Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

11$ A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Én nem vagyok tagadója az igazságnak és ha az igazságot meg kell állapítani, hát megállapítom önmagammal szemben is. Mikor azonban felhoztam azt, — és erre az álláspontra helyezkedem most is — hogy a hivatalos megállapítások értékét a mezőgazdasági munkanélküliség tekintetében nagyon kevésre taksálom, ennek megvan a maga természetes oka. Először is a ministerelnök ur nem is olyan régen, a napokban tett itt az ipari munkásokra vonatkozólag kijelentést, amelyet, gondolom, ugyancsak hivatalos megállapítás nyomán tett, de amelyre utána pár napra élénk cáfolat érkezett, amikor a fővárosban 6 milliárd koronát szavaztak meg a munkanélküliek segélyezésére. A másik dolog pedig, igen t. földmivelésügyi minister ur, az, amit már az előbb is hangsúlyoztam, hogy bűn, lelkiismeretlenség, de nincs nekünk olyan nyilvántartó hivatalunk, mert nem jut rá pénz sehasem, ahol a mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag hivatalos statisztikát vezetnének, igy tehát azok a hivatalos jelentések, amelyek a mezőgazdasági munkanélküliség tekintetében a földmivelésügyi minister úrhoz érkeznek, nagyon sokszor felületesek és gyakorlati szempontból nincs azoknak semmi értéke. Állitom ezt, t. minister ur ! Ezzel szemben azonban azt mondja a földmivelésügyi minister ur, hogy a mezőgazdasági munkásoknak pontosan 1%-a volt munka nélkül. (Dénes István : Nagyon téved !) Én nagyon szeretném a százalékkiszámitásnak azt a módszerét megismerni, amelynek alapján ez a százalékszámítás megtörtént. Én, igen t. földmivelésügyi minister ur, nem ülök bent az irodában, hanem kint vagyok a mindennapi élet forgatagában, ott vagyok a nagyobb alföldi városokban. Most nem azokra a falvakra gondolok, amelyekre igen t. kisgazda képviselőtársaim a túloldalon céloznak, amikor azt mondják : nálunk nincs munkanélküli, nálunk mindenki dolgozik, hanem azokra gondolok, — tessék Kuna t. képviselőtársamnak Kunszentmártonban széjjelnézni — akik lent, az alföldi nagy parasztvárosokban élnek, ahol a földreformot sem hajtották végre, hanem valójában még most is döcög a földreform, akik tehát olyan rettenetes életkörülmények között, intelligenciájukhoz mérten olyan rettenetes viszonyok közt vannak, amelyeket azok a képviselőtársaim, akik nem látják közelről és nem élték át ezeket a viszonyokat, nem is ismerhetnek. Mert méltóztassanak tudomásul venni, képviselőtársaim, hogy a nyomor, a szenvedés elviselhetőbb, ha az embereknek nincs megfelelő intelligenciájuk, de azok, akik háborút jártak, akiket az élet küzdelmei emberré edzettek, nem oly szivesen viselik türelemmel a nyomorúság igáját. Azt mondta a földmivelésügyi minister ur, hogy a múlt télen is 200 szövőszék működött és a szövőszékeken most képezik ki az embereket, akik azután majd ezzel fogják megkeresni mindennapi kenyerüket. Én magam is tudom értékelni a háziipart, tudom azt, mit jelent az állandó foglalkoztatás a mezőgazdaságban, mert nekem is, amikor még mezőgazdasági munkás voltam, mellékfoglalkozásként volt téli foglalkozásom, és tudom nagyon jól, mit jelent a háztartás szempontjából, ha foglalkoztathatom önmagamat. Ámde sokkal jobb szeretném, ha a földmivelésügyi minister ur a szövőszéktanfolyamok megindítása előtt szemlét tartott volna pl. Dániában, ahol ugyancsak kézimunkatanfolyamokon vesznek részt az emberek, de mindig azt nézik, hogy a gyakorlat, a gazdálkodás szempontjából milyen munka az, amelyet végezni kell, melyik a legkiadósabb és legjövedelmezőbb. Mert hogy itt textilvámok védték a textilárukat és taláií ideig-óráig még védik, ez nem jelenti azt, hogy háziiparként beállítsam pl. a szövést mint kenyérkeresetet, hiszen a diktatúra bukása után alakult kis szövőgyárak már többékevésbé becsukták a boltot még akkor, amikor a magas vámtételek védték őket az ide beözönlő textiláruk ellen. Erről a kérdésről nagyon sokat tudnék beszélni. Én sokkal értékesebb, kiadósabb és a nemzetgazdasági élet" szempontjából sokkal produktívabb háziipari foglalkozást szeretnék, mert pártolom azt a felfogást, hogy a nép nagy tömege között el kell terjeszteni átéli házi foglalkoztatást. (Szijj Bálint : Például mit ? — Dénes István : Például a földhöz juttatás által a föld mivelést ! Ez az egyetlen megoldás ! — Szijj Bálint : Most másról van szó !) Azt mondja s t. fölmivelésügyi minister ur nagyon helyesen és okosan, hogy ezeket a problémákat csendőrszuronnyal megoldani nem lehet. A földmivelésügyi minister urnák ehhez a kijelentéséhez mindenesetre gratulálok. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy ezek olyan súlyos és nehéz problémák, hogy azokat ilyen módszerrel, amelyet a minister ur is egyébként perhoreskál, megoldani nem lehet. Más okos, célszerű, előrelátó szociálpolitikai intézmények kezdeményezéséi azonban — alkalomadtán ezekre is leszek bátor rámutatni — sajnálattal nélkülözzük a földmivelésügyi minister ur részéről. Én is tettem e tekintetben azóta is, amióta képviselő vagyok, tanulmányutakat ott, ahol mezőgazdasági munkások élnek az ország határán kívül, mert nem szabad, és a földmivelésügy vezetőjének különösen nem szabad azok előtt az esetek előtt, amelyek a szociálpolitika tekintetében Nyugat-Európában általában lejátszódnak, homokba dugni a fejét. Mondom, sajnálattal nélkülözöm mindaddig azokat a szociálpolitikai javaslatokat, amelyekre célozva mondja a földmivelésügyi minister ur, hogy csak azokkal együtt lehet a kérdéseket megoldani. (Reisinger Ferenc : A szervezkedés megengedése ! — Csontos Imre : A kenyér fontos abb ! — Reisinger Ferene : Ebből majd kenyér sajtolódnék ! —• Csontos Imre : Az a baj, hogy nem ismered, csak a szád jár! — Derültség. — Reisinger Ferene : Gorombáskodni lehet !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a barátságos beszélgetést az ülés után folytatni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem is olyan barátságos !) Szeder Ferenc : Rövidesen mód adatik nekem és többi képviselőtársamnak is arra, hogy kimutassuk és a költségvetés alapján bebizonyítsuk, hogy menny ivei nagyobb összegeket, értékeket lehetne a nemzetgazdaságilag hasznos célok szolgálatába állítani az ország érdekében. Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy beszédideje már lejárt. Szeder Ferene : Akkor majd rá tudunk mutatni pontosan és részletesen arra, mik volnának a mi elgondolásunk szerint azok az eszközök és módszerek, amelyeknek alkalmazásával fokozatosan tényleg meg lehetne szüntetni a mezőgazdasági munkanélküliséget. Minthogy azt a törekvést még nem látom a földmivelésügyi minister ur részéről és uira ismétlem, hogy már ismert választ kaptam, a minister urnák most adott válaszát nem veszem tudomásul. Mayer János földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Két rövid megjegyzést kívánok tenni a t. képviselő urnák ujabb észrevételeire. A t. képviselő ur arra volt kíváncsi, hogy az 1% kiszámítása hogyan jött létre a földmivelésügyi ministerium munkásügyi főosztályán. Ha a t. képviselő ur kíváncsi erre, bármikor szivesen látom és bármely adatra van szüksége, bármi kívánsága, uj