Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. évi október hó 22-én, csütörtökön, 153 is, amelyet az előadó ur kikapott, sem alkalmas arra, hogy ennek alapján a biróság Ítéletet mondjon és megitélje ennek a bűncselekménynek a fenforgását. De ezenkívül, mivel a jelentés szerkesztése is olyan, amely nem felel meg a házszabályokban előirt követelményeknek, kérem, hogy a mentelmi bizottságot utasitsa a Ház uj jelentéstételre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Ennek az ügynek ugyanaz a hibája, mint az eddigi ügyeknek volt, hogy t. i. nem ismerjük a tényállást és igy a tényállás ismerete nélkül kell nekünk itten döntenünk. (Elenmonddsok a jobboldalon.) Az igen t. előadó ur a tényállásnak csak egészen kis részét ismertette meg velünk. Nem vagyunk kötelezhetők arra, hogy egy ilyen fontos kérdésben az első hallásra állást foglaljunk. Ezért szükségesnek tartottam volna, hogy a cikkek inkriminált részei nyomtatás utján közöltessenek a nemzetgyűlés minden tagjával, hogy annak minden tagja megvizsgálhassa a szöveget és akkor — csakis akkor — dönthessen lelkiismerete szerint, hogy vájjon látja-e a bűncselekmény fenforgását vagy nem? Végre is ennek a nemzetgyűlésnek nem minden tagja jogász, különösen nem büntetőjogász, de állitom, hogy még a büntetőjogászokra nézve is elég nehéz feladat az, hogy az első olvasásra hallva valamilyen szöveget, megállapíthassák, hogy abban a büntetendő cselekmény tényálladéka benne van-e vagy sem? (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Én ezért az ügy érdemétől eltekintve, egyelőre azt óhajtom indítványozni — és ezt az indítványomat noha a házszabályok ezt nem követelik, de ez a praxis, Írásban is benyújtom — hogy a vonatkozó cikk egészében olvastassék fel, valamint indítványozom azt is, hogy a birói megkeresés, illetőleg határozat is olvastassék fel, mert a büntető perrendtartás szerint a főügyész addig nem is vállalkozhatik a mentelmi jog felfüggesztését kérő irat benyújtására, amig birói határozatban kimondva nincs, hogy a nemzetgyűléshez valamely képviselő valamilyen ténye miatt megkereséssel forduljanak. Nem vállalkozhatik arra, hogy megkeresést intézzen ide, amig birói határozatban ki nem mondatik, hogy megkeresés intézendő a nemzetgyűléshez a mentelmi jog felfüggesztése végett. Voltam én is előadója annak a széknek s visszaemlékezem, hogy nem nagyon takarékoskodtam a tollal, hanem teljes egészében és nagyon részletesen, teljes hűséggel ismertettem, akármilyen képviselőtársamról, bármilyen pártállásu képviselőtársamról is volt szó, a tényállást s a vonatkozó bírósági iratokat. Ezenkívül mi a régebbi időben fáradtságot vettünk magunknak annak nyomtatásban való bizonyítására és indokolására is, hogy miért forog fenn büntetendő cselekmény és miben áll ez a büntetendő cselekmény . Ma ezt semmiesetre sem látjuk, hanem csak egy sablont látunk, a Fouquier—Tinville-rendszert, amelyben csak a nevek és címek változnak. Az egész világ utálata fordul még ma is a Fouquier— Tinville-féle ítélkezések felé, ahol nem voltak kíváncsiak a tényállásra. Ez a Fouquier—Tinvillcrendszer a francia forradalom idejében volt életbenődé akkor legalább ez a rendszer kifejezett törvényre támaszkodott, amely törvény szerint elég volt a tényálláshoz, a jogi minősítéshez az is, ha valaki gyanús és a király barátaival cimborál. Ez legalább benne van a Fouquier—Tinville-féle szövegezésben. A Fouquier—Tinville-rendszer követőinek nincs szerencséjük, mert amint nagyon jól tudjuk, az aki élet és halál ura volt, aki emberek sorsát, életét és szabadságát intézte igy el, végre is arra a sorsra jutott, amely sorsban ő másokat részesített. Csinyján kell tehát bánni az efféle kérdésekkel és amikor embereknek szabadságáról, becsületéről van szó, (Nagy Vince : Törvényhozókról !) de különösen amikor törvényhozókról van szó, amikor nem látjuk semmiféle biztositékát az esküdtszék eltörlésével annak, hogy nem-e a pártpolitikai elfogultság fog megnyilatkozni abban az Ítélkezésben — amint ezt napról-napra látjuk — tehát pártpolitikai ítélkezésben, amely embereket itt hónapokra vagy évekre fog szabadságuktól megfosztani, megfosztani talán politikai jogaiktól is, akkor sokkal több lelkiismeretességet várunk el ezeknek a megkereséseknek a megvizsgálásánál. A tényállástól eltekintve, felelősség terhel bennünket a tekintetbe, hogy kellőképen megvizsgáljuk-e különösen azokat a megkereséseket, amelyek az úgynevezett társadalmi rend védelméről szóló hatályosabb törvény alapján terjesztetnek elő. Mert most már látjuk, hogy a prófécia bevált. Annakidején ezt mondottuk, hogy mindenféle ringyrongy dologban a nemzeti becsület és az állambecsület megsértését fogják találni. Azt mondottuk akkor, hogyha valaki a fináncokról, a detektivekről beszél, ennek nemzetgyalázás lesz a vége. Méltóztassék megnézni az Ítélkezési praxist és meg méltóztatnak látni, hogy igazunk volt. Ez lett a vége a dolognak. Egy tisztultabb kor valamikor kacagni fog azon, hogy nekünk ilyen törvényünk volt. Mert hogyan lehet elképzelni, hogy egy nemzet becsületét meg lehessen sérteni egy inci-finci embernek. Ez olyan, mintha védelmet kellene biztosítani a világnak, a napnak, a holdnak, hogy meg ne lehessen őket sérteni. Az ilyen dimenziókat nem lehet megsérteni ! Egy nemzetet megsérthet egy másik vele egyenlő rangú nemzet, de nem egy parányi porszem. Hiszen mi a nemzet? Nem a finánc, nem a detektív, de mégcsak nem is a kormány, sőt a nemzetgyűlés sem. Nemzet : a mult, a jelen, és jövő. Nemzet az egész nemzet és önök, akik olyan nagyon a legitimizmus álláspontján állanak, tudhatnák a legjobban, vagy legalább is kellene tudniok, hogy a nemzet a legitimista tan szerint még magával a népből sem állhat, mert a nemzet maga a király és a nemzet együtt. A nemzet a király és országa együttesen. Tehát a nemzetet, mint ilyen nagy dimenziót, mint ilyen kollektiv nagyságot, nem lehet azonosítani detektivvel, finánccal, a 8 Óraival, a Néppel, sőt magával a nemzetgyűléssel se, amely pedig szuverén. Méltóztassanak a Lendvai esetre gondolni, amikor le tingli-tanglizta és zsidó kabarénak nevezte a nemzetgyűlést. Eszébe se jutott a bíróságoknak, hogy nemzetgyalázás vétségében mondják ki bűnösnek. Pedig ha lehet nemzetet valakivel azonosítani, akkor talán a szuverén nemzetgyűlést lehet. De mit látunk ? Azt látjuk, hogy a 8 Óraiért, a Szózatért, a Népért, meg azért az állításért, hogy nincs sajtószabadság meg egyesülési és gyülekezési jog, egy képviselőt kikérnek a mentelmi bizottságtól. Hiszen ez kacagni való. Ezt magunk között mi magunk is valamennyien nevetjük, de komolyan kell venni, mert a vége az, hogy az illető képviselőtársunkat hat hónapra becsukják. Hiszen nagyon jó volna, hogyha ilyen szomorú vége nem volna ennek a komédiának, de valóságos komédia az, (Ellenmondások jobb felől), hogy a végén még hat hónapra be is csukják az illetőt. (Halász Móric : Nem komédia !) Abban van a nemzetgyalázás, hogy nincs sajtószabadság (Halász Móric : Akkor nem beszélhetne ilyen dolgokat !), nincs egyesülési és gyülekezési jog, ami tény, és az a nemzetgyalázás, hogy a gyilkosokat kivétel nélkül mind nem vonják felelősségre. Ez a nemzetgyalázás ! Azok gyalázzák meg a nemzetet, akik miatt nincs szólás-