Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-453
A nemzetgyűlés 453. ülése 1925. Mintán nagyon fontosnak tartom, hogy az országban mindenki tudomást szerezzen erről a szerződésről, bátorkodom az erre vonatkozó paszszust is felolvasni (olvassa) : »A három állam, Csehszlovákia, Románia és Szerbia hozzájárult ahhoz, hogyha a kisebbségi védelem körébe eső jogi vagy ténykérdésről valamelyikük és a velük szerződött Főhatalmak egyike, vagy bármely más oly Hatalom között merülne fel véleménykülönbség, amely Hatalom a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tagja, ez a véleménykülönbség az Egyezségokmány 14. cikke értelmében nemzetközi vitának tekintendő és ez a vitás kérdés a másik fél kívánságára az Állandó Nemzetközi Biróság elé terjeszthető, amelynek döntését megfellebbezni nem lehet«. Igen erős várunk ez nekünk, akiknek sajnos, igen sok fájdalmas kisebbségi kérdésünk van. ( Ugy van ! Ugy van !) Épen azért, miután remélnünk kell és lehet, hogy a világ legnagyobb jogászelemeiből és más szaktudósaiból összeállított ezen biróság hivatása magaslatáról leszállni nem fog és nem fog egyes érdekcsoportok szolgálatába sem szegődni, hanem mindig az igazság kiderítésére törekedni, remélhetjük, hogy a biróság, ha ma még nem is, de a jövőben meg fogja találni a módot arra, hogy a sérelmek tömegét, amely eléje kerül orvosolni tudja. Azt hiszem, hogy ezen állapot és idő elkövetkezése nekünk nagyon is érdekünkben áll, mert sohasem szabad megfeledkeznünk azon testvéreinkről — legyenek azok magyar vagy nem magyar anyanyelvűek — akik ma idegen impérium alatt elnyomva, kultúrájuktól, jogaiktól megfosztva élnek. (Ugy van! Ugy van!) Bátorkodom ezért kérni, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Feliratkozva senki nincsen ! Elnök : Kérdem, kiván-e valaki szólni ? (Nem ! Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az állandó nemzetközi biróság szabályzatának elfogadásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni ! Perlaki György jegyző' (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3 %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Következik az amerikai Egyesült-Államok, vagy állampolgáraik által támasztható kárigények mikénti elbírálására vonatkozólag az amerikai Egyesült-Államok és az Osztrák Köztársasággal 1924. évi november hó 26-án Washingtonban kötött megállapodás becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása, Az előadó urat illeti a szó. Móser Ernő előadó : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk .') A magyar kormánv, mint ilyen, 1921 augusztus 29-én az amerikai Egyesült-Államokkal, amely a békeszerződéseket nem ratifikálta és ezáltal nem tette azokat magáévá, külön békeszerződést kötött. E békeszerződésnek egyik legyitálisabb pontja az, amely az amerikai Egj-esültAllamok vagy állampolgárainak Magyarországgal szemben kártérítési igényeinek rendezésére vonatévi október %ó 23-án, pénteken* 169 kőzik. Még 1922 december havában az amerikai kormány ezen kérdés rendezésére tárgyalásokat kezdeményezett. Előzőleg a német kormánnyal állapodott meg olyanképen, hogy egy háromtagú bizottságot küldöttek ki, amely háromtagú bizottság a bejelentett kártérítési igényeket, amelyek eléje kerülnek, letárgyalja és ezen ügyekben véglegesen dönt. Az amerikai kormány körülbelül hasonló bizottság szervezését gondolta, velünk a magyar kormány azonban, látva az eljárás nehézkességét, amely e bizottság elé került ügyek elintézése körül tapasztalható volt, egyes döntő biró elé kívánta vinni mindazokat az ügyeket, amelyekben Amerikával vagy amerikai állampolgárokkal szemben állunk. A két kormány között megindult tárgyalások sikerre is vezettek és a két kormány szerződést létesített, amely törvényjavaslat alakjában ma előttünk fekszik. E törvényjavaslat lényegében egy rövid, 5 szakaszból álló megegyezés, amely kizárólag ennek a hivatalnak szervezésére Vonatkozik. Az 1. pont megállapítja a vizsgálóbiztos választásának módozatait, szabályozza működését, kimondja azt, hogy a megválasztásától számított 2 hónapon belül meg kell hogy működését kezdje, s amennyiben hivatalát ellátni nem tudná, azonnal le kell köszönnie. A 2., 3. és 4. pont intézkedik aziránt, hogy azok az ügyek, amelyek a biztos elé kerülnek, milyen formulák között tárgyalhatók le s feljogosítja a feleket arra, hogy ott ügyvivőkkel, ügyvédekkel, illetőleg tanukkal megjelenhessenek. Az 5. pont intézkedik a költségekre vonatkozólag és kimondja, hogy a költségek felét Amerika, másik felét Ausztria és Magyarország közösen viselik. Itt rá kell mutatnom arra a talán szokatlan körülményre, hogy ezt a szerződést Ausztria és mi kötöttük meg Amerikával. Oka ennek egyszerűen az, hogy igy elég tekintélyes összegű költséget fogunk megtakarítani. Lényegében ez a javaslat. Látszólag igen semmitmondó javaslatról van szó, ha azonban a dolgok mélyébe nézünk, akkor azt látjuk, hogy rendkívül nagy érdekek fűződnek és fognak a jövőben is hosszabb ideig még fűződni ahhoz, hogy ez a javaslat törvényerőre emeltessék, mert sajnos, Amerikában rendkívül sok magyar vagyon foglaltatott le a háború alatt és van még ma is zárolva. Nevezetesen, amikor a két állam között beállott háború következtében a diplomáciai összeköttetés megszűnt, az ott lévő hazánkfiai megtakarított vagyonukat, amelyből békében igen tekintélyes összegeket küldöttek haza, nem voltak képesek többé hazaküldeni, hanem azt Amerikában legtöbbnyire pénzintézeteknél helyezték el. Ha figyelembe vesszük azt, hogy sok száz- és százezernyi magyar munkás dolgozott és dolgozik odakint, sokszor 10—15 éven keresztül csak azért, hogy bizonyos összeget megtakarítva, újból hazajöjjön és visszatelepedjék az óhazába, hogy ott pár hold földet vegyen, vagy valamely ipart űzzön, vagy pedig kereskedést nyisson és ezek a vagyonok, mint zárolt vagyonok a mai napig ott maradtak, mert mindaddig teljes lehetetlenség hozzájuk nyúlni, amíg a jelen törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedik. Kiszámíthatjuk, mily nagy kára van abból a nemzetnek épugy, mint egyeseknek. Nagy dolog ez, t. Nemzetgyűlés, de nagy dolog az is, hogy statisztikai számitások szerint több ezerre rug azoknak a hagyatékoknak a száma is, amikor a háború alatt az örökhagyó Amerikában meghalt, de az örökösök itthon élnek és a hagyatékot, mert zárolva van, kézhez kapni képtelenek. Méltóztassanak elképzelni, mi lesz a következménye annak, ha ez a sok százezernyi dollár megindul Magyarország felé? Eltekintve attól, hogy a nemzeti vagyon is szaporodni fog, hány ezer és ezer családnak exisztenciáját fogja itt jobbá és 26'
