Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

2S0 A nemzetgyűlés 455. ülése 1925. évi október hó 28-án, szerdán. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Csak nagyon röviden kívánok felszólalni. A belügyminister ur által felolvasott szakaszt én is felolvastam, azonban van ennek folytatása is. Ha a minister ur fetolvasta volna ennek a szakasznak a negyedik bekezdését is, akkor látta volna, \\ogy abban az áll, hogy »ilyen esetben lapot engedélyezni nem szabad « Most ez esetben nem er! ól van szó, nem lapot kell engedélyezni, mert a lap már megvolt. (Peyer Károly : Mennyivel jobban tudja a törvényt, mint a belügyminister ur! — Derültség.) A minister urnák tehát nem lapot kell engedélyezni. Ennek folytatásaképen a szakasz következő bekezdése ezeket mondja: »A belügyminister az előbbi bekezdésben felsorolt valamely ok miatt az egyes sajtótermékek utcai terjesztését megtilthatja.« (Pikier Emil : Szóval nem köteles betiltani ! — Nagy Vince : Feleslegesen élt ezzel a jogával S — Szabó Imre: Hiszen nem is azért tiltotta be! — Zaj.} Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy amennyiben nem tiltotta be a többi lapokat és nein alkalmazta a törvény ezen szakaszát reájuk, ugy, mint a Népszavára, (Payer Károly : A Nemzetgyűlést tingli-tanglinak nevezték ! — Zaj } ugy méltóztassék velünk szemben is ugyanezt az elbánást alkalmazni. A miniszter ur válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-c a belügyminiszter ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Kabók Lajos : Éljen a sajtószabadság ! — Pikier Emil: Éljen a reakció és a tájvédelem! — Kabók Lajos: -\ Népszava tovább fog éini, mint a belügyminiszter ur ! - Bartlios Andor: Hiába terrorizálnak ! — Zaj !) Csendet kérek! Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja a népjóléti miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szöveget felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa! : »Interpelláció a m. kir. népjóléti és munkaügyi minister úrhoz : 1. Van-e tudomása a minister urnák, hogy magánvállalatoknál légköbméterenként az építkezés 333.000 koronába kerül, mig a Bethlen-udvar építési költsége megközcliti légköbméterenként az egymillió koronát? 2. Tudja e, hogy az építkezésnél a vállalkozók kétféle naplót vezettek ? 3. Tudja-e, hogy báró Petrichevich-Horvát államtitkár ur Steinmetz Samu kefegyárossal ezúttal, mint az állani vállalkozójával, magánházánál többféle munkákat végeztetett? (Pikier Emil: Szóval dupla krétával dolgoztak?) 4. MÍ lett Kentler államtitkár fegyelmit kérő indítványával, melyet az Országos Lakásépítő Bizottság ülésén telt. s mi van azzal a feljelentésével, mely Nádossy országos főkapitány úron keresztül futott be a népjóléti ministeriumba ? 5. Ki felel a Bethlen udvarnál a kincstárt ért 25 milliárd kárért ? Ki felel a Munkácsy-utcai Steinmetz házvételnél a kincstárt ért többmilliárdos kárért. 6. Hajlandó-e fegyelmit indítani, s állásától felfüggeszteni báró Petricsevich álamtitkár urat? (Szeder Ferenc : Ez az etika kedvez a házasságoknak ?) Budapest, 1925. október hó 26-án dr. Kiss Menyhért s. k.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó: (Györki Imre: Szivén találják a népjóléti minister urat ! — Nagy Vince : A Magyarság már jól beharangozta ezt ! — Zaj.) Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Olyan kérdést kívánok a t. Nemzetgyűlés elé hozni, amelyből minden pártpolitikai, sőt politikai szempontot kizárok, (Helyeslés a baloldalon.) mert kijelentem, hogy ha ezeket a hibákat és ezeket a megkárosításokat, amelyek a magyar államkincstárt érték ezen ügyből kifolyólag, fajvédő képviselőtársaim — akár Gömbös Gyula, akár Lendvai István képviselőtársaim — követték volna is el, ebben az esetben is feltétlenül a nyilvánosság elé hoznám, mert köz- és nemzeti érdek, hogy adófilléreinkkel miképen számolnak el azok a tényezők, amelyeknek hivatásuk ezekre az adófillérekre vigyázni. Kijelentem azt is, hogy én közhivatalnokot, tisztviselőt nem tudok másként elképzelni, mini ugy, hogy az feltétlenül minden gyanúsítástól mentesen, kizárólag a közös nemzeti cél érdekében használja fel hivatalát, e körül semmiféle más szempontot ne engedjen érvényesülni. Ezt láttam a tisztviselői pályán mindentelé és a régi tisztviselő-gárdának patinás nimbuszát ez az erkölcsi felfogás alapozta meg. A nyár folyamán, amikor az u. n Bethlenudvarnak az építkezését befejezték, akkor óriási ünnepség keretében adíáK át az országnak a Bethlenudvar épületét. Nagy beszédek hangzottak el, sőt magát a Kormányzó ur Ofőméltóságát is elvitték az ünnepségre és ő is üdvözölte ennek az épületnek a megépítését. Természetes dolog hogy mindnyájan örültünk annak, hogy ityen hosszú évek után az építkezések megindulnak és, hogy Berlin és Bécs után, ahol valóban a rossz német és osztrák pénzt varázsolták át 10—30, vagy 80.000 házzá, végre a magyar kormány is elérkezett ahhoz, hogy egy halemeletes palotát építhet ilyen rossz pénzből és adhat át a lakásnj'omor enyhítésére. Azokból a számokból és adatokból, amelyeket ugv az államtitkár ur, mmt a jelenlévő hivatalos tényezők a nyilvánosság elé bocsátottak, meg lehetett állapítani azt, hogy a Bethlen-udvar építése körül nagy hibák történtek. Először azonban azt említem meg, hogy vannak olyan képviselők, akikhez hozzáfordultak a tabáni lakók mielőtt lebontották volna földszintes, vagy egyemeletes házaikat s azt kérték, hogy lépjünk közbe tbban az irányban, hogy ne ott építsék ezt az ormótlan, ízléstelen és esztétikailag is kifogásolható bérkaszárnyát, hanem másutt, ahol a területet esetleg olcsóbban lehetne megkapni, és nem ott, ahol házakat kell lebontani, a Tabánban. Ezt a szempontot a népjóléti ministerium eldobta és az illetékes ügyosztály ragaszkodott az épületnek ott való megépítéséhez annak ellenére, — és már előre válaszolok a minister urnák erre adandó válaszára — mert bizonyára ezt méltóztatik majd mondani, hogy mélyen alá kellett építeni és mert dupla pincéje van még a török hódoltság idejéből és ez nem kerül pénzbe. (Györki Imre : Ezért kell a dupla üveg ! — Derültség !J Eldobta ezt a tervet annak ellenére, hogy az illetékes hivatalos tényezőknek, Budapest székesfőváros tanácsának asztalán rendelkezésre állott a térkép, amelyről meg lehetett állapítani, hogy milyen pincék és alagutak vannak ott. Budapest székesfőváros tanácsa és illetékes ügyosztálya a legerősebben ellenezte ezt az építkezést, mert világhírű építőművészek tartottak ankétot a magyar építőművészekkel és azon megállapították, hogy a Tabán helyrajzi és különleges teiekviszonyainál fogva nem alkalmas másra, mint villa-rayon megépítésére, de nem al-