Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-453

À nemzetgyűlés 453. ülése Î925. egész vonalon nem látjuk. Mint mondottam, irtózatos az a nyomorúság, amely a város és a falu lakossága között van. Csak figyelemmel kell nézni az utóbbi időben tömegesen megnyíló zálogházakat; meg kell nézni ezek forgalmát, mert ez a legjobb fokmérője a városi lakosság nyomorúságának. De nemcsak a zálogházak forgalmát kell néznünk, hanem meg kell néznünk például Budapesten a Teleki-teret, azt a helyet, ahová a szegény nyomorgó ember elviszi utolsó rongyát, hog}

7 mindennapi kenyerét előteremthesse. Tömegesen, százával és némelj'kor — egész bátran állithatom — ezrével állnak ott munkásnők és tisztviselőnők, akiknek a férjük állás nélkül van, akik elviszik otthonról az utolsó szoknyát, vagy férjük utolsó kaoátját, csakhogy a mindennapi betevő falatot biztosítsák. Irtózatos az a kép, amelyet ezen a téren látunk. Azt, amit a kormányzat hónapok óta ígér, hogy t. i. munkaalkalmat teremt áz ország dolgozó népének nem látjuk sehol s.m. Ennek semmi nyoma nine-, és csak természetes, hogy a nyomorúság a dolgozó emberek között napról-napra fokozódik. A világ legtermészetesebb dolga az volna, hogy amikor a kormányzat azt látja, hogy nem tud munkaalkalmakat teremteni, amikor a kormányzat azt látja, hogy a munkanélküliek tiz- és százezrei nem apadnak, hogy akkor a kormány lehetőleg a másik oldalon iparkodik segítségére sietni a a dolgozók nyomorgó tömegének olyan irányban, hogy mentesiti őket tőle telhetőleg" a terhektől A kormányzat a terhek mentesítésében nem nagyon szigorú akkor, amikor nem a munkásságról van szó. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a háztulajdonosoknak jogot és intézményes biztosítékot adott a nemzetgyűlés arra nézve, hogy a lakbéreket minél hamarább aranyparitásra emeljék, de viszont a másik oldal n nem törődött és nem törődik a kormányzat azzal, hogy a munkában levő munkásság, vagy a tisztviselői kar jövedelme és keresete szintén aranyparitásra emeltessék. A magán- és köztisztviselők és a műhelyekben dolgozó munkásság részére is irtózatos gondot és terhet jelent a november 1-i lakbéremelés. Ha a köz- és magántisztviselők is és a dolgozó munkásság részére gondot jelent ez, akkor méltóztassék elképzelni milyen irtózatos gondot és terhet jelent ez a munkanélküliek és az állástalanok részére. Dacára ennek az irtózatos tehernek és gondnak, a kormányzat részéről nem történik semmi sem. Azok a szervezetek, amelyekhez a munkásság nagyrésze tartozik, iparkodnak tagjaik részére tőlük telhetőleg segélyeket n}

r

ujtani, de számolni kell azzal és tudni kell azt, hogy nagy azok tömege, akik nem tartoznak egyetlen szervezethez sem, akiknek nincs szervezetük. Mit csináljanak ezek a szerencsétlen emberek november 1-én ? Mit csináljanak azok, akik már elvitték az utolsó rongyukat a zálogházba, vagy a Teleki-térre. Mit fognak ezek csinálni november lón, amikor nemcsak az eddig már magasra emelt lakbéreket sem fogják tudni fizetni, de nem tudják megfizetni azt a különbözetet sem, amely a kormányzat jóvoltából érvényre emelkedik újból. >e csodálkozzanak tehát akkor, hogy ha példátlan az a statisztika, amely a fővárosban és a vidéken az öngyilkosok számát mutatja. Nincs nap, amelyen ne olvasnánk az öngyilkosságok tömegeiről. Egyes lapok külön állandó rovatot kell hogy nyissanak a napi 10—20 - 30 öngyilkosság hírének a közlésére. T, Nemzetgyűlés ! Kérdezem, nem gondolkodtak még azon, hogy helyes-e, megengedhető e az, hog5

r szótlanul eltűrje a nemzetgyűlés azt az irtózatos nyomorúságot, amelynek szomorú következménye az öngyilkosok napról-napra fokozódó száma ? A szociáldemokrata párt részéről ebben a kérdésben e hó 14-én javaslat tétetett. Ebben a javasát?» október hó 23-án, pénteken. 189 latban Farkas István t. képviselőtársam azt indítványozta, hogy a november 1-i lakbéremelést a kormány sürgősen rendeletileg függessze fel legyen a kormány tekintettel arra az irtózatos és lehetetlen helyzetre, amelyben Magyarország dolgozó népe él. Dacára, ezen október 14-én előterjesztett indítványnak, ebben a kérdésben mind a mai napig nem történt semmi sem. Még azt sem tartotta szükségesnek a kormányzat, hogy ezt a javaslatot kinyomassa és szétosztassa. Ug3* látszik tehát a kormánynak ez nem okoz gondot, a kormányzat és az egységespárt nyugodtan tölti napjait, jól érzi magát ennek az irtózatos nyomoruságnak dacára is Miután emberi kötelességemnek tartom, hogy ezen a téren mindent megtegyünk, ami emberileg megtehető, ezért méltóztassanak megengedni, hogy az elnök ur napirendi javaslatával szemben azt javasoljam, hogy a kedden összeülő nemzetgyűlés 1. pontjául Farkas István képviselőtársunk ama indítványának megokolása tűzessék ki, amelyben a november 1-ei lakbéremelés elhalasztását kéri. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erödi-Harrach Tihamér : T. Nemzetgyűlés ! Nem járulhatok hozzá az előttem szóló t. képviselőtársam napirendi indítványához, még pedig abból az egyszerű okból . . . (Esztergályos János : Ön nem fizet lakbért !) Sajnos, nagyon sokat. (Esztergályos János : Ugy látszik van miből!) Nehezen fizetem lakbéremet. Mondom, nem járulhatok hozzá az indítványához abból az egyszerű okból, mert bizottságilag tárgyalva nem volt, tehát nincs elkészítve, (Peyer Károly : Ez rossz magyarázat !) és így házszabályellenes ez a napirendi indítvány. (Peyer Károly: Ez a séma rossz!) Nem rossz, mert tényleg bizottságilag nem tárgyaltatott, tehát nem készíttetett elő, s így nem lehet napirendre kitűzni. Miután pedig az elnöki napirendi indítvány olyan témákat ölei fel, amelyek bizottságilag elő vannak készítve, s amelyeken végre sürgősen túl kell esnünk és a legközelebb már meginduló költségvetési vitáig be kell fejeznünk, ezért tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék az elnöki napirendi indítványt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző: Pakots József! Pakots József : T. Nemzetgyűlés! Az előttem szótő tisztelt képviselőtársam, ugy látszik, megfeledkezett egy sürgős napirendről, arról, hogy itt dönget a magyar gazdasági élet kapuján a legteljesebb nyomorúság, (Erődi-Harrach- Tihamér: Nincs előkészítve, nem lehet tárgyalni ! — Horváth Zoltán : Sohasem készítik elő, ez a baj !) az a sok szenvedés, amely a dolgozó társadalomnak ma egyik legnagyobb problémája. (Erődi-Harrach Tihamér : Sajnos, túlságosan érzem embertársaim baját, szenvedését! Jobban élnék, ha azt nem érezném ! — Esztergályos János : Akkor miért nem akar rajtuk segíteni?— Erődi-Harrach Tihamér : Egész nap dolgozom azoknak érdekében, akiken szeretnék segíteni. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! A szó Pakots képviselő urat illeti. Pakots József: Engedjék meg, hogy egészen rövid pillantást vessek arra, mi készül az idei télen, hogy megriadva ettől a látványtól talán a többség és a képviselő ur is lesz szíves hozzásegíteni bennünket fiihoz, hogy ebben a formában is napirendre kerüljön a nyomorúság kérdése. Végig minden vonalon, a gazdasági téren, a magánháztartásokban a legképtelenebb gondok, kétségbeesések riasztják az embereket. Azt sem tudják, hogyan fognak ezen a télen keresztül vergődni. A családokban a gyermekek felruházásának, táplálásának, a lakások fűtésének kérdése olyan napi-