Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

238 A nemzetgyűlés 455, ülése 1925. vádakkal illettek volna akár ministert, akár államtitkárt, akár nemzetgyűlési képviselőt, amilyeneket vele szemben felhoztak, ebből a szempontból az ő kijelentését nem tartom teljesen illetékesnek, (Fábián Béla : Ment a bírósághoz ! — Felkiáltások a jobboldalon : Bíróság dolga !) mert mindenesetre meg keh várni a biróság döntését. (Folytonos zaj. — B. Podmaniezky Endre : A bírósághoz megy,!) Elnök : Csendet kérek. Kiss Menyhért : Megnyugvással vettem tudomásul, hogy azokért a támadásokért, amelyek a lap mai számában érték, azokért a tényállásokért az államtitkár ur a cikk egész terjedelmében, annak minden mondatáért megindítja a sajtópert, mert csak a biróság állásfoglalása után lehet erről a kérdésről beszélnünk. (Zaj. — B. Podmaniezky Endre : Levonja a konzekvenciákat !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek ! Következik Pikier Emil képviselő ur interpellációja a keseskedelemügyi minister úrhoz a zálogházi kamatok tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. ( Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kénytelen

1 leszek névszerint is figyelmeztetni a képviselő urakat, ha nem veszik figyelembe az elnöki figyelmeztetést. Bodó János jegyzi» (olvassa) : »Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a postatakarékpénztár által adminisztrált zálogházak 54%-ig terjedő kamatot számítanak az általuk nyújtott kölcsönök után ? Tekintettel arra, hogj^ a zálogházak kölcsöneit a lakosságnak a legnyomorúságosabb szociális viszonyok között élő része a legvégső kényszerhelyzetben veszi igénybe, hajlandó-e a minister ur intézkedni aziránt is, hogy a postatakarékpénztár a zálogházi kamatot megfelelően mérsékelje ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pikier Emil : T. Nemzetgyűlés ! A zálogházak a szociális nyomor fokmérői. Minél többen kerülnek a nyomorúság örvényébe, annál forgalmasabbak a zálogházak. Mégis azt látjuk, hogy a zálogházak nálunk nem szociális intézmények, hanem nagy hasznot hajtó intézmények. Legszomorúbb ebben az, hogy a nyomorúság vámszedését maga az állam végzi. Égy állami intézmén}', a postatakarékpénztár az, amely a zálogházakat adminisztrálja és az ott szedett kamatokat niegállapitja. (Peyer Károly : Le kell csukni az uzsoratörvény alapján !) Egyenesen erkölcstelen dolog az és a legsúlyosabb erkölcsi elbírálásra tarthat számot, hogy az állani ezt az intézményt arra használja fel, hogy a nyomorból hasznot húzzon. Emlékszünk arra, hogy a zálogházi közvetítők sokat kerestek már a háborút megelőző időben is és meggazdagodtak a szegény emberek nyomorán. Ahhoz képest azonban, ami most történik ezen a téren, azok valósággal altruisztikus emberek voltak, mert a maximális kamat, amelyet akkor szedtek, 12% volt, amint kutatásaink során megállapítottam, mig ma a kamat a kezelési illetékkel együtt 54%-ot is elér, (Peyer Károly : Hozzá jött a keresztény erkölcsi alap, ez teszi azt ki ! — Meskó Zoltán : Az benne van a zálogházban !) A kormányzat tehát a szociális nyomorúságot az állami bevételek szolgálatába állította, amikor 34-től 54% kamatot szed a zálogházakat adminisztráló postatakarékpénztár utján. Igaz, hogy kamat címén csak 18%-ot számítanak a zálogházak, de ehhez hozzájön kezelési illeték címén 100.000 koroévi október hó 28-án, szerdán. nás kölcsönig 1 %, 100-tól 500.000 koronás kölcsönnél 2%, 500.000 koronán felüli kölcsönnél 3% havonta. (Baticz Gyula : Kosztkamat szerint !) A kezelési illeték felszámítása ilyen horribilis összegben egyenesen felháborító, mert hiszen a 18% kamatból is bőségesen fedezetet találna kezelési költség és ha a postatakarékpénztár nem akarna nyerészkedni a legszerencsétlenebb nyomorgók kínjából, ugy megelégedhetnék 18%-kal, amely már önmagában is kimeríti az uzsorakamat kritériumait, amikor a Magyar Nemzeti Bank hivatalos bankkamatlába most már 7% és a legutolsó kis vidéki takarékpénztárnál is megfelelő biztositék ellenében 16—18—20%-os kölcsönt lehet kapni. Jól tudom, hogy a szanálási törvény azt tendálja, hogy az államnak minden üzeme hasznot hozzon és persze nem az én felfogásomból kifolyólag, hanem azért, mert sajnos kapitalista gazdasági rendben kell élnünk ezidőszerint, nem csodálkozom azon, hogy a postatakarékpénztárt üzleti szellemben adminisztrálják és az hasznot akar hozni az államnak. Amig kapitalisztikus gazdasági rend van, jól teszi a maga szempontjából, de odáig ez az intenció nem fajulhat el, hogy a legnagyobb nyomorúságban lévőkön hajtsák be ezt a hasznot. A tisztelt képviselő urak meg fogják látni, hogy télen nemcsak munkások, hanem intelligens emberek — nem mintha a munkások nem volnának intelligensek, hanem általános polgári felfogás szerint az intelligens középosztály tagjait értem — szintén abba a helyzetbe fognak kerülni, hogy télikabát nélkül fognak járni a legnagyobb hidegben, mert a télikabátot el kellett zálogositaniok azért, hogy éhező gyermekeiknek néhány falat kenyér jusson. Az ilyen exisztenciáktól, az ilyen nyomorult helyzetben lévőktől ekkora kamatot szedni a legnagyobb lelkiismeretlenség és csodálom, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur ezt eddig eltűrte. Ha pedig ez az ő intézkedése, akkor nem is találok erre elég súlyosan krizitáló szavakat. Egy másik súlyos hibája a mai zálogházi rendszernek az, hogy ékszereknél a nagyon alacsonyan megszabott becsérték 50%-át, egyéb ingóságoknál csak a becsérték 30%-át folyósítják, úgyhogy ha egy szegény anya, egy munkásasszony egész kosárra való ingóságot visz be a zálogházba, alig kap érte párezer koronát, amiből legfeljebb csak órákra tudja gyermekeit valamivel ellátni. Ezenkívül mig a háborút megelőző időben a kölcsönök időtartama hat hónap volt, addig most három hónap, és minden megkezdett hónap egésznek számit, ha tehát három hónap alatt az a szegény ember nem tudja kiváltani a holmiját, azt elárverezik. Az árverésen elért többletet megkapja ugyan, de csak hosszú utánjárás után, talán egy-két év múlva. Tekintettel az idő előrehaladottságára, nem akarom a szavakat szaporítani ; (Helyeslés a jobboldalon.) ne tessék helyeselni, mert ez az ügy megérdemelné, hogy hosszasabban is foglalkozzunk vele, de tisztán azért, mert az idő előrehaladt, és nem igen van hallgatóságom — ez nem olyan pikáns ügy, melyet érdemes volna meghallgatni — arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, vegye elő jobbik szivét, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Helyes !) a népjóléti minister úrról tudom, hogy van szive, (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az sem biztos !) de a kereskedelemügyi minister urat megkérem, hogy ne mint minister, hanem mint ember bírálja el ezt a kérdést. Képzelje magát abba a helyzetbe, amelyben a sokezer szerencsétlen szegény ember van, aki kénytelen a zálogházba elmenni. Az igazi fajvédelem az volna, hogy ezek érdekeit megvédjük. Kérem a t. kereskedelemügyi minister urat, vizs-