Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

110 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. maguk igazságtalansága, a maguk terrorja és az évezredes elnyomatás ! —• Zaj.) Elnök : Kérem a közbeszóló képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! (Peyer Károly ; A 400.000 hold szülte azt !) Csendet kérek, képviselő urak ; Györki Imre : Amennyire törvénytelen az az eljárás, mert itt lázadásról komolyan beszélni nem lehet, (Ellenmondások a jobboldalon.) mert mint mondottam, a kormány termelte ki ezt a bolsevista összeesküvést és igy nem lehet lázadásról beszélni, hiszen a kormány sajtója és a rendőri sajtóiroda jelentette, hogy 227 napon át, 1138 órán keresztül 52 rendőr figyelte ezt a kis mókát, (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) amelyet itt lefolytattak, épugy nem lehet per jogilag sem lefolytatni az eljárást, mert — bár a statárium érvényben van — ez a rész hatályát vesztette és sehol kifüggesztve, a publikum tudomására hozva nincsen. Ezeket akartam az igazságügyminister ur figyelmébe ajánlani. Ismételten kérem, hogy azt a botrányt, amelyet kiváltott Európaszerte az eljárásnak az a módja, ahogyan most kezelik ezt a dolgot, ne méltóztassék folytatni, hanem amennyiben bűncselekmény esetét látja fenforogni a minister ur, méltóztassék az ügyészséget arra utasítani, hogy az ügy rendes bíróság elé állittassék, mert statáriális eljárásnak ebben az esetben egyáltalában nem lehet helye, már csak azért sem, mert perjogilag nem áll fenn a lázadás esete, de másrészről azért sem, mert itt lázadásról komolyan beszélni sem lehet. Ezt követeli a kormánytól a politikai józanság is, (Rothenstein Mór : Az nincs !) hogy ne bitófával és börtönnel oldjuk meg ezt a nagy problémát, hanem oldjuk meg igazságos törvényekkel, szociális törvények alkotásával, a gazdasági élet megjavításával és a közszabadságok helyreállításával. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan válaszolni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt azokra a politikai megjegyzésekre kívánok egypár szóval válaszolni, amelyeket az igen t. interpelláló képviselő ur jónak látott felhozni. Az igen t. képviselő ur elsősorban is azt állította, hogy a szociáldemokrata pártban beállott pártválság és pártzavar szerzőségében jobbról is, balról is a kormányt felelősség terheli, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de nemcsak felelősség terheli, hanem tovább ment a képviselő ur, mondván, hogy a kormánynak a ténye volt ez és hogy a kormánynak a keze benne volt a dolgokban. Ezt olyan sértő vádnak tartom a kormány szempontjából, hogy ezt a súlyos sértést vissza kell utasítanom, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A másik kérdés, amelyre az igen t. képviselő urnák válaszolni akarok, az az állítása és az a minősítése, hogy ezt az egész szervezkedést és pártkiválást, ezt az u. n. kommunista összeállást nevetséges gyermekjátéknak minősítette. (Rupert Rezső : Olyan, mint az Ulainé !) Én nehezen szólok hozzá ehhez a kérdéshez, és nehezen jelölöm meg azokat a lépéseket, amelyek történtek, (Horváth Zoltán ; Kommunista Csocsó bácsi !) mert utóvégre is ezek a cselekmények és ezek a tények egy folyó bűnügy tényálladéki elemeit szolgáltatják. Ennek ellenére azonban kénytelen vagyok megtenni, hogy egypár szóval, egypár momentummal jelezzem, mennyire nem gyermekjáték, hanem mennyire komoly dolog volt ez. (Dénes István : Mit szól az Ulain-esethez?) Az előmunkálatokat nem számítva a komoly munka kezdődött 1924 nyarán. 1924 nyarának folyamán egészen a dolog felfedezéséig három agitációs tanfolyam volt Kun Béla részvételével. (Rupert Rezső : Mégis dicsértették a sajtóban ezt a mozgalmat ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Szabóky Jenő : Miért nem válaszol Rupert az interpellációra?) Csendet kérek 1 (Halljuk ! Halljuk !) Pesthy Pál igazságügyminister : Ugyancsak a nyár folyamán, augusztus 18-tól 21-ig szinte permanensen tartott kongresszuson Bécsben megalakították a direktóriumot vagy a kongresszus képviseletét, megalakították a hármas titkárságot, kiosztották a szerepeket, s ez külföldön történvén, ennek hatásaként idebenn már megkezdődött a komoly munka. Csak arra akarok rámutatni, hogy az ifju-munkások szervezetében itt Budapesten már előadások folytak. (Rupert Rezső : Mégis dicsértették a kormánysajtóval ! — Rakovszky Iván belüg y minist er : De ezt be is kell bizonyítani ! Nem válik igazsággá azért, mert tízszer mondja ! Tessék bebizonyítani ! — Rupert Rezső : A 8 órai Újság nem a maguké?) Elnök : Bupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Rakovszky Iván belügyminister : Mutassa meg ! Hozza ide ! — Urbanics Kálmán : A 8 órai Újság nem a mienk ! — Horváth Zoltán : Hát mi a maguké ? — IJrbanies Kálmán : Az igazság a miénk !) Csendet kérek ! (Peyer Károly : A tegnap megszavazott ministerelnöki sajtólap a maguké ! Onnan potyognak a közvélemények !) Pesthy Pál igazságügyminister : Aki visszaemlékszik azokra a szomorú időkre, amelyeket ez az ország eltöltött a kommün alatt, aki visszaemlékszik ezeknek az időknek az eseményeire és szervezeteire, abban ezek a tények és cselekmények mind élénken felidézik azoknak az időknek az emlékét, és ezeknek a cselekményeknek és ezeknek a tényeknek folyományaként szükségképen elkövetkezett volna maga az az egész szomorú valóság, amelyet akkor átéltünk. (Rupert Rezső : Azért ne játsszunk a tűzzel !) Épen ezért nem gyerekjáték, hanem vérbemenő, komoly dolog volt ez. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. — Kuna P. András : Csak nekik gyerekjáték ! — Malasits Géza : Maga ne kiabáljon ! Maga kapott volna tőlük valamit az osztozkodáskor !) Elnök : Malasits képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Pesthy Pál igazságügyminister : Igen tisztelt Nemzetgyűlés Î Ezek után át kívánok térni azokra a jogi megjegyzésekre, amelyeket az igen tisztelt képviselő ur a bűnvádi eljárásra vonatkozólag ezzel az üggyel kapcsolatban tett. A rögtönitélő eljárás törvényessége tekintetében kétség nem állhat fenn, mert ez a törvényből következtethető és megállapitható. Ezt nem is vonta kétségbe az igen tisztelt képviselő ur, csak azt állította, hogy az az 1923-ban elrendelt statárium hatályát vesztette azáltal, hogy nem volt meg a köztudatban. Mit jelent ez, igen tisztelt Nemzetgyűlés ? Ennek a felfogásnak elfogadása nem jelent egyebet, mint megtagadását annak a ma érvényben, lévő szabálynak, hogy a törvény nemtudásával senki sem védekezhetik. (Pikier Emil : A statáriumot ki kell hirdetni!) Ezt jelentené ez valójában. De nem erre helyezem a súlyt. A súlyt arra helyezem, hogy ez a statárium ugy, amint a statáriális rendeletben elő van irva, szabályszerűen közhírré tétetett, a közhírré tétel megszüntetve pedig, olyan módon, mint az szintén elő van irva, hatályon kivül helyezve nem lett. Ez ma igenis, érvényben levő, jogos és törvényesen kihirdetett statárium. (Rupert Rezső : De hónapokig nem lehet statáriális eljárást folytatni !) Törvényeink szerint a statáriális eljárás hatá-