Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 127 Móric : Az előbb azt mondták, hogy nem volt forradalom, hanem összeomlás. Hát mégis forradalom volt? — Peidl Gyula: A szociáldemokrata párt vezetőségének tagja voltam 1918-ban !) Tudom, hogy Peidl képviselőtársam tagja volt a pártvezetőségnek. Azonban azt hiszem nem tekinti személye lekicsinylésének, ha kijelentem, hogy annak idején a Kunfi-csoport és Pogány ék szerepe mellett a képviselő ur szerepe valóban csak másodrendű volt. (Rupert Rezső : És Battyhány Tivadar ! — Hedry Lőrinc: Önök csinálták a forradalmat! — Peidl Gyula: Mi az októb.ri forradalmat? Nem áll! — Hedry Lőrinc : Letagadja ezt is, mint ahogy letagadla, hogy a munkapárt helyiségét ön rekvirálta el? — Peidl Gyula : Állunk az októberi alapon ! — Kuua P. András: Ezt a beismerést le fogjuk szögezni! — Nagy zaj. — (Rupert Rezső közbeszólj. Elnök: Ruppert Rezső képviselő urat figyelmeztetem, hogy most nem őt illeti a szó. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger Ferenc képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben maradni. RakoTSzky Iván belügyminister : Azt kérdezi tőlem továbbá az igen t. képviselő ur, mit szándékozom tenni a gyülekezési jog megvédése céljából és hogy vájjon meg szándékozom-e büntetni azokat a hatósági közegeket, akik Budapesten ezt a nagygyűlést betiltották? A gyülekezési jog terén való kontraverziák megszüntetésére én nagyon könnyen megnyerhető vagyok. Kezdje meg az igen t. túloldal azzal, hogy a népgyűlések terén bizonyos mértéket tart, s hogy ügyel arra, hogy a jóhiszemű becsületes polgári lakosság ne legyen kénytelen aggódni, hogy itt ismét az 1918-as forradalmi alapokra helyezkednék. Akkor a képviselő urakkal igen könnyen megértjük egymást. (Horváth Zoltán : Szóval dicsérjük a kormányt ! — îîagy Ernő : Én meg is dicsértem a minister urat Tarpán ! Mégse engedélyezte a gyűlést. — Derültség.) Elnök: Csendet kérek képvise ő urak. Horváth Zoltán képviselő urat kérem méltóztassék végre csendben maradni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Végül kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azokat a tisztviselőket, akik ilyen határozatokat hoznak, megbüntetni nincsen módomban. Elvégre ezen a téren a rendészeti hatóságoknak diszkrecionális joguk van. (Rupert Rezső: Akasztathatnak, ha akarnak ! Hallatlan !) Az esetleges sérelmekkel szemben fellebbezési joguk van a kérelmezőknek (Rupert Rezső : Ez a tiszta abszolutizmus ! Felelőtlenné teszi a rendőrséget !) Ezek a tisztviselők akkor, ha a maguk meggyőződése szerint a közrendet és a nyugalmat meg akarják őrizni . . . (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Rupert képviselő urnák módjában lesz felelni: Méltóztassék most a minister urat csendben meghallgatni ! (Reisinger Ferenc közbeszólj Reisinger Ferenc képviselő urat most már kénytelen vagyok rendreutasítani! Rakovszky Iván belügyminister : Ha ezek a lisztviselők a törvény által megállapitott kötelességeik és jogaik keretén belül maradnak, felelősségre nem vonhatók, legfeljebb utasitások utján lehet őket más praxis folytatására fogni. Ezekben akartam az igen t. képviselő urnák válaszolni. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, senki sem várja, hogy az interpellációmra adott •erre a válaszra kijelentsem, hogy azt tudomásul veszem. (Felkiáltások j obb felől : Dehogy várjuk!) Ezt a t. többségi párt és mindenki, aki végighallgatta, igen szánalmas ügyetlen válasznak tekintette, .(Felkiáltások jobbfelől : Ohó ! Micsoda beszéd ez 1} mulatságosnak, amely csak azért tragikus, mert egy ország ministere, akinek igazán nag3 r on komoly férfiúnak kellene lennie, itt könnyedén, nevetséges módon és nevetséges érvek alapján olyan jogok konfiskálását proklamálta, hogy Magyarországon alkotmányos életről lehessen beszélni. Szabadságjogok nélkül állami ól heszelni sem lehet. (Felkiáltások jobbfelől : Éljen Rakovszky ! — Szij.i Bálint : Nekünk nem kell az ön szelleme!) Mit szóljon az ember ahhoz, hogy a minister ur azzal jön ide, hogy felelősséggel 'tartozik . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.j Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső : A minister urnák egyik komoly érve, amelyet elmondhatott volna éretlen társaságban . . . (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök : Kérem Reisinger képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni ! Rupert Rezső : . . . hogy a magyar nemzet zömét nem szabad nyugtalanságba ejteni a gyűlés engedélyezésével. Mit méltóztatnak gondolni, politikai párt mer arra vállalkozni, hogy olyan programmot hirdessen és olyan irányt kövessen, amelyet a nemzet zöme elitéi? Méltóztatnak ezt elképzelni? Erre csak azok kaphatók, akik a minister ur oltalma alatt állanak és állottak, a Vágicsoport és azok, akik Cuzával esküsznek össze a nemzet élete ellen. Annak a Vági-csoportnak népgyüléseket, nagygyűléseket engedélyezett a minister ur és külön rendőri karhatalommal (Rakovszky Irán belügyminister : Verettem őket széjjel !) védette meg fokozott ménekben a gyűlések szabadságát. (Halász Móric: Eredmény: ülnek!) Tette ezt ugyanazzal a Vági-csoporttal, amelyet akkor már 227 nap óta megfigyelt, hogy azok kommunista mozgalmat i-észitenek elő. Naivitás azonkívül előjönni, hogy önök nem tudták, hogy Cuzáék és a többi külföldi csirkefogó, akik odakünn folyton Magyarország ellen áskálod nak, a magyar gyűlöletet hirdetik és a magyarok elpusztítására törekszenek, mit akarnak, unnék, aki a szállodákat megfigyelés alatt tarthatja, mert ott van minden szállodában a külföldieket ellenőrző detektív,e, aki önnek a következő félórában már teljes személyleirást ad és minderről tájékoztat, nevetséges ideállni az ország szine elé és azt mondani, nem tudtam róla. De legyen jó, koncedáljuk, hogy nem tudott róla. De utólag sem akad szava, amellyel elitélje ezt a gyalázatos mozgalmai, amikor idejöttek az országnak kimondott ellenségei és itt az egyik politikai csoporttal titkos konventikulumban tárgyaltak, hogy a nemzet belső rendjét, belső konszolidációját nemzetközi akarattal hogyan borítsák fel. Nem azt kifogásolom, hogy ez a gyűlés megtörtént Miattam jöjjön össze mindenki azzal, akivel akar. Ebnek eb a barátja, (Halász Móric: Mint önnek Károlyi!) hát tessék jöjjenek össze az ebek. Ezt nem kifogásolom. Ezt is a polgári szabadság attribútumának tartom, ha nem is az én pártállásomról, hanem más politikai meggyőződésről van szó. Csak tessék jöjjenek össze. Ezt nem kell megakadályozni. De amikor a nemzet zömét csakugyan nyugtalansággal eltöltő kompiottról van szó és ezért jönnek össze ezek, hogy felforgassák a nemzet rendjét, hogy a nemzet elleni összeesküvőkkel itt szorosabb baráti viszonyt szőjjenek, elvártam volna, hogy az ország zöme érdekében, amelyet nyugtalanságtól félt, önnek és a kormánynak érdemben elitélő szava legyen. Ide állhatoit volna a minister ur az ország elé azzal, hogy : kénytelen voltam megengedni a gyűlést, mert a gyülekezés szabadságát respektálni kell, de amit érdemben cselekedtek, elitéljük, megvetjük és ezt az országnak tudomására is hozzuk. Nem Ítélek el azért senkit, mert Románia béliekkel akar találkozni, habár ellenségek vagyunk is, mert ott is vannak tisztességes emberek vannak nacionalisták, mint Jorga Miklós, ezek legalább emberek is, vagy ott
