Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-452
A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. a népegészségügy terén meg kell oldanunk, nem oldhatja meg, az adakozókra való tekintettel azonban a törvényjavaslatot mégis elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ! Bodó János jegyző : Dénes István ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani ! Dréhr Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a vitának, amely most már harmadik napja tart, igen nagy felkészültségű, alapos szónokai tényleg kimerítették mindazt a témát, mindazt a matériát, ami a közegészségügy, a népegészségügy, a közegészségügyi rendészet kérdésében egyáltalában csak elképzelhető és felhozható volt. Ez a vita, amely 14 szónokot produkált, érdekesen előreveti árnyékát a küszöbön álló költségvetési vitának (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nono ! Nem épen !). Ebből körülbelül meg lehet állapítani ennek a költségvetési vitának a méreteit is. (Szeder Ferenc : Ezt a végén mondjuk meg ! — Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csodálatos, hogy a felszólalt képviselő urak épen a költségvetési vita során elmondandó beszédeik nagy részét mondották el, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tévedés !) mert olyan felszólalások is hangzottak el, amelyek semmiféle vonatkozásban ezzel a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal nincsenek. Az elhangzott sérelmeknek, panaszoknak, kívánalmaknak jogosultságát a magam részéről is teljes mértékben elismerem, sőt hozzátehetem nyugodt lelkiismerettel azt is, hogy a népjóléti minister ur is teljes mértékben átérzi ezeknek a kívánalmaknak, óhajoknak és panaszoknak szükségességét és helytállóságát, de az a meggyőződésem," amint a minister ur sokszor szokta mondani, hogy nyitott ajtókat döngetünk, mert ezek a kívánalmak az ő vezetése alatt álló ministeriumban már tárgyalás anyagát képezik és az előkészítés alatt álló törvényjavaslatok tárgyak alkotják és ismerve az ő egyéniségét, aki nemcsak államférfiúi és papi hivatásánál fogva (Horváth Zoltán : Ne udvaroljanak egymásnak ! — Hegymegi-Kiss Pál : Intézzék el ezt négyszemközt 1 — Derültség.), hanem egyéniségénél fogva is szociálisan gondolkozó ember azt hiszem, hogy nyitott ajtókat döngetünk. Azokat a felszólalásokat, amelyek ezeket a panaszokat és kívánalmakat tárgyalták én is teljes mértékben aláírom és osztom, sőt hozzáteszem osztom még azokat a felszólalásokat is, amelyek kritika tárgyává tették azt a helytelen és igazságtalan állapotot, amely szerint a tudományt, amely közkincs, nálunk felekezeti hovátartozandóság szerint mérik. (Élénk helyeslés.) Ezt én is épugy helytelenítem, mint a felszólaló képviselő uraK "azonban hozzáteszem azt is, hogy ennek a javaslatnak a tárgyalásánál ezek deplaszszirozott dolgok voltak, mert a javaslat 2. §-a megjelöli azokat a kereteket, amelyek között el kellett volna hangozniok az összes felszólalásoknak. A 2. § azt mondja (olvassa) : »Az intézet feladata a közegészségügyi tudomány gyakorlati alkalmazásának előmozdítása«. Az indokolásban viszont azt mondja a minister vir, hogy ez a felállítandó közegészségügyi intézmény olyan hézagpótló intézmény, amelyet sajnos nélkülöztünk eddig s amely összekötőkapocs a közegészségtan elméleti tudománya és a gyakorlat követelései között. Mindazok az egészségügyi-rendészeti és egészségügyi igazgatási kérdések tehát, amelyek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban és vonatkozásban tárgyaltattak és az ezekre vonatkozó felszólalások évi október hó 22-én, csütörtökön. 135 jogosak és igazságosak voltak ugyan, de nem tartoztak a törvényjavaslatban foglalt keretek közé. Ami azt a felfogást illeti, hogy miért nem csinálta meg a minister ur ugy, amint az a javaslat indokolásában van, már 1873-ban, amikor ennek gondolata először felmerült, ezt az intézetet, ezért a minister urat felelőssé tenni nagyon bajos, mert azt hiszem akkor egyrészt még nem is élt, másrészt a minister ur nem viselheti a felelősséget a háború előtti kormányokért sem, de nem viselheti az összeomlás utáni kormányok ténykedéséért vagy mulasztásáért sem, mert mindnyájan bölcsen méltóztatnak tudni, hogy az összeomlás után nem voltak a kormányok abban az anyagi helyzetben, sőt a jelenlegi kormány sincs abban az" anyagi helyzetben, hogy 245.000 dollárral egy műintézetet tudjon felépíteni. Most közbejött a minister ur felkérésére a Rockefeller-alapítvány, amely ezt az áldozatot meghozta és lehetővé tette ennek az intézetnek a felállítását. A javaslat indokolásának a végén azt mondja a minister ur. -— ami a felszólaló képviselő urak figyelmét elkerülte, — hogy »ez csak első lépés a magyar közegészségügy nagy művében, a jobb jövő megalapozásában«. Ezzel tehát már eleve minden felelősséget elhárít a minister ur és a felszólaló képviselő urak felszólalásai ezzel már tulajdonképen tárgytalanokká váltak, mert hiszen a minister ur ezzel a váddal már előzőleg számolt és ez ellen már előzőleg védekezett. Nem akarok felszólalt képviselőtársaim beszédeivel külön-külön foglalkozni, három képviselőtársam felszólalásával azonban mégis foglalkoznom kell. Az egyik Esztergályos János t. képviselőtársamnak az a vádja, hogy én mint előadó nem tettem egyebet, minthogy szórói-szóra elmondtam a törvényjavaslat indokolását. Egy előadónak a ténykedése t. Nemzetgyűlés tényleg abban kell, hogy álljon, hogy a javaslatot ismertesse és miután a javaslatot legalaposabban az indokolás ismerteti, amely hozzá van fűzve a törvényjavaslathoz, szerintem ennek ismertetése kötelessége az előadónak. Foglalkozni kívánok ezután Rupert Rezső t. képviselőtársam felszólalásával, aki azt az indítványt tette, hogy az intézetet Rockefellerről nevezzük el. (Horváth Zoltán : Ez a minimum, amivel tartozunk !) Ez kétségtelen. A közbeszóló képviselő urnák teljesen igazat adok. Tiszteletünk jeléül ezt meg kellene tennünk, az alapítvány azonban fentartotta magának azt a jogot, hogy az elnevezés kérdésébe beleszóljon és tekintettel arra, hogy a világ minden részében állítottak fel hasonló intézeteket a Rockefeller-alapítványból, az alapítvány fentartotta magának azt a jogot, hogy a központi anyaintézet, amely már tíz éve áll fenn Newyorkban, legyen az egyetlen, amelyet Rockefeller-intézetnek hivnak. Malasits Géza t. képviselőtársam volt az egyetlen, aki felszólalásában konkrét és pozitív dolgokat hozott ide, illetőleg két konkrét pozitív vádat hozott fel beszédében. Az egyik vád az, hogy ő panamát sejt és panama-szagot érez ott, hogy ennek a műintézetnek megépítéséhez nem irtak ki nyilvános pályázatot. (Kabók Lajos : E mögött van is valami !) Téved, t. képviselőtársam, ennek semmi panamaszaga nincs, és ne keressen ott panamát, ahol nincs. Itt a helyzet az, hogy igenis a népjóléti ministeriumnak egy kiváló tisztviselője, elsőrendű szakértője már évek óta dolgozik a tervek megkonstruálásán és megszerkesztésén, teljesen az alapítvány vezetőségének intenciói és kivánságai szerint. Az általa elkészitett tervek alapján járult hozzá az alapítvány vezetősége ahhoz, hogy ezt a 245.000 dollárt a magyar kormány rendelkezésére bocsátja, és hangsúlyozni kivánom azt, hogy ez a 2—3 esztendős, teljesen 21*
