszámításnál lefelé szorítani a béreket. Ugyanakkor azonban a fogyasztó érdekeltség is felfortyan és már előre is hallatszanak hangok, hogy ennek a pénzátszámitásnak a következménye feltétlenül drágulási folyamat lesz. A gazdaérdekeltség azt mondja, hogy kilogrammonként 1400 koronát rá fog fizetni az árujára, viszont a fogyasztóközönség előre fél attól, hogy éppen az ellenkező lesz ennek a következménye, amire meg is van a kellő indokolás, mert ha például utánaszámitunk, azt találjuk, hogy egy skatulya gj-ufa 25 koronával fog többe kerülni. Egész számolómüvészek kellenek ma már, akik kiszámítják, hogyan, miképen fogják az átszámítást ugy eszközölni, hogy maguknak ebből hasznot teremtsenek. Kétségtelen, hogy nem a pénzérték állapítja meg az áru értékét, hanem a kereslet és a kínálat. Ha sok áru van a piacon, akármennyire is reformálják a valutát, az ár nem fog felemelkedni, viszont fordítva, ha kevés áru van a piacon és ha nagy a kereslet, feltétlenül felemelkedik annak ára, még ha nem is lesz valutareform. Egy elől azonban nem lehet elzárkózni. A legszerencsétlenebb választás volt a 12.500-as osztószám választása. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szerencsétlen azért, mert komplikált, majdnem olyan komplikált, mint az aranykorona, de mégsem aranykorona, sokkal kevesebb annál és a közönség sem fogja a pengőt azzal a bizalommal fogadni, amellyel azt fogadnia kellene, nem fog hinni ennek teljes aranyértékében, nem fog hinni abban, hogy a Nemzeti Jegyintézet készfizető intézet lesz, tehát a bizalmatlanság fogja születése napjától kezdve kisérni ezt a pengőértéket azért, mert az átszámitási kulcsot ilyen lehetetlen módon állapították meg. Minthogy politikát nem kell belevinni ebbe a kérdésbe, nem hinném, hogy a minister ur elzárkóznék annak beismerése elől, hogy a tízezres osztószám sokkal egyszerűbb ; nem hinném, hogy el ne ismerné, hogy annyi érvet, amennyit fel lehet hozni a tízezres osztószám mellett, ugyanannyit lehet felhozni a valóságos aranykorona mellett is. Amellett még egy másik érv is beszél az aranykorona mellett, nevezetesen az, hogy abban a közönségnek határozottan nagyobb a bizalma, mint az újonnan kreálandó pengővel szemben, amely sem nem aranykorona, sem nem tízezres pénzegység, hanem a középen álló olyasvalami, ami senkinek sem tetszik. Legyen szabad még egy pár körülményre rámutatnom, amely a pengőérték megállapítással összefüg. Elsősorban is a neve az, amely igen fájdalmas érzéseket kelt az emberben, ha rágondol arra, hogy honnan keletkezik ez a név. 1703-tól 1708-ig, amikor a Rákóczi-szabadságharcok voltak, nevezték el az akkori ezüstpénzt pengőnek. Ezek a harcok sok pénzébe kerültek Rákóczi fejedelemnek és az akkori pengő meglehetősen sokat vesztett nemesérc értékéből, mert a hollandusok és franciák, akik a hadiszereket szállították Rákóczinak, nem szállították azokat szerelemből és bajtársi kötelességből, mint ahogy 1914-től 1918-ig a mi kedves szövetségesünk, Németország sem szállította papirértékben azokat, hanem az Osztrák-Magyar Bank aranykészlete ment rá. 45*