Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-456

r

A nemzetgyűlés 456, ülése 1925, évi október hó 29-én, csütörtökön, 251 ban az ember az ottani atmoszférát, a beszédeket, a beszédeknek sorok közti részét figyeli, akkor tulajdonképen tisztába kell jönnie azzal, hogy az a leszerelés és az a biztonság, amelyről ott beszélnek,— az ő helyzetükbe gondolva magunkat — a mi leszerelésünk és az ő biztonságuk. (Ugy van ! Ugy van !} Am ig ez az állapot meg nem szűnik és amig valóban nem helyezkednek arra az erkölcsi álláspontra, hogy : mindenkinek leszerelése, vagy egyforma felszerelése, ha ugy tetszik, és mindenkinek egyforma biztonsága (Ugy van! half elől) —addig ez az atmoszféra nem olyan, mint amelytől mi eredményeket várhatunk. Már a belépéskor is a belépést indokoló előadó ur azt mondotta, hogy el kell, hogy ismerje azt, hogy a népszövetség a győzők érdekeit képviseli. Talán nem érdektelen, ha ráutalok arra, hogy Wilson maga 1919 szeptember 27-én tartott egyik beszédében ezt mondotta (olvassa/ : »A népszövetséget most nem lehet megalakitani, mert ha most alakitanók meg, csak egy uj, a közös ellenség leverésére szövetkezett nemzetekre korlátozott szövetség volna. Az sem valószinü, hogj

r a békekötést követően meg lehet azt alakítani.« Ez egészen világos és ez a jóslat be is vált. Most az a kérdés, hogy ha már a népszövetség igy, mint a győzők érdekképviselete létrejött, vájjon abban a konstrukcióban, amelyben létrejött, alkalmas e arra, hogy kifejlődjék belőle az, amit a világ összes nemzetei, a világ jog és erkölcs szerint gondolkodó emberei kivannak. A népszövetség igy jővén létre, szervezeti hibákban szenved Ezek a szervezeti hibák jelentékenyek, mert a népszövetség ma is rendkívüli nagy szervezetlenségben szenved. Abszolút bizonytalan pl. a viszony a népszövetség két legfőbb testülete, a közgyűlés és a tanács között. Magyarország szempontjából és részvételünk szempontjából rendkívüli fontos az a megkülönböztetés, hogy tulajdonképen két népszövetség van, az egyik a közgyűlés, a másik a tanács, az egyikben benne vagyunk, a másikban nem, az egyik reánk nézve tanácskozó testület, a másik biróság, annyiban, amennyiben politikai testület egyáltalában biróság lehet. Baross János : Meg sem hallgatnak bennünket !) Ha meg méltóztatnak engedni, én csak egypárdologra mutatok rá (Halljuk ! Halljuk !J bár erről a kérdésről nagyon sokat lehetne mondani. Magában a népszövetségi alapokmányban azt fogják t. képviselőtársaim találni, hogy a tynács és a közgyűlés hatáskörei közölt megkülönböztetés nincsen, azonkívül hogy ezek nem egymás fölé, hanem egymás mellé rendelt testületek, és általa nosságban tulaidonképen egjiknek sincs kevesebb megadva, mint a másiknak, hanem mindkettőnek megvan az a joga, hog}*- ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozhatik. Azt azonban, hogy hogyan foglalkozzék ugyanazon kérdésekkel, még soha senki sem szabályozta. A 3. §-aaz alapokmánynak, amely a közgyűlésről szól és a 4. §, amely a tanácsról szól, egyformán a következőket tartalmazza (olvassa} : »A közgyűlés, illetőleg a tanács a maga ülésein minden üggyel foglalkozhatik, amely a Népszövetség körébe tartozik vagy a világbékét érdekli.« A népszövetségi okmány további folyamán \ edig egypár ügy inkább a tanácshoz, egypár ügy inkább a közgyűléshez van utalva és a későbbi határozmán vok folyamán is egyes ügyeket inkább az egyikhez, "mint a másikhoz utalja. Itt a tanács súlya nagj^obb, amennyiben a tanácshoz több ügyet utaltak mint a közg}'üléshez. Ezenkívül már annyival is súkyosabb és fonlosabb a tanács, mert hiszen a tanács évenként négj^szer ülésezik, azonkívül rendkívüli ülések gyakran hivhatók össze, a közgyűlés pedig évenként csak egyszer ülésezik és nélkülözi azt a közvetlenséget, amelyre szükség volna, nélkülözi azáltal, hogy minden államnak csak nagyon korlátolt joga van a felszólalásra és itt is a tanácsnak egy különös joga van, t. i. az, hogy a tanács tagjai a tanács álláspontjának védelmében bármikor fe. szólalhatnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tanács 4,.feözgyülésnek felelős lenne. >VÍ A népszövetségen belül és kivül ezt a viszony} mindenféleképen próbálták jellemezni. Jellemezték, mint a parlament és a kormány közötti viszonyt, ami ellen azután nagyon sokan hevesen tiltakoztak. Igy jellemezte először 1920-ban Hagerup a svéd kormány képviselője, de már ottan megcáfolta ezt Lord Cecil Róbert és 1922-ben a svájci köztársaság elnöke, Motta egészen határozottan és világosan kifejezte a tanács véleményét erről a kérdésről, mondván (olvassa) : »A közgyűlés nem áll a tanács felett, a két szerv egymás mellé van rendelve, mindegyik a saját felelősségére működik, és saját felelőségére határoz.« Nagyon nehéz tehát egj

r olyan institúciótól határozott eredményeket és olyan döntéseket várni, amelyek tényleg eredményekre vezetnek, amely szervezetével még önmaga sincsen tisztában és nincsen tisztában azzal, hogy szervezete mit enged meg, milyen tanácskozási módokat és kinek milyen jogokat biztosit. (Baross János: Teljes káosz az egész !) Még csak egyre kívánom a figyelmet felhívni. (Halljuk ! Halljuk !/ Azokban a kérdésekben, amelyek a népszövetségben a legfontosabbak, amilyen a tanácstagok választása, a' tanácstagok szaporítása, a főtitkár választása, és az alapszabályok megváltoztatása. — a tanács itt sincs differenciálva, tehát a tanács egyhangú határozata és a közgyűlés többsége határoz — itt sincs megmondva, hogy kiterjeszti elő az indítványt, ez sincs szabályozva, hanem mindkét testület egyformán jogosult határozni, szóval a két testület konszenzusa dönt, de hogy miképen, ezt semmiféle szervezet szabály nem *> szabályozza, A születési, az eredendő hibának egyik különös folyománya az, hogy itt van még egy harmadik testület is a népszövetségen kivül és egy negyedik, a népszövetségen belül, amelyek a kérdések intézésébe befolynak azáltal, hogy a szövetséget nem a népek összessége alkotta meg Wilson elgondolása szerint, hanem a győzők alkották meg az ő békekongresszusukból kiindulva. A nagykövetek tanácsa az egyik intézmény, amely jelenleg még olyan institúció, amely ugyanolyan kérdésekkel foglalkozik, mint a népszövetség tanácsa vagy esetleg a népszövetség közgyűlése és ezek között és ő közte sincsen a hatáskör szabályozva, ugy hogy akárhány eset van, amikor a népszövetség tanácsa a nagykövetek tanácsát megkérdi, vagy n}alvánosan vagy bizalmasan, bizonyos kérdésekre nézve, hogy azt diplom áciaila a elintézze, mielőtt határozna. Itt van tehát a harmadik és a közvélemény és a népek összessége által valóban egyáltalában nem befolyásolha'ó szerv is, amely szintén beleavatkozik ebbe az egész organizmusba. A negyedik szerv pedig a titkárság, amely a népszövetség állandóan működő szerve lévén, mindenesetre igen nagy befolyást gyakorol és mint magam is tapasztalhat!

am — aki bizonyos mértékben belülről is láttam ennek a titkárságnak működését, habár nem is magyar vonatkozásból kifolyólag —• hogy a titkárságnak és ennek egyes osztályainak igen nagy befolyása van és hogy magában ebben a titkárságban is a nemzetek politikai ellentétei kifejezésre jutnak. Többet erről a kérdésről nem szeretnék beszélni, csak illusztrálni akartam azt, hogy itt különböző szervek vannak, amelyeknek egymással szemben való viszonya senki előtt, legkevésbé önmaguk előtt van tisztázva. Az előadó ur akkor, amikor a Népszövetségbe