Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-457

A nemzetgyűlés 457. ülése 1925. évi október hó 30-án, pénteken. 273 aki a magyar gazdaközönség nevében kijelentette, hogy ők nem aggodnak a 12.500-as szorzószám miatt, mert minden kisgazda és minden termelő feltétlenül és kifogástalanul fog 8-cal szorozni és 100.000-rel osztani tudni, (Tárnái Dániel Súlyos pénzügyi vélemény !) tőle eltérően, ámbár igen sok és nyomatékos egységespárti hang is hallatszott, egyetlenegy sem foglalt állást a 12.500 as szorzószám mellett, ez a vélemény fog érvényesülni, ezzel szemben azonban a bizottságban a többség mégis elfogadta a törvényjavaslat álláspontját. (Farkas István : Régi szokás ! Más véleményük van, de azért megszavazzák !) E tanulság után különösen nem táplálok valami nagy reménységet olyan irányban, hogy mi egymást ebben az igazán szakkérdésben is meggyőzhetnők. Talán nem fogják rossz néven venni, ha az igen t. egységespárt magatartását ebben a kérdésben is annak az egyik . dunántúli érsekség körébe tartozó tisztviselőnek felfogásához hasonlitom, aki, amikor megkérdezték, hogy kire fog szavazni, azt válaszolta: Bocsánatot kérek, én oda szavazok ahova akurok, de hogy hova szavazok, azt majd a központi irodaigazgatóság fogja megmondani ! (Derültség balfelöl.) Akarom hinni, hogy az igen t. cgységespárt véleménye még sem irányittatik ilyen módon. Akarom hinni, hogy ebben az utolsó órában a felsorakoztatott és többi képviselőtársaim részerői, akik ilyen álláspontot foglalnak el, felsorakoztatandó érvek meg fogják győzni az igen t. többséget is arról, hogy ennek a kérdésnek eldöntésénél nem szabad politikumot, még kevésbé pártszempontot belekeverni. T. Nemzetgyűlés ! En azt tartom, hogy ha már elejtettük azt a nagy előnyt, hogy egy idegen nagy állam pénzrendszerébe kapcsolódjunk be, legalább a simaság kedvéért tizes számolási rendszert kell elfogadnunk. Nem beszélek arról, amiről egy azelőtti pénzügyminister — Hegedűs Lóránt — igazán megható módon és szivhezszólóan szólt egyik Jeg- j utóbbi cikkében, amikor felsorakoztatja, hogy a j méter, kilométer és minden ilyen egység azért j szorította ki a régi egységeket, mert a tizedes rend- j szerre tért át és mert az az életben, a világgazda- j ságban és annak minden számolási relációjában j dogmává vált; én csak azt mondom, hogy ha tény- j leg arra törekszik a pénzügyi kormány, hogy mi- í nél inkább kiküszöbölje a lehetőségét annak, hogy j a szellemileg kulturálíanabbak kizsákmányoltassa- j nak, ha arra törekszik, hogy a sok számolgatásnak j lehetőleg elejét vegye és azt kiküszöbölje, ha arra j törekszik, hogy a tanulatlan emberek milliói prédául ; ne dobassanak oda és a tisztes kereskedelem ellen ! ne emelhessék a/.t a vádat, hogy újra kihasználta ; a helyzetet és kiuzsorázta a közönséget, akkor egy j olyan országban, amely ország lakosságának 10%>-a analfabéta, egy nyolcas szorzással és s'-ázezeres osztással összekötött számolási rendszert nem sza bad behozni. Felhozták azt, hogy politikai okok szólnak az ellen, hogy az osztrákhoz hnsonló számolási rendszert fogadjuk el. Én — és ez egyéni nézetem — külpolitikai szempontból azt tartom, hogy előbbutóbb meg fog érni az osztrák kérdés oly értelemben, hogy a Németországhoz való csathkozás nem lesz elkerülhető. Ha ma még ezt a nagyentente s a kisentente politikája és Középeurópa állítólagos egyensúlyfelboritásának veszedelme nem is engedi í meg, ha ma még a nag}'-- és kisentente minden erejével ennek ellene szegül, az idők kiegyenlitő hatása folytán, a gazdasági életnek idevonatkozó nagy kiegyenlítő erejénél fogva ez előbb-utóbb be fog következni, s akkor természetes, hogy a beolvadó Ausztria a beolvasztó Németország pénzrendszerét keil, hogy elfogadja. De kérdezem : Vájjon az a tény, hogy egy pénzszámolási i\nd körébe tartozik két ország/jelenti-e az alkotmányjogi vagy közjogi összefonódást, vagy pláne egybeolvadást is ? Vájjon a latin érme-unióhoz tartozó országok ezáltal mind szorosabb alkotmányos és közjogi összefüggésbe kerültek ? ue kérdezem továbbá azt is, vájjon az, hog3

? mi elfogadjuk az osztrák pénzegységét, egyszersmind az osztrák valuta elfogadását is jelenti-e? A kettó között óriási különbség van s magának a pénzegységnek elfogadása még nem jelenti az osztrák valutarendszer alapján való elfogadást. (Ugij van ! a szélsőbaloldalon. ) De különben is, felni attól, hogy az osztrákokkal egyforma pénzüg\i megítélésben fogunk részesülni azért, mert egyforma számolási értékünk van, nonsens. Bennünket már a közelmúltban is ugy éri ékeltek koronánkkal, amennyit értünk s a későbbi és mindjobban a békegazdaság sínjeire áttérő gazdasági életben a mi koronánkat ugy fogják lemérni, amennyi belső értéke lesz annak a valóságban. Ezek következtében én nem félek attól, hogy az osztrákokkal való közös számolási rend zavarokat, pláne alkotmányjogi zavarokat idézne elő. De rá kívánok mutatni arra, hogy magának a 12.500-as számnak elfogadása az adókivetés és behajtás terén óriási zavart fog előidézni, amely érv — koncedálom — az aranykorona-számi!ás mellett szól. Nekünk ugyanis 37 milliós adószámlánk van Magyarországon. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy mit jelent 37 milliós adószámlát átszámítani ezek alapján az uj pénzegységre. (Bud János pénzügynúnister : Tízezres szám mellett is át kell számítani!) Azt jelenti, hogy a most aranykorona öszszegre kiállított adótartozást meg kell szorozn 12.500 al, hogy papirkoronaértéket kapjunk, meg kell továbbá szorozni SüOO-rel, azután elosztani 100.000-rel és akkor meg fogjak kapui pengőben és fillérben a megfelelő összeget. Már most méltóztassék csak egy pillanatra visszatekinteni, hogyan is állottunk az adókivetések és behajtások terén az utolsó adók folyamán. 1920-ban nem vetéltek ki adót. 1921-ben kétszer vetetlek ki, 1922 és 1923-ban újra nem volt kivetés, ellenben az 1921-es adót 5-tel szorozlak 1922-re s az 1922es adót 20-szal szorozták 1923-ra. Már most előáll az a helyzet, hogy az 1925-ös kivetés megtörténik novemberben s azt esetleg decemberben le lehetne tárgyalni az adófelszólamlási bizottságokban. E rendszer mellett megvolt az a reménység, hogy végre az 1926-iki kivetés májusra kész lesz és igy az adóügy a rendes kerékvágásba jut. 37 millió adószámlánál ez nem valószinü és a legkevesebb, amire el lehetünk készülve, az, hogj

r az 192

7

. évre a 12.500-as szorzószám alapján egyáltalán nem lesz adókivetés. (Bud János pénzügyminister: Dehogy nem!) Ha pedig lesz, — amint a t. pénzügyminister ur szavából kivenni vélem — akkor az nem fog 1926-ban megtörténni, hanem legjobb esetben 1927 elején. Én a 14.236 os vagy 14.500-as aranykorona mellett nem kívánok állást foglalni. Tudom és láttam hogy ez bizonyos értelemben — hogy rossz kifejezést használjak — már beidegződött. Az ipar, sőt a kereskedelem egy része, különösen a külföldi relációban, az utóbbi időben ezzel számolt. Mivel azonban ennek a számolásnak egyszerűvé tétele csak akkor következhetnék be, ha felfelé kikerekitenők 14.236-ról 14.500-ra, ez meglehetősen drága mulatság volna. Ezzel bizonyos valorizációs reménységeket is táplálnánk, már pedig arról szó sem lehet, — még hatalmasabb, erősebb gazdasági életű országok sem engedhetik meg ezt maguknak — hogy a békebeli pénzre térjünk át, ennélfogva koncedálom, hogy a 14.236-os vagy 14.500-as számolószám még nehezebb és súlyosabb volna. Végeredményben nem kivánom azt hangoztatni, hogy katasztrófát jelent számunkra, ha ezt a számolószámot elfogadjuk. Tudom, hogy idővel hozzászok-