Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-456
A nemzetgyűlés 456. ülése 1925, évi október hó 29-én, csütörtökön. 249 Nagy-Romániában, ahol az erdélyi virágzó kultúrának egymásután nyesegetik le az ágait és csak az erdélyi magyarság jajdul fel akkor, amikor az ősi magyar kultúra pusztulását látja. (Baross János : Pedig Rákóczi nyomatta ki az első román bibliát !) Meg vagyok róla győződve, hogy a ministerelnök ur, mint erdélyi ember, jómagámmal együtt nagyon fájdalmasan érzi ezeket a súlyos és rettenetes sérelmeket és épen ezért bizton remélem, hogy a magyar kisebbségek védelme terén erőteljesebb tempójú külügyi politika indul meg A szövetséges és társult főhatalmak és Románia között Parisban, 1919 december 29-ikén köttetett meg a kisebbségek védelméről szóló szerződéi Méltóztassanak megengedni nekem, hogy ennek három főbb cikkét felolvassam, hogy ezek alapján bizonyitsam azt, mennyire törvénytelen a román kormány eljárása. (Halliuk ! Halljuk !) Azt mondja a 9. cikk (olvassa) : »A faji, vallási vagy nyelvi kisebbségek jogilag ugyanazt a bánásmódot és biztosítékokat élvezik, mint a született románok. Joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási, szociális intézményeket, iskolákat, nevelőintézeteket létesiteni, felügyelni, azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vallásukat szabadon gyakorolhatják.« (Kiss Menyhért: Százait betiltják a magyar iskoláknak !) A 10. cikk a fentiekhez hozzáteszi, hogy olyan városokban és kerületekben, ahol nem román n) r elvü állampolgárok jelentékeny arányban laknak, a román kormány a közoktatásügy terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni a végből, hogy az ilyen román állampolgárok gyermekeit az elemi iskolákban saját nyelvükön^ tanitsák. Az erdélyi székely és szász nemzetiségek tekintetében még inkább kiszélesíti a fent biztosított jogokat a 11. cikk, kimondván, hogy a román kormány ezeknek a nemzetiségeknek a tanügyi és vallásügyi kérdésekben helyi önkormányzatot fog engedélyezni. A román kormányzat azonban ezt a három cikkelyt, amely biztosította az erdélyi kisebbségek jogait, pontról-pontra megcáfolta a maga ténykedésével abban a pillanatban, amikor román impérium alá került Erdély. Ekkor megszűntek a magyar állami iskolák és valamennyiből román állami iskola lett. Csupán a felekezetek, magánosok és egyletek, valamint a községek által fentartott iskolák maradtak meg. A kormányzat részéről ezen a téren is rögtön megtörténtek az intézkedések a különböző betiltó végzésekkel. A felekezeli elemi iskolákkal szemben pl. azt a módszert alkalmazták, hogy egyre másra küldték nekik a megintéseket, hogy hiányos az iskolák felszerelése, rossz az épület, amelyben az iskola van és több effélét, hogy nincs államilag jóváhagyott tankönyve forgalomban stb. Három intés után az iskolát egyszerűen bezárták, így zártak be egy csomó elemi iskolát. A középiskoláknál más eljárási módot alkalmaztak. Ezeket a helyi hatóságok zárták be a legkülönbözőbb ürügyek alatt. így történt, hogy bezárták a máramarosszigeti kegyes tanitórendi főgimnáziumot, a nagyváradi premontrei főgimnáziumot, a magánalapítványi aradi róm. kath. főgimnáziumot, a gyulafejérvári róm kath. főgimnáziumot, a máramarosszigeti ref. kollégiumot, a szászvárosi ref. kollégiumot és számos más középiskolát. Nevezetes és jellemző, és mint klasszikus példát említem meg, hogyan zárták be a szászvárosi Kun-kollégiumot. Ez a kollégium a XVI. században létesült gróf Kun Kocsárd alapítványából. A XVIII. században kibővítették és egyike volt a reformátusok legerősebb kulturális várának. Ebben az intézetben nevelkedtek igen kitűnő román vezérpolitikusok is egyházi alapítványokon, mint pl. Vlád Aurél, Pop Csicsó volt magyar képviselők és mások. Az első merényiéi et a Kun-kollégium ellen 1920-ban követték el, amikor a román prefektus a román törvényekre hivatkozva az internátust a román lyceum céljaira egyszerűen lefoglalta. Ekkor 48 óra alatt 183 növendéket tettek ki az utcára. A kollégium épületét azután az idén tavasszal a lakásügyi hatóság foglalta le magának és ezzel teljesen konflskálta az épületet. Nem maradt meg más, mint a kollégiumnak tanácsterme, amely a ref. egyház imaháza volt. Legutóbb megtörtént, de nem írták meg a lapok, hogy a román egyházi hatóságok épen a református istentisztelet alkalmával a román pópával az élén bevonultak a terembe és rettenetes jelenetet rögtönöztek Isten házának szent falai között, kiűzték onnan a református papot és híveit és birtokba vették a tanácstermet. így dolgoznak cinikusan és szemérmetlenül. (Nagy zaj.) így ment ez tovább. Tisztára hatalmi ténykedés volt, amikor a kolozsvári Ferenc József tudományegyetemet is egyszerűen elvették. Ez 1919 május 19-én történt, amikor még be sem volt cikkelyezve a trianoni békeszerződés. Nem kívánom ismertetni azokat a jeleneteket, amikkel megbénították az ennyire lesorvasztott és kis számra csökkentett magyar felekezeti és magániskolákat, csak rámutatok arra, hogy nem volt elég nekik az ilyen formán való garázdálkodás, hanem a román kormány 1924. év nyarán még a népoktatás reformját is keresztülvitte. Ez a reform a teljes és végleges beavatkozást jelenti azokba a jogokba, amelyeket a trianoni, illetve a kisebbségi szerződés biztosit Magyarországnak. Később x^nghelescu kultuszminister kétszakaszos törvényjavaslatot is készített, amely a felekezeti oktatásnak és a magyar egyházak iskolai autonómiájának teljes kijátszását jelenti és nem tekinthető egyébnek, mint burkolt numerus claususnak a kisebbségekkel szemben. Ezért történt, ho>>y ezzel a kétszakaszos törvényjavaslattal szemben az erdélyi keresztény egyházak tiltakozó memorandumot szerkesztettek és a Népszövetséghez petíciót nyújtottak be, amely ma ott van a Népszövetség előtt. Hogy ennek mi lesz a sorsa, nem tudjuk, de reméljük, hogy ez a nagyon komoly munka a maga nagyon komoly adataival mégis felvilágosítja a Népszövetséget arról, hogy tovább ez a magyarfalás, ez a jogtiprás nem maradhat meg. Annak ellenében, hogy Aoghelescu kultuszminister ezzel a memorandummal szemben azonnal contramemorandumot szerkesztett, amely igen gyorsan felkerült a Népszövetséghez és amelyben kifogásképen és ellenérvül a valótlanságoknak egész tömege foglaltatik, remélnünk kell, hogy az erdétyi egyháza <. méltósága, súlya és szavahihetősége ott a Népszövetségben mégis csak bizonj'os eredményt fog biztosítani. Tekintettel az idő előrehaladottságára és arra, hogy égető kíváncsisággal várjuk a mélyen tisztelt ministerelnök urnák a kérdésben való megnyilatkozását, csatlakozom az előttem szólott t. barátomnak ahhoz az indítványához, illetve felvetett eszméjéhez, hogy tegye a mélyen t. kormány konszideráció tárgyáva, vaijon nem lehetne-e valami utat, módot találni arra, hogy a szerződést garantáló főhatalmak parlamentjei — nem tudom milyen módon, nem ismerem, — megkerestessenek, vagy figyelmük felhivassék arra, hogy ők garantálták annak idején a kisebbségi jogok védelmei, ezen alapult az egész szerződésnek részünkről való ratifikálása, tehát méltóztassék a főhatalmaknak ennél a kötelezettségüknél fogva a kérdést komoly megfontolás tárgyává tenni és a kisebbségeken segíteni, mert — ismételten — a beké alapjait addig megteremteni nem lehet, amig a kisebbségi sérelmek ügve ott ég a lelkek mélyén. Nem lehet embereket megfosztani nyelvüktől, kultúrájuktól, igaz érzéseiktől, — (Ugy van! Ugy van!) — attól az ősi érzéstől, mely ezer éven keresztül fűtötte NAPLÓ. XXXV. '
