Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-456
À nemzetgyűlés 456. ülése 1925. évi október Jió 29-én, csütörtökön. 253 (Baross János : Vagyis ellenségeink mindig ott lehetnek, mi pedig sohasem lehetünk ott ! — Lenűvai István : Természetes ! Azért van az ügyrend !) Megpróbálták a népszövetségnek a kisebbségi ügyekben való szervezetét megváltoztatni. Egy délafrikai delegátus, Gilbert Murray, aki tuajdonképen angol, de akkor Délafrikát képviselte, 1921. szeptemberében inditványt adott be egv állandó kisebbségi bizottság létesitésére és az eljárás megváltoztatására nézve, azonban akkor is azzal az ellenvetéssel találkozott — és ezzel az ellenvetéssel találkozik mindenki, aki akár a népszövetség közgyűlésén felszólal, akár ott nem nyilvánosan, hanem magánbeszélgetésben, akár a tanácsban ezt szóvá teszi, akár a népszövetség titkárságában, a népszövetség kisebbségi osztályának vezetőjével, vagy az osztállyal beszel — hogy nem lehet ezen változtatni, mert az államok szuverenitásába beleavatkozni nem lehet. Az állami szuverenitás ennek következtében akadálya minden eredményes eljárásnak, amelyet a kisebbségek ügyében tenni lehetne. Mert azok a kisebbségi pontozatok, amelyek a kisebbségeket az ismeretes cseh, jugoszláv és román szerződésekben védenék, nem tekinthetők másnak, mint kereteknek, amelyek kitöltetlenek, amelyek ugy, amint vannak, különféleképen mag3 r arázhatók, ugy, amint vannak, nagyon könynyen kikerülhető azok rendelkezéseinek teljesítése és ametyek csak ugy volnának érvényesek, ha a népszövetség valóban hivatásának magaslatán állva, azokat kitöltené azzal a tartalommal, amelyet a speciális esetek minden egyes országban annak néprajzi, szociális összetételénél és mindenféle körülményeinél fogva megkívánnak. Mert a kisebbségi kérdést nem lehet sablonnal és kaptafával megoldani, hanem azt minden egyes államban a körülményeknek megfelelően kell megoldani avégből, hogy az illető állam a rendelkezéseket végrehajtsa. Elnök : A képviselő urnák még egy perc áll rendelkezésére, méltóztassék tehát beszédét befejezni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Teleki Pál : Ha csak igy általánosságban marad, akkor mindig eredménytelen lesz. A másik dolog, amit meg kell kivánni cs amit a népszövetségnek meg kellene tennie, az az, hogy kellőleg ellenőrizze a végrehajtást. Ez sem történt meg, és nem is történhetik meg sehol a mostani szervezet szerint. Ezek után az a kérdés merül fel mindnyájunk előtt, hogy vájjon helyes-e a népszövetségben benmaradni, vagy sem, vagy ne tegyük-e ezt legalább is komoly megfontolás tárgyává. (Londyai István : Belépni is kár volt !) Mielőtt azonban beszédemet befejezném, így dologra kell, hogy rámutassak, amely azt hiszem, mindenkinek a "száján van arra az ellenvetésre, hogy megtegyük-e ezt épen most, Locarno után. Ez a kérdés/Nem tudjuk még azt, hogy mi történt Locarnoban. Mi Németországnak, legnagyobb szövetségesünknek a népszövetségbe való belépésétől sokat vártunk. Sokat várunk attól is, hogy Németország nemcsak az eg3 T ik népszövetségbe fog belépni, amelyben mi is benne vagyunk, a közgyűlésbe hanem a másik népszövetségben is helyet fog foglalni, a tanácsban és ott tekintettel arra, hogy a tanács legfőbb határozatai egyhangúsághoz vannak kötve, vétó joga is lesz. Negativ értelemben tehát Németországnak módjában lesz bizonyos dolgokat, a legflagransabb jogsértéseket megakadályozni. Nagy kérdés azonban, hogy Németország abban az atmoszférában, amelyet ott találni fog és amelyet maguk a Népszövetség emberei viccesen »kivattázott« atmoszférának szoktak nevezni, képes lesz e kifejteni kellő erélyt és megindítani olyan akciókat, amelyek tényleg gyorsan eredményhez is vezetnek. Mert csak azt akarnám megjegyezni — és ezzel be is fejeztem beszédemet, s ezért vetettem fel én egyáltalán a kérdést — hogy lehet, hogy a Népszövetsg odafejlődik még, hogy igenis lesz belőle az, amit a jogért és erkölcsért küzdő emberiség kivan. Lehet. De vannak emberek, akiknek van idejük ezt bevárni, ha olyan tempóban is halad, mint most, vagy talán jobb tempóban is, de vannak emberek, akiknek nincs idejük bevárni. Briand is azt mondta egy magánbeszélgetésben Genfben, hog}^ majd a német kérdés után a kisebbségi kérdésekre is sor kerül. Lehet, hogy Briandnak van is ideje várni, talán az ő álláspontjából, ahogy ő latja à dolgokat, ez helyes is. Nem tudom, hogy helyes-e általában, mert én azt hiszem, hogy a középeurópai kérdés, amelynek egy pilléi e a kisebbségi kérdés, nem olyan közömbös a nyugati országok és egész Európa nyugalma szempontjából sem. De lehet, hogy most ő még ugy látja, hogy ez még ráér. Lehet, hogy mi magyarok is ráérnénk, mi, akik itt bennülünk a megmaradt Magyarországon belül, (Lendvai István : A megszállott magyarok nem érnek rá !) és bizonyos mértékig legalább nemzeti mivoltunkat kifejthetjük, de azok, akik túlvannak ezeken a határokon, nem varhatnak. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon és a középen.) Ezért kell megfontolni, hogy bennmaradjunk-e, vagy nem; bennmaradjunk-e, tökéletesen részt véve minden munkában, vagy bennmaradjunk-e, mint megfigyelők. Mert csak" azt akarom' hozzátenni, hogy vannak különböző államok, mint pl. Peru és Bolivia, a méhnek tagoknak tekintik magukat, de a tanácskozásban nem vesznek részt. Szóval az a kérdés, hogy bennmaradjunk-e és csak megfigyeljünk, vagy bennmaradjunk mindenképen, mert bizonyos felelősség súlya alatt is állunk azokkal szemben, akiket védenünk erkölcsi kötelességünk, ha sokan azt is mondják, hogy nem jogunk, de az erkölcsi jognak mégis csak van talán valamelyes súlya a nemzetek közvelemém T ében. Ezeknek az érzéseknek súlya alatt tartottam szükségesnek, hogy amikor a dolgokat közelebbről láttam, mint talán sok más magyar, ezt a kérdést a parlamentben felvessem, (Helyeslés. I s ezért bocsánatot kérek, hogy a Ház türelmét ezzel a kérdéssel igénybe vettem akkor, amikor tulajdonképen pártokon kivül is állva csak a magam nevében beszélhetek. De minthogy onnan jövök és mint szemtanú beszélek, voltam bátor ezt a kérdést a szemtanú súlyával felvetni és nagyon örülnék, ha a kormány —ha talán nem is elhatározásra jutna — még ma, de kijelenthetné nekünk azt, hogy ő is komoly megfontolás tárgyává teszi, hogy ebben a kérdésben milyen álláspontot foglaljunk el. Még egyet elfelejtettem — bocsánatot kérek, de közérdekből kénytelen vagyok hozzátenni — egy, bár minket nem egészen közelről érdeklő kérdést. A litván külügyminister eg3- kisebbségi javaslatot terjesztett elő, amely kisebbségi javaslat azt tartalmazza, hogy a népszövetség a világ minden kisebbségének ügyeivel foglalkozzék. Azt hiszem, — ott nem volt alkalmunk a javaslatnak e részével szemben megfelelően állást foglalni — hogy a magam véleményét ebben ki kell hogy jelentsem, — s azt hiszem, hogy ez talán egyezik általában a magyar parlament véleményével, — hogy nem tartozik ez a dolog igy a népszövetségre és hogy nem helyes egy kalap alá fogni azokat a kisebbségeket, amelyek az egyes államokban évszázadok óta a többségekkel együtt élnek és melyeknek viszonya ezekhez a többségekhez tradicionálisan kialakult, és ezeket azokkal a kisebbségekkel összeléveszteni, amelyeket hirtelen kovácsolt, erőszakos, egyoldalú békeszerződések — mert az én szempontomból mindig azok maradnak (Helyeslés.) — kulturálisan alacsonyabb nivón álló vagy akár kulturálisan egyforma nivón álló népek
