Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
130 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925, a t. honvédelmi minister ur ezt a Jépést meglette, ebben a részében sohasem ismertetett el élő törvénynek, meri a volt honvédelmi ministerek ezt a szakas/t sohasem alkalmazták. Azzal nem lehet megelégedni hogy a törvény módot ad a ministernek, hogy felvegyen védőket. Nem azért ad módot, hogy megtagadja az ilyen jog gyakorlását. Valami egészen rendkívüli esetre vonatkozik ez, amikor talán morális okok vagy más érdekek szólnak amellett, hogy valaki katonai védővé ne lehessen. Mint mondottam, megadatott azért, hogy a nemzetiségi ügyvédeket elég botorul kizárhassák annakidején a védői karból. Ez a praxis most már lenn nem tartható és nem is tartatott fenn és nem is hiszem, hogy a t. i azságügyminister ur ezt helyesli. Ezért voltam kénytelen ezt az interpellációt előterjeszteni. Köszönöm a szives figyelmet, amellyel végighallgattak, és kérem, hogy az igazságügyminister ur az ő tárcája tekintélyét védje meg, mert az igazságügyi tárca mindig kellett, hogy " kimagasló legyen, mindig kellett, hogy a honvédelmi ministeri tárcával szemben az egekbe magasodó legyen és különösen ma lehetetlenség, hogy az igazságügyministeri tárcára, amely Deák Ferencnek és Szilágyi Dezsőnek volt a tárcája, amely a nem zet életéhez tartozó intézmény, a védelmi rainisterium egészen jelentéktelen kis tárcája árnyat borítson és ennek intézkedései' valósággal dezavuálja. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister : T Nemzetgyűlés ! Ä honvédelmi minister ur hivatalos elfoglaltsága miatt kénytelen volt az ülésről eltávozni, válaszát tehát erre az interpellációra meg nem adhatja Ami a hozzám intézett kérdéseket illeti, előre kell bocsátanom azt, hogy ennél a kérdésnél a honvédelmi ministeri tárca nem állitható szembe az igazságügyministeri tárcával. Ezt igy, ebben a relációban ne méltóztassék bírálat tárgyává tenni, hanem méltóztassék ezt a kérdést az 1914. évi XXXIII. tc.-kel való vonatkozásában birálat tárgyává tenni. A büntető védelem szabadságát az 1914. évi XXXIII. te. 91. §-a igenis korlátozza; korlátozza akkepen, hogy meghatározza a 91. §-ban, hogy kik lehetnek katonai védők — helyesen állapította meg az igen t. interpelláló képviselő ur, hogy az interpellációiában megnevezett két képviselő ur katonai védő lehet — a 92. §. pedig akként rendelkezik, hogy a 91. §. 3. pontjában emiitett egyéneknek a honvédségi védők lajstromába felvétele felett a honvédelmi minister határoz. Én a magam részéről véleményemet a két úrról megadtam. A honvédelmi miniszter ur, mint értesülök, ugy határozott — én nem is tudtam róla előzőleg — hogy a két urat a védők lajstromába nem veszi lel Azt, hogy a honvédelmi minister urat erre az állásfoglalásra micsoda indokok késztették és micsoda indokok alapján határozta el magát erre az állásfoglalásra, természetesen nem tudom, ezért nem is felelek erre. Előttem csak egy áll : a törvénynek parancsoló szava, amely akképen intézkedik, hogy ez a honvédelmi minister ur hatáskörébe tartozik. Amikor én a honvédelmi minister urnák ez előtt a határozata előtt delerálok, akkor nem az én tárcám déferai a honvédelmi tárca előtt, hanem deferálok azért, mert kötelességem és mindenkinek kötelessége déferai ni a törvény előtt Ezt kívántam elmondani. Elnök : Következik a határozathozatal* (Horváth Síoltán: Nem is válaszoltak!) Az interpelláció egyik része az igazságügyminister úrhoz volt intézve, másik része pedig a honvédelmi minister úrhoz. Az igazságügyminister ur megadta válaszát s ezt tudomásul veheti a Ház ; még függőben marad évi október hó 2Í-én, szerdán. a honvédelmi minister ur válasza. Rendes szokás szerint járok el. Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Rupert Rezső : T. Nemze gyűlés ! Legnagyobb sainájatomra ezt a választ nem vehetem tudomásul. Én igenis azt tartom, hogy az igazságügyi tárcának, amelyet a tárcák között a legelső helyen kell hogy álljon, amelyet valamikor Deák Ferenc töltölt be és amelyben az igen t. minister ur elődje egy Szilágyi Dezső, a jogvédelemben, a szabadságvéde lemben kimagaslónak kell lennie és annak nem kell liogy imponáljon akár a honvédelmi, akár más tárca. (Pesthy Pál igazságügy minister : De lege ferenda helyes !) Itt arról van szó, hogy a honvédelmi minister a neki törvényben biztosított jogával visszaélt akkor, amikor ket teljesen kifogástalan nemzetgyűlési képviselőt — minden jel és gyanuok megvan arra, hogy azért, mert ellenzéki képviselők — a katonai védők listájáról visszautasított, holott a legeslegutolsó évekig való praxis szerint, még amikor császári és királyi honvédség is volt, — mert valójában ez volt a Habsburgok alatt — ha magyar ügyvéd és nem nemzetiségi ügyvéd jelentkezett, kivétel nélkül valamennyit felvették. Ne akarjuk, hogy a császári es királyi időknél rosszabb sorsunk legyen most, amikor állító lag független magyar állammá váltunk és amikor — sajnos, — nem maradtunk mások itt ebben az országban, mint úgyszólván csak azok, akik magyarok vagyunk. A t. igazságügyminister ur válaszát nem veszem tudomásul, mert igenis elvártam volna, hogy amikor ő ebben a kérdésben nyilatkozott és javasolta a két ügyvéd felvételét a listára, akkor nem fog minden ódiumot és felelősséget a honvédelmi ministerre hárítani. Âz igazságügyet is sérelem érte, sérelem érte a budapesti és székesfehérvári kamarát is s az igazságügyminister urnák tiltakoz nia kellett volna a honvédelmi minister eljárása ellen és tekintélyével ezeket is védelmébe kellett volna vennie. Minthogy ezt nem tette és minthogy nem tartom önérzetesnek sem, a válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Azt a kritikát, melyet a t. képviselő ur mondott, ezennel, visszautositom. Csak egyet akarok megjegyezni, azt, hogy a fogalmakat és tényeket ne zavarjuk össze. Ha arról van szó, hogv a védelem szabadsága biztosittassék, ez a kérdés igy, egy hozandó törvény szempontjából igenis, disputábilis részemről. Az adott esetre vonatkozólag azonban akkor, amikor egy szentesitett hatályban levő törvénnyel állok szemben, nem tehetek egyebet, mint azt, hogy a törvény rendelkezésének alávetem magam és — ismétlem — a törvény rendelkezésének vetem magam alá, nem pedig valamely tárca preponderanciájának. Elnök : Felteszem a kérdést méltóztatnak-e az igazságügyminister urnák Rupert Rezső képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen ! Nem !/ Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek félállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Az interpellációnak az a része, amely a honvédelmi minister úrhoz van címezve, kiadatik a honvédelmi minister urnák. Szólásra következik ? Petrovics György jegyző : Gömbös Gyula ! (Nincs jelen l) Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik ? Petrovics György jegyző : Zsirkay János ! (Nincs jelen!/ Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik.
