Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

222 À nemzetgyűlés 455. ülése 1925. évi október hó 28-án, szerdán. alkalmával kijelentették, hogy arról, hogy őket ava.y pártjuk bármelyik tagját politikai magatartásukban külföldi tényezők irányítani, befolyásolni vagy ellenőrini óhajtották volna, szó sera volt a hivatkozott bécsi tárgyalás alkalmával, kijelentették, hogy ilyen befolyást, irányítást vagy e,lenőrzést a maguk részéről semminemű külföldi tényező részéről elfogadni hajlandók nem is lennének. A mentelmi bizottság a tényállás megállapítása után oly módon határozott, hogy a jelen esetből kifolyólag nevezett képviselők mentelmi jogát megsértve nem látja, s javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő ur eme bejelentése felett térjen napirendre. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a nemzetgyűlés Eckhardt Tibor képviselő úr eme bejelentése felett napirendre térjen, elfogadni, igen vagy nem '? (Igen 1) Ha igen, kimondom, hogy a nemzetgyűlés a mentelmi bizottság jelentését elfogadja és Eckhardt Tibor képviselő úr mentelmijogi sérelmi bejelentése felett napirendre tér. Ezzel napirendünk letárgyaltatván, megteszem javaslatomat a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 29-én délelőtt tiz órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki : a mai napon letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása ; Baross János és Pakots József képviselők által, az elszakitott területen élő magyarság veszélyeztetett gazdasági és kulturális érdekeinek védelme tárgyában- bejegyzett indítvány megokolása. A halászatról szóló 1880 : XIX. t. c. módosításáról és kiegészítéséről; a burgonyarák és kolorádo bogár, valamint burgonyatermesztést veszélyeztető egyes betegségek behurcoiásának és elterjedésének megakadályozásáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Kivan valaki a napirendhez szólani? Rothenstein Mór képviselő ur kivan szólni Rothenstein Mór : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad az elnöki napirendi javaslattal szemben egy ellenjavaslatot tennem. (Haljuk! Haljuk!) Tegnap, amikor Kabók Lajos képviselőtársam a napirendi javaslathoz felszólalt, utána felállott Bethlen István ministerelnök ur és azt mondotta, hogy az a javaslat, amely a mi részünkről a napirendhez tétetett, nem volt egyéb, mint olcsó frázis. Ha az, hogy mi, szociáldemokraták itt ezeken a helyeken kötelességünket, feladatunkat teljesítjük, nem felel meg a ministerelnök ur felfogásának, ami azt hiszem, talán egészen természetes valami, ,ez még nem jogosítja fel őt arra, hogy ilyen modorban és iLyen hangon válaszoljon egy felszólaló képviselőnek. Eltekinve attól, hogy ezekben a padokban és sorokban egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel vagyunk felruházva, azt hiszem, hogy ha mi azzal a nagy nyomorral szemben, amelyet künn az életben látunk, olyan javaslatokkal és olyan napirendi inditván\

?

okkal igyekszünk előáilani, amelyek a mi felfogásunk szerint ennek a nyomornak legalább enyhítésére alkalmasok, akkor nem érdemeljük meg azt, hogy a ministerelnök ur ilyen modorban és ilyen hangon reagáljon a mi felszólalásainkra. ( Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) * Nézzük csak, hogy mikor háromhavi parlamenti szünet után a nemzetgyűlés összeült, milyen munkát végzünk, mit is tárgyalunk. Mentelmi ügyek egész légióját. Ha készen állott volna a munkaanyag a nemzetgyűlés részére, ezek a mentelmi ügyek minden valószínűség szerint még tovább is ottmaradtak volna, ahol eddig nyugodtan pihentek. Ezeket azért ráncigálták elő, mert más anyag a nemzetgyűlés részére nem volt. De mikor mi anyagot akarunk szolgáltatni a nemzetgyűlésnek, akkor a ministerelnök erre azt mondja, hogy nem egyéb mint olcsó frázis, amit mi művelünk. Nem tudom, a ministerelnök ur és igen tisztelt pártja nem látja-e, hogy mi van az országban, nem látja-e azt a nélkülözést és nyomort. Ha önök meg is tudják állapítani, hogy az árak ma már nem annyira emelkedtek mint a múlt években és hogy a munkanélküliség valamicskét megcsappant, de ha ezzel szemben figyelembe veszik azt, hogy ez a nagy nyomor és nélkülözés, ez az állásnélküliség a munkanélküliek részéről milyen hosszú idő óta áll már fenn, akkor önök sem lehetnek megelégedve. Ebben van a nagy nyomorúság. Ha épen csak a mostani időszakban szakadt volna reánk ez a nagy munkanélküliség és nélkülözés, akkor lehetne arról beszélni, hogy nem olyan sürgősek az intézkedések, de azt kell figyelembe venni, hogy mióta munkanélküliek már az emberek. Amikor a háború alatt és később a forradalmakban már mutatkozott gazdasági téren ez az óriási visszaesés, azt még el lehetett viselni, de abban van a borzasztó, hogy a nép kétségbeesetten, de hiába várja azt, hogy itt valami javulás, enyhülés következzék be. Ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy a házbéremelés elhalasztása, amelyre nézve Farkas István képviselőtársam nyújtott be indítványt, olcsó frázis. A szanálási törvény, amelyre a ministerelnök ur is hivatkozott tegnapi beszédében, épen arra is felhatalm 3ZZR ä kormányt, hogy esetleg a házbéreknél is intézkedhessek. És olyan óriási baj az, ha a háztulajdonosok erre az emelésre egy kissé még várni fognak ? A házbér a háztulajdonosok részére munkanélküli jövedelem. Ezért a háziurak nem dolgoznak úgy, mint azok, akik nem háziurak. Ez tehát nem lehet olyan sürgős. Még ha meg is engedem azt, hogy nekik erre az emelésre tafán igényük is van, várjanak türelemmel azokkal szemben, akik nem tudják, honnan vegyék a házbért. A háziúr nemcsak a házbérből él. Megengedem, hogy vannak kivételes esetek, amikor valaki egy házat örököl és nincs egyebe, mint az a ház, de ezek nagyon is kivételes esetek. A legtöbb esetben a háziúrnak nem egy háza van, hanem több háza, azonkívül vállalatai is vannak. Az ilyen egyének nem várhatnának, mig talán kedvezőbb helyzet következik be gazdasági téren? A magunk részéről azt kívánjuk, hogy annak a sok-sok ezernyi szenvedő és nélkülöző népnek ebben a formában hozzunk némi enyhülést. A másik indítvány, amelyet Kéthly Anna képviselőtársunk nyújtott be, arról beszél, hogy a kincstári házhaszonrészesedést töröljük. A kormány, amely az óriási kiadások fedezésére kölcsönt vett fel, ördendve jelenti, hogy nem fajult el a helyzet annyira, hogy olyan mértékben kellett volna ezt a kölcsönt igénybe vennie, amennyire kontemplálták. Azt hitték a főbiztossal, Smith úrral egyetemben, hogy 63 millió aranykorona deficit fog mutatkozni és ezzel szemben az az eredmény, — az adók kíméletlen kipréselése érte el ezt az eredményt — hogy százmillió korona felesleg mutatkozott. Ha tehát deficit helyett ilyen óriási felesleg mutatkozik, nem gondolhat-e a kormány arra, hogy időszerű volna az adó leéptése és mi sem volna természetesebb, mint az, hogy első lépésként a kincstári haszonrészesedés töröltessék el, mert ez minden, csak nem a szociális követelményeknek megfelelő teher. Mindezeknél fogva bátor vagyok az elnök ur javaslatával szemben a következő napirendi javaslatot előterjeszteni. Indítványozom, hogy a nem-