Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-456
Ä nemzetgyűlés 456. ülése 1925. évi október hó 29-én, csütörtökön. 247 választói jogot !) Belül pedig, amint emiitettem, várjuk azokat a demokratikus reformokat, amelyek kifelé is biztosítani tudják, hogy eredményes külpolitikát űzhessünk, mert csak a demokratikus reformok biztosítják a társadalom összefogását, a nagy, közös célok érdekében. Kérem a kormányt, hogy mindezeket szívlelje meg és igyekezzék a parlament elé mielőbb konkrét javaslatokkal jönni. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Pakots József képviselő urat iheti a szó ! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Mindaz az okfejtés, amellyel előttem szólott t. képviselőtársam a kisebbségi ügy állását a Népszövetségben kisérte, felment engem attól, hogy a kérdéssel részletesebben foglalkozzam. Csak egyszerű megállapításokra szőriikozom. Szorítkozom pedig arra, hogy a kisebbségi ügy mai állásában az egyetemes békének akadálya. (Ugy van ! a széisöbaloldalon.J Mindaddig, mig a kisebbségi ügyek elintézést nem nyernek, amely kisebbségi ügyek sorozatában csak egy láncszem a mienk, addig Európában a béke alapjait megteremteni nem lehet. Nem tisztán 4 millió magyarról van szó, amely szám nekünk vérző és keserves szám, hanem 40 milliónyi kisebbségről van szó. (Ugy van! balfelől. — Baross János : Többség !) Európában 40 milliónyi kisebbség kívánja, kéri és sürgeti a maga jogainak védelmét és a Népszövetség bárminő közömbösen és kényelmi szempontból bárminő rezerváltsággal is kezeli ezeket a kérdéseket és bár a Népszövetség eljárási módja ma meg szinte lehetetlenné teszi azt, hogy ezek a kisebbségi kérdések érdemben letái gyalta í sanak, mindaddig, mig ez az eljárási mód meg nem változik és amig Apponyi szuggesztici szellemében ezek a panaszok végre oly tárgyalás alá nem vétetnek, hogy csakug3 T an érdemlegesen elintéztessenek, Európában a békét biztosítani nem lehet. (Ugy van! balfelől.) Márpedig ha végignézünk az európai helyzeten és a világhelyzeten, azt látjuk, azt érezzük, hogy a társadalmakban, nemzetekben, gazdasági szervezetekben mohó, türelmetlen vágy van a béke iránt, [Ugy van! balfelől.), sőt ez a türelmetlen vágy magában a Népszövetségben is megnyilatkozik. Hiszen talán azért viseltetik olyan közömbösen e kérdések iránt, mert fél ujabb konfliktusok előidézésétől. A garantáló főhatalmak félnek attól, hogy nekik külön konfliktusaik támadnak azokkal a kisántánthatalmakkal, ametyek pedig az ő érdekszférájukba tartoznak. T. Nemzetgyűlés ! Mi, a demokratikus ellenzék tagjai, fájdalmasan látjuk, hogy a Népszövetség assemblée-jában és conseil-jében, közgyűlésében és tanácsában a mi kisebbségeink sérelmei nem kerülhetnek oly formában tárgyalásra, hogy csak reményünk is lehetne arra, hogy ezen a téren valamelyes javulás történik. Nekünk van egy kimagasló nagy államférfiunk, aki odaállt a Nemzetek Tanácsának asztala elé és mi, akik büszkék vagyunk arra, hogy a Nemzetek Tanácsában a kis, csonka, vérző Magyarországot egy kivé éles nagy államférfiú képviselte, megalázottnak kellett hogy érezzük magunkat, hogy Apponyi szava és ereje nem volt annyira hatékony, hogy végre ez a kérdés komolyan és becsületesen tárgyaltassék. (Ugy van ! balfelől.) Formai okok akadályozták, — igy mondják. Ezeket a formai okokat kell tehát megszüntetni. Épen ott hibáztatjuk mi a külügyi kormányzatot, hogy már régen nem végezte el e tekintetben az előkészítő munkát s hogy az a gondolatsor, amelyet gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk kifejezésre juttatott három szuggesztiójában, már előbb nem jelentkezett ott s hogy nem próbáltatott meg az, hogy végre a tanácsba más formában kerülhessenek oda ezek a kisebbségi panaszok és ne álljunk ott teljes képviselet nélkül, hogy egy tanácstag adoptálása révén képviselhessük a magunk sérelmeit. Itt kell változtatást eszközölni és akkor végre, minthogy nemcsak a magyar kisebbségek ügyéről van szó, hanem más kisebbségek ügyeiről is, talán némi eredményt tudunk elérni. Az előkészités hiánya a legvégzetesebb mulasztás, amely a külügyi kormányzatot terheli és sajnos, hogy nekem ebüen a kérdésben nem kisebb tanura kell hivatkoznám, mint lord Robert Cecil-re. aki az őt meginterjúvoló újságíróknak Genfben azt jelentelte ki, hogy példátlan a diplomácia történetében, hogy az Apponyi-féle szuggesztió kérdésben oly nagy hiánya volt az előkészítésnek. Megállapítom azt is, hogy egyideig maga a ministerelnök ur sem volt tisztában azzal, hogy vájjon indítványt tett-e Apponyi t. képviselőtársunk, a magyar kormány fődelegátusa, vagy pedig tisztán iránti-eszméket képviselt. Abban a levélben, amelyet a ministerelnök ur ami felterjesztésünkre intézett, expressis verbis a következőket mondja (olvassa) : »A kormány ezirányu felfogását bizonyítja különben gróf Apponyi Albert fődelegátusnak a Népszövetség politikai albizottságában a kormány intencióinak megfelelően tett és a vonatkozó eljárási szabályok megváltoztatását célzó indítványa és annak megokolása.« Azóta ez a legilletékesebb helyről cáfolatot nyert, közben maga a külügyi kormány is megcáfolta azt mintha határozóit indítvány tétetett volna, aminthogy erre nem is volt mód, annál kevésbé, mert hiszen épen az a kiváló politikai és diplomáciai érzék, amely jellemzi Apponyi Albert grófot, óvatosságra késztette őt, nehogy egy elő nem készített indítvány sorsának eldöltétől tegye függővé a magyar kisebbség kérdését. T. Nemzetgyűlés ! Annál a rövidre szabott időnél fogva, melyet a magam számára kijelöltem — mert a kérdés fontossága inkább azt kivánja meg, hogy a ministerelnök ur nyilatkozzék ezekben a kérdésekben, — méltóztassék megengedni, hogy csak pár szóval érintsem azt is, amit a melyen t. ministerelnök ur hozzánk intézett válaszában érvül emiitett fel ama kifogásunkra, hogy mi nehezményezzük a kormány antidemokratikus politikáját. Ez^el szemben a" ministerelnök ur igen ügyes, igen találó, inkább mondjuk igy : politikailag nagyon jól alkalmazott analógiával akarja érveinket lehetetlenné tenni, mondván, hogy gróf Károlyi Mihály is annak idején arra hivatkozott, hogy az ő demokráciája mellett számítani lehet a nagv njmgati államok rokonszenvére és ime, ez a vállalkozása teljesen csődöt rnondott. T. Nemzetgyűlés ! Én nem vitázom a felett, hogy demokratikus volt-e gróf Károlyi Mihály kormányzása vagy sem. De ha még alá is irnám azt az okfejtést és érvelést, amellyel a t. ministerelnök ur a mi érvünket akarta semmivé tenni, ha tényleg a nyugati álllamok nem törődnének a demolu-atikus Magyarországgal sem, — mert lehet, hogy nem törődnénk abban a pillanatban, ha mi kérünk valamit, ha követelni valónk van tőlük — de igenis, az a körülmény, hogy Magyarország ina antidemokratikus berendezkedésű ország, amelynek intézményei antidemokratikusak, ahol a jogegyenlőség elve nem érvényesül, (Ellenmondások jobbfelől.) alkalmat ad a szomszédos, ellenséges álla moknak arra, hogy a magyar pozíciót gyengítsék, (Ugy van! a baloldalon. EUenmondások jobbfelől.) alkalmat ad arra, hogy ott is, ahol jóindulatú semlegességet tudnánk magunk számára biztosítani, ezt is elveszítsük. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem vagyunk tehát oly álmodozók, hogy azt higyjük, hogy ezzel Magyarország már megnyerné az ügyet az európai közvélemény előtt és a főhatalmak
