Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

A nemzetgyűlés 459. ülése 1925. évi november hó 3-án, kedden, Scitovszky Béla, és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A pénzügyi bizottság benyújtja jelentését az 1925/26. évi költségvetés tárgyában. — A halászatról szóló 1888 : XIX. te. módosításáról ós kiegészítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A burgonyarák és kolorádóbogár, valamint a burgonyatermesztést veszélyez­tető egyéb betegségek behureolásának és elterjedésének megakadályozásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A pengőérték megállapításáról ős az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A kereskedelemügyi minister benyújtja a Franciaországgal kötött kereskedelmi egyezmény beeikkelyezésóről szóló törvényjavaslatot. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapitása. — Az inditvány- ós interpellációs könyvek felolvasása. — Az ülés jegyző­könyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Bud János, Walko Lajos. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyző­könyvét vezeti Petrovits György jegyző ur, a javaslátok mellett felszólalókat jegyzi Csík József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur. T. Nemzetgyűlés ! Fájdalmas veszteségekről való megemlékezéssel kell az elnöki előterjesztések sorát megnyitnom. Az első ezek közül az egész magyar közéletet sújtja. Október 30-án, épen abban az órában? amelyben ülésünket befejeztük, hunyta örök álom­ra szemét jogász világunk egyik kitűnősége, Tory Gusztáv, a kir. Curia nemrég nyugalombavonult elnöke. Munkában és érdemekben gazdag közpálya ért halálával véget s ennek a közpályának emlékét ebben a teremben is különös kegyeletre teszi mél­tóvá az a körülmény, hogy az összeomlás előtti Magyarországnak ő volt utolsó igazságügyministere és ebben a minőségben a törvényhozás munkájának is részese. Széleskörű műveltsége, a legfontosabb és leg­kényesebb jogi kérdések legapróbb részleteire is kiterjedő tudás, éleslátás és szabatosság voltak azok a kiváló egyéni tulajdonságok, amelyek puritán egyszerűségtől áthatott személyére már pályája kezdetén a maguk természetes erejével vonták a közfigyelmet s mindvégig egyedüli indító tényezői maradtak a közpályán való gyors emelkedésének. Már negyvenéves korában már ott látjuk az igazságügyministeríum nemzetközi osztá­lyának élén, pár évvel később mint a magyar kor­mány képviselője vesz ismételten részt a legelis­mertebb európai szaktekintélyek sorában a tör­ténelmi nevezetességű hágai békekonferenciákon. Utóbb az igazságügyministeríum kodifikáló osztályának élén fejt ki törvényalkotásunk törté­netében maradandó érdemekkel megörökített mun­kásságot, amelynek széles mezejéről elég a leg­kiemelkedőbbeket : a katonai perrendtartás reform­jában a véderőről és a honvédségről szóló törvények elkészítésében való közreműködését említenem. Ilyen nagyarányú munkásság után jut az állam­titkári álláson át az igazságügyministeri székbe a legválságosabb napokban, amelyek reformalkotá­sokra már nem engednek időt, de a kötelességtel­jesítés áldozatát kívánják tőle. Közpályájának politikai része véget ér a reánk súlyosodott katasz­trófában ; de a gondviselés még egy nagy vezető hivatást tartott fenn számára nemzeti jogéletünk fejlődésének utján. A kir. Curia elnöki székében várt az ő kipróbált törvényalkotó bölcsességére ez a hivatás : irányító befolyásával elősegiteni mielőbbi kitöltését azoknak a szakadékoknak, ame­lyeket a világháború és az utána következett de­strukció rombolásai s talán még ezeknél is nagyobb mértékben a reánk kényszeritett kegyetlen béke­feltételek idéztek elő jogrendünk folytonosságában. öt év munkáját szentelte ennek a feladatnak s mikor megroppant erői visszavonulásra kényszeri­tették, azt a felemelő tudatot vihette magával a nyugalom révébe, hogy hazai judikaturánk magasz­tos épülete szilárdan áll régi hagyományainak alap­jain, amelyeket visszavezetni utolsó életcélja volt. A t. Nemzetgyűlés bizonyára eg3 7 értelmü kegyelettel fog hozzájárulni inditvám'omhoz, hogy szép és nemes életének emlékét mai ülésünk jegyző­könyvében örökítsük meg s ezt gyászoló családjá­val részvétiratban közöljük. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. Nemzet­gyűlés indítványomhoz hozzájárul. (Helyeslés.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A másik haláleset, amelyről e pillanatban indíttatva érzem magamat, őszinte fájdalommal megemlékezni, nem országos jelentőségével, de szerényebb munkakörben szintén a hü kötelesség­teljesítés nemes példájával igényli részvétünket, s érzékeny veszteséget jelent magára e Házra nézve is, melyet adminisztrációjának legrégibb és legtiszteltebb munkásai egyikétől fosztott meg. Bayer Béla, az Országház műszaki főigazga­tójal hivatali kötelességeinek teljesítésében szerzett rövid betegség után tegnap este 69 éves korában elhunyt. 44 éven át állott kiváló szaktudásával, példaszerű odaadással és önzetlenséggel a magyar törvényhozás szolgálatában. Egész életpályája szo­rosan Összeforrott ennek a fényes palotának éle«. NAPLÓ. XXXV. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom