Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

A nemzetgyűlés 448. ülése .1925. évi október hó 15-én, csütörtökön. 1? talán édes testvére volnék, mert amióta gondol­kozom, (Propper Sándor : Garaminál előszobázott !), szociáldemokrata auktorok könyveiből . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék megaka­dályozni engem abban, hogy amidőn Malasits kép­viselő ur velem szemben igen súlyos bizalmatlan­sági nyilatkozatot tett, ezzel a nyilatkozattál szem­ben álláspontomat elmondjam. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Az urak nem fognak célt érni a túlkiabá­lássaL mert amit akarok, mégis elmondom. (Zaj. — Elnök csenget.) Szociáldemokrata auktoroktól ta­nultam meg azt, hogy a kereszténység és a szociál­demokrácia tüz és viz. (Lendvai István : Halálos ellenségek !) Ha az urak nem olvasták, szives figy elmükbe ajánlom Bebel ezirányu munkáit. Én kora ifjúságomtól kezdve, amikor poli­tikailag kezdtem gondolkozni, áttanulmányoztam az önök egész irodalmát s azt konfrontáltam az én belső lelki érzésemmel, hitemmel, meggyőző­désemmel és lelkiismeretemmel, és rájöttem arra, hogy soha, semmi körülmények között nem tar­tozhatom ahhoz a táborhoz. (Propper Sándor : Akkor miért járt Garaminál ? És miért előszobá­zott Peidlnél, mikor minsterelnök volt ?) Peidl Gyula képviselő ur fordult hozzám, hogy keres­sem fel, mert üldözéseknek van kitéve. Ez igy van, ezt bizonyítani tudom tanukkal. Én minden emberrel szemben, akiről az volt a meggyőződé­sem, hogy igazságtalanul üldözik és veszedelmek­nek van kitéve, bármikor bármilyen körülmények között teljesítettem emberi kötelességemet (Lendvai István : Ez a hála !) és fogom teljesíteni a jövő­ben is, bármelyik politikai táborhoz is tartozzék. (Rupert Rezső : Ott voltunk Clark-nél és egy állásponton méltóztatott lenni a szociáldemokra­tákkal !) A szociáldemokraták voltak azon az állásponton, amelyiken én, és nem én voltam a forradalmi szociáldemokrácia álláspontján ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, t. képviselő urak, milyen célt szolgál az, hogy az urak most egyszerre, huszonöt esztendő után felfedezik azt, hogy én nem vagyok szociáldemokrata, vagy nem vagyok velük teljesen egy nézeten. (Derültség a jobboldalon. — Farkas István : Gsak kompromit­tálná a szocializmust 1) Ha önök engem talán azzal akarnak kompromittálni, hogy a múltra nézve akarják megkonstruálni ezt az összefüggést köztem és az urak között, akkor e pillanatban mindenki kijózanodott. Ha pedig a jövőre nézve akarják megkonstruálni ezt az összefüggést ugy, hogy talán azokat a munkásokat, akik ott, az én választókerületemben és másutt hallgatnak a szavamra, mert hithű kereszténykatholikus gon­dolkozású emberek, akarják megingatni hitükben és hozzám való hűségükben, ebben is nagyon csa­lódnak. Méltóztassék azonban megengedni, hogy egész röviden és tisztán megmondjam Malasits képviselő urnák álláspontomat. Tessék az uraknak is meg­mondani nyíltan : én a kommunizmus ellen nyilat­koztam. (Rupert Rezső : A magyar királyi kor­mányzói kommunizmus ellen vagy másik ellen ? — Farkas István : Közben támogatja a kormányt Î) Az ellen a kommunizmus ellen nyilatkoztam, amelyről még Kautsky is könyvet irt az utolsó hetekben. Amikor ezt a nyilatkozatot megteszem ... (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő ur, nagyon méltóztatik mindenféle szabadságokat és jogokat reklamálni ; méltóztassék tehát konce­dálni az ellenfélnek is azt a jogát, hogy a maga véleményét elmondja. Méltóztassék megnézni, hogy a világnak egyik legelső szociáldemokrata teore­tikusa, Kautsky legutolsó könyvében mit ir a gonosztevőknek, őrülteknek és bolond emberek­nek arról a végtelen zsarnokságáról, ami Orosz­országban van. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Eszter­gályos János : Ön a szociáldemokratákról beszélt !) Tessék megérteni, hogy szószerint ezt mondtam. Itt van bizonyságul Vass minister ur is, de a tizenhét ott jelenvolt képviselő közül is itt van egyik-másik, akik bizonyíthatják, hogy én szó­szerint a kommunizmusról beszéltem. Ha az urak engem támadnak azért, mert azt mondottam, hogy halálos ellensége vagyok a kommunizmusnak, akkor azt felelem . . . (Esztergályos János : Nem ezért !) De én ezt mondtam. (Esztergályos János : Az más !) Tessék tudomásul venni, hogy embernek nem leszek soha halálos ellensége, még akkor sem, ha kommunista, de az elmélettel, azzal a nagy összeesKüvéssel szemben, mely az egész világon folyik a keresztény társadalom és államrend fel­forgatására, egész életemben bátran, nyíltan, fel­emelt sisakkal fogok mindenkor harcolni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Far­kas István : A jezsuitákkal szemben is ? — Nagy zaj és mozgás a balközépen. — Szabó István (ötiö­vényi) : Zsidó is derék ember lehet, ha magyar ember ! Az itteni jezsuiták pedig magyar emberek •— Zaj. —• Elnök csenget. — Meskó Zoltán : Ne bántsák a jezsuitákat ! — Propper Sándor : Cuza professzort miért hozták ide ? — Zaj.) T. kép­viselőtársaim, én azt hiszem, hogy nagyon rossz helyen kísérleteztek. (Propper Sándor : Csak Cuzá­val szabad összeesküdni ?) Én azzal sem esküdtem össze, de hogyha önök elmentek a másfeles és a rózsaszínű internacionálé gyűléseire, én abban végeredményben semmi nehézséget nem látok, hogy mi keresztények is érintkezésben legyünk a külföldön olyan politikusokkal, akikkel szelek­ciót csak azon a cimen csinálunk, hogy olyannal nem állunk szóba. (Esztergályos János : Hol a magyar nemzeti eszme, Nagy-Magyarország ?) Er­kölcsi tilalom magyar politikus részére ebben a tekintetben csak azokkal szemben áll fenn, akikről tudott dolog, vagy feltételezhető, hogy a magyar államiságnak, a magyar nemzeti gondolatnak halálos "ellenségei. (Farkas István ; Cuza az 1 — Nagy baj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Huszár Károly : T. képviselőtársam I Én tehát itt is egész világosan kijelentem : az én nyilatkoza­tom az eszmének a szembeállítása volt az eszmé­vel : a keresztény nemzeti gondolatnak szembe­állítása a világforradalmi, a kommunista össze­esküvésnek eszmei tartalmával, mert amíg mi élünk s lesz hangunk és dobog a szivünk, soha­sem fogjuk elfeledni azokat, az órákat, azokat a napokat és szorongásokat, amelyeket a magyar társadalom a kommunizmus ideje alatt átélt. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbáloldalon.) Einök : Csendet kérek, képviselő urak ! A kép­viselő ur beszédideje lejárt, kérem tehát, hogy szí­veskedjék beszédét befejezni. Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés! Méltóz­tassanak tehát a túloldalon számbavenni, hogy nem emberek ellen, nem egyes egyének ellen, hang­zott el az a nyilatkozat, mert engem keresztény hitem kötelez arra, hogy minden emberben ember­társamat lássam, ellenben épen keresztény hitem és lelkiismeretem kötelez arra, hogy minden rossz­nak, minden gonosznak, minden őrületnek és vérengzésnek és minden gyalázatosságnak, amely a keresztény civilizáció ellen tör, halálos ellensége legyek. Az is vagyok és maradok. (Taps és éljen­zés" a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélső­baloldalon. — Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Elnök : Mii ven címen kíván a képviselő ur szólni? (Malasits Géza: Személyes megtámadtatás címén.) A szó a képviselő urat megilleti. Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés Î Végtelenül sajnálom, hogy az én bizalmatlanság sugallta fel-: szólalásom alkalmat adott Huszár Károlyt, kép­4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom