Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-458
Melléklet a Nemzetgyűlés 458-ik ülésének naplójához. HUSZÁR KÁROLY És ZSITVAY TIBOR NEMZETGYŰLÉSI ALELNÖKÖK BESZÉDEI A KÉT EMLÉKTÁBLA LELEPLEZÉSÉNEK ÜNNEPÉLYÉN. I. Az eleseti hősök lábiájánál. Huszár Károly : Egy hajótörött, bus nemzedék g3 r ujtja meg a nemzeti önfeláldozás oltárainál a szent megemlékezés örök mécseseit. A magyar országgyűlés két házának és a törvényhozás tisztviselői és alkalmazottai 13 hősi halotljának emlékét ércbe öntcttük. A magyar nemzetgyűlés kegyeletes hódolatának szerény tolmácsa vagyok a hősök emléktáblaiánál, amelyhez időtlen-időkig járni fognak az utódok tanulni férfi virtust és igaz honszerclmet. Megint tizenhárom vértanú ! Tizenhárom diága vér csepp a magyar szenvedések mélységes tengeréből Tizenhárom csillagszem Csaba királyfi legendás tejutjáról. Tizenhárom hősi halott neve a millió névtelenből. Eletüket ádáz csatában elvette az ellenség, de a magyar história egén, mint örökcsillagok gyulladtak ki dicsőséges neveik, most mikor a lepel lehull a művész alkotásáról. (A lepel lehull.) A fiatal gróf Eszterházy Pál főrendnek, a daliás dunántúli mágnás huszártisztnek, a pápai hitbizomány urának szivét rohamozó huszárjai élén érte az ellenség golyója. A magyar főúr tipikus alakja, aki a nagy szükség idején épen oiyan szivesen adta oda életét a honért, mint amennyire szerette az élet szépségeit és vidámságait, mig nem hordozták körül a véres kardot az országban. A történelmi középnemesség egyik legkiválóbb hősét, a deres fejű, ifjú lelkű Désy Zoltán népfelkelő hadnagyot, Erdély veszedelmének ösztönös megérzése hajtja ki önként a frontra. Tüzes lelke a nagy puritánnak, mint a villám jár a csapat élén s mikor a kozák dárdák átjárják a testét, akkor is cs JÍ egy szava volt Désy hadnagy uramnak : »Csak előre édes fiam !« A magyar hazaszerető németség hűségének vértanuja Dahinten Ernő, a szászok kiváló képviselője. A déli végeken a szerb betörés idején az európai kultúra védelmében a Száva mocsarai között tűnt el és csak annyit tudunk róla, hogy mikor hűtlen oláh közlegényei cserbenhagyták, ez a nemes német lovag egyedül maradva is'magyar lélekkel hősien vedte a magyar zá>zló becsületét. Nagjr Sándor könyvtártiszt, a tudós tanár, saját vérével irta meg a gorlicei áttörés legendás történetét. Gróf Hugonnay Viktor a wolhiniai ingoványok ban vérzett el. Takács László a Ház építésze betegen is kiment a frontra és a haliösi sáncok ásalása közben kapta halálos sebét. Szilágyi Lajos György dr. a harctéren szerzett tifusz áldozata lett. Dőry Sándor kilenc lőtt sebbel esett hadifogságba. Fábián Vilmost és Skulléty Józsefet a szerb fogság borzalmai kínozták korai halálra. Kiss Gábor altiszt a przemysli vár körül folyó ütközetben tűnt el. Takács Ferenc Lublin alatt a régi orosz halár legelső községénél lett hősi halott Gubányi Pál a Ház asztalosa, mint vitéz Molinaiy-baka a macsói bánság löldjén küzdött utolsó leheletéig. Magyar hitnek büszke bajnokai, magyar reménj-ségnek korán elhervadt virágai, magyar hazaszeretetnek dicsőséges vértanúi mind a tizenhárom. Nem tudom, hogy ki volt nagj'obb ! Isten a halhatatlanságra csak a kiválókat érdemesiti. Nincs itt osztálykülönbség, nincs itt felekezeti különbség, Ur és szolga egyforma hősök mind ahány. Eg}'beomlott a ti drága véretek a lövészárkokban, ahogy összefolynak most értetek a hű emlékezés aranykelyhébe, a mi forró könnyeink is. A tizenhárom hősi halott cselekedeteinek felidézése egy pillantás a világháború poklába. Erényeiknek idevetitése a mai sivár kor szemei elé nag}? tettek diadalmas vágj T át kívánja feléleszteni. Az ő véráldozatuk nélkül az orosz kozákok és szerb komitácsik már 1915-ben Budapesten találkoztak volna és nemcsak a megszálott területek kerültek volna idegen uralom alá, hanem még csonka Mag3 r arország földjén is az orosz kancsuka uralkodnék. Még a mamái is szomorúbb lett volna Európa arculata és a magyarság sorsa. A magyar a világ legtjoldoglalanabb nemzete. Egy amputált ország keserűsége és csaiatottsaga sir és gyászol minden hadi hősünk emlékénél. Ezef év óta itt vérzünk e rögön, mint idegen népek védői és erjesztő kovásza, mint a keresztény civilizáció őrzői. Hányszor lettünk idegen világbirodalmi álmok véres áldozatai, s most is itt állunk, — bár sokszor megaláztattunk, — itt állunk magányosan, megfogyatkozva, árván, elhagyottan. Exponált világállásunk miatt minden évszázadban ujabb véres váltságdíjat kell fizetnünk az ősök örökeért, európai létünkért, a földért, amely bölcsőnk és sirunk is. Magyarország Európa legboldogtalanabb hadiárvája. Velünk magyarokkal még éreztetik a csatatér hullaszagát. A háborús gjmlöíség még nem múlt el ellenségeink szivéből. Az ellenség békepalástja ráncai között még uj tőröket rejteget a magyarság ellen. Magyarország feldarabolása óta az égbekiáltó halálos bűn lelkiállapotában van egész Európa. Azon a sebkötésen, melyet trianoni békekötésnek csúfol az emberiség, még egyre átüt a vér. A mi háborúnk csak védekezés volt az ellenünk már előzetesen kimondott igazságtalan Ítélet ellen. A mi hőseink csatája csak a védelmezett népjog csatája volt. Magyarország széttépése tátongó sebet nyitott
