Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-456

A nemzetgyűlés 456. ülése 1925, megszegik. A ti nemzeti becsületetek van aláírva ott, hozzátok fordulunk tehát azért, hogy a saját nemzeti becsületeteknek érdekében elnyomott testvéreinket támogassátok. Valamiféle formájának kell lennie a nemzetközi érintkezésnek, hogy a parlamentek és társadalmak ezekben a kérdésekben érintkezhessenek egymással. Tudom azt, hogy a szegény ember nem szép és nem kellemetes látvány, de azokban a nagy államokban, ahol demokráciák uralkodnak ma, kell, hogy legyen érzék a szegény nemzetek iránt. Azoknak az államoknak egy része"— például Anglia és az Egyesült-Államok —• erősen kereszténynek vallják magukat, tehát kell, hogy az elnyomott református egyházak Erdélyben, a kifosztott templomok, a becsukott és elrablott iskolák hozzáférhessenek azokhoz a keresztény társadalmakhoz, amelyek politikai hatalommal is birnak Angliában és az Egyesült-Államokban, kell tehát valami utjának-módjának lenni, hogy mi kötelességükre figyelmeztessük ennek a világot uraló öt nagy nemzetnek politikáját és társadalmát. De van még nekünk retorzió is a kezünkben. Itt van mindjárt a jóvátétel fizetése. Én öreg ügyvéd vagyok és ugy tekintem azt a trianoni szerződést, mint egy kétoldalú szerződést, amelyben velem szemben is kötelezettségeket vállaltak." Ha nem teljesitik kötelezettségüket, akkor én legalább is nem fizetek. (Gr. Hoyos Miksa : Jöhet az exekválás !) Nem fognak olyan hamar jönni exekválni, az drága mulatság. Már maga • az a gondolat is abszurd idea volt, hogy jóvátételt — jobban mondva nem jóvátételt, hanem a nevén nevezve, hadisarcot — követeljenek egy olyan nemzettől, amelytől annyit vittek el, amennyire rámutattam. Mindez azonban a népek testvériségének égisze alatt folyt le, és vállaltunk a trianoni békében mi is kötelezettséget arra, hogy jóvátételt fogunk fizetni. Ennek az ideje azonban tulaj donképen még el sem jött, mert a trianoni békének — azt hiszem — 63. §-a alapján majd csak a német kérdésnek tisztázása után kell felvetni azt a kérdést, hogy Magyarország mit és hogyan fizessen. Itt kénytelen vagyok megint áthárítani a politikai felelősséget a kormányra, amely egy teljesen elhibázott pénzügyi rendszer következtében kénytelen volt külföldi kölcsönt felvenni és kénytelen volt ennek ellenében elvben már elismerni a jóvátételi fizetésnek kötelezettségét, sőt nehéz és sok aranymilliókkal évente azt már teljesiteni is. Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, nem olyan röpke idea az, amit itt mondok. xArra a 7—8 millió aranykoronára, vagy talán többre is, amit évente fizetünk jóvátételben, bőven van hely ebben a nyomorult szegény országban, azt mi is fel tudnók használni. Ha a kisentente-országok ennyire kutyába sem. veszik a saját aláírásukat és szerződésszerű kötelességeiket, ebben az esetben igenis a kormánynak kötelessége becsukni az államkasszát előttük. Mindaddig, amig ők nem teljesitik szerződéses kötelezettségeiket s mindaddig, amig nem látjuk biztosítva a magyar bisebbségek sorsát, egy fillér jóvátételi hadisarcot ennek az országnak nem szabad fizetnie. T. Nemzetgyűlés ! Vannak még gazdasági retorziók is, ha kell. Nézzük csak Csehország helyzetét, 80 millió aranykorona kereskedelmi mérlegi passzivitásunk abból származik, hogy cseh iparcikkeket hoztunk be. Azt a cseh posztót meg tudjuk venni Olaszországban, Angliában, Németországban, Ausztriában is, nem kell azt nekünk Csehországból behoznunk. Olyan aránytalanul kevés áru az, amelyet már ennek ellenében Csehországba plaszirozunk, hogy semmi oka és célja nincs annak, hogy mi Csehországgal szemben gazdasági retorziókkal is ne élhetnénk akkor, amikor ő évi október hő 29-én, csütörtöhön. 245 megszegi velünk szemben a legprimitívebb szerződéses kötelezettségeit. Nézzük csak Csehország helyzetét. Csehország elvesztette Magyarországban a legtermészetesebb Absatzgebiet-jét, mert hiszen a cseh iparnak a magyar síkvidék volt a legtermészetesebb vásárlóterüíete. A cseh kivitel nem a vele szövetséges Franciaország és kisentente-államokra van bazirozva, à cseh munkások milliói nem a szerbekből, románokból és franciákból élnek, hanem az Ausztriába és Magyarországba való kivitel eredményéből. Azokra a cseh munkástömegekre nézve életkérdés, hogy Magyarországgal jó viszonyban legyenek. Ha tehát a cseh demokráciának anyagi érdeke a Magyarországgal való jó viszony és a Magyarországba való export, ebben az esetben azt a cseh demokráciát kényszeríteni is lehet arra, hogy a magyar nép szegény, lerongyolt millióinak a nyomorát a cseh politika ne súlyosbítsa, hanem tartsák be becsületesen velünk szemben szerződési kötelezettségeiket. T. Nemzetgyűlés ! A mai külpolitikai csődnek okait azonban nemcsak ellenségeinkben kell keresnünk, mert hiszen az természetes ugy-e, hogy azoktól támogatást ne várjunk. Az csak egy szerencsétlen pénzügyi politikája volt a kormánynak, hogy kénytelen volt ellenségeinkhez fordulni segítségért, hiszen ennek következménye részben mindaz a deplacirozottság, amelyben ma a magyar külpolitika és a magyar nemzet van. De rá kell mutatnunk egész külpolitikai képviseletünk, egész diplomáciánk helytelen megorganizálására ; rá kel] mutatnunk arra, hogy teljesen nélkülöztük a propagandát. A magyar kérdést nem ismerik odakünn. Én elég sokat mászkálok a világon ; egyébről sem beszélek odakünn, mint erről, társaságban, mindenütt már az unalomig. S akit meggyőzök, mind azt mondja : »Szép, szép, mindebben az urnák igaza lehet, de mi soha erről nem olvastunk egy brosürt, soha nem láttunk egy képet, soha nem hallottunk egy előadást, Magyarországról, uram, egyáltalában nem tudok semmit. Most, hogy a német-francia kérdés talán nyugvópontra jut, a magyar kérdésnek kell helyette a mai Európa publicitását dominálnia. Ez tisztán csak tőlünk, a mi aktivitásunktól és energiánktól függ. Higyjék meg, t. Nemzetgyűlés, ez sem olyan ördöngösség. Pár szóval megvilágítom, hogy minek kell lennie a magyar propaganda tartalmának és eszközeinek. Nemcsak azzal kell foglalkoznunk, hogy minket sérelmek értek, hogy a világtörténelem legnagyobb igazságtalansága történt velünk, ez nem érdekli a világot, mindenkit a saját maga baja érdekel csak. Arra kell törekednünk, — és ebben az irányban kell egy hallatlan nagy propagandát kifejtenünk, — hogy megvilágítsuk, hogy egész Európa gazdasági és szociális bajainak oka az a lehetetlen állapot, amely itt Európa közepén a Duna völgyében a békekötések által előállt. Fel kell világositanunk a világ népeit, hogy Európa gazdasági, szociális és pénzügyi bajainak gyökere itt van a Duna völgyében, azokban a képtelen kinai falakban, amelyekkel KözépEurópát részekre szabdalta a kisentente. Gazdasági, pénzügyi és közlekedési kinai falakkal van Közép-Európa szétdarabolva. Ezek akasztják meg az áru- és személyforgalmat ; ezek vágják szét Európa közlekedését. így pl. Magyarországból Kelet felé, Erdély felé -— ugy emlékszem — 17 vasúti vonal ment. Ebből ma 15-öt felver a fü és csak két vasúti vonalon lehet közlekedni. Ezáltal lehetetlenné teszik a normális hiteléletet. A drága és korrupt vámkezelés ezekben az országokban, valamint az utlevélnehézségek okozzák a drágaságot, a fogyasztás csökkenését, a termelésben előálló zavarokat, a pénzügyi bajokat és mindenekfelett a munkanélküliséget. Meg kell értetni az