Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
Ä nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 103 Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló ? Perlaki György jegyző: Pakots Józsefi Elnök? Kérem az interpelláció szövegének felolvasását Perlaki György jegyző [olvassa]: »Interpelláció a m. kir. kormányhoz a mag3 r ar filmgyártás fejlesztéséről kiadóit 4563/1925 M. E. számú kormányrendelet végrehajtásának késlekedése tárgyában A magy. kir. kormány 1925. augusztus 24-én dr. Vass József helyetles ministerelnök aláirásával a hazai filmgyártás előmozditása érdekében oly értelmű rendeletet bocsátott ki, hogy a filmcenzura által engedélyezett mozgóképek minden métere után Í925. július l-ig visszamenőleg 3000 korona pótdijat kell fizetni, amely összeg a hazai filmgyártás felsegélyezését szolgálná s másrészt minden väl alat, amely mozgóképeknek belföldi forgalomba hozatalával foglalkozik, köteles minden 30 ltülföldi gyártmányú, forgalomba hozott film után egy, a mozgóképek átlagos hosszúságának megfelelő mozgóképet belföldön gyártani. A m. kir. kormány helyes nemzetgazdasági és művészeti szempontból kiindulva e rendelkezéssel a hazai filmgyártást kivánja megalapozni. Kérdem ezekután a kormányt : 1. Mi az oka annak, hogy a fent idézet rendelet mind a mai napig nincs végrehajtva? 2. Miért késik a rendelet végrehajtási utasításának kiadása ? 3. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy mialatt a magyar filmgyártás szellemi és technikai munkásai, irók, rendezők, tervezők, színészek, operatőrök az egész világ filmgyártásában vezető pozíciókat töltenek be, sőt Amerika két legnagyobb filmgyárosa magyar születésű, addig idehaza sötétek és üresek a filmgyárak, szaklehetségeink koplalnak, színészeink nyomorognak ? 4. Tudja-e a kormány, hogy a magyar filmgyártás az 1917—18. években a világ filmkultúrájában Dánia és Amerika után a harmadik helyet foglalta el, mig ma a környező alacsonj'abb kultúrájú államok messze túlszárnyalnak bennünket ? 5. Végül ludja-e a kormány hogy nemzetgazdasági és nemzeti szempontból minő végzetes kár háramlik ránk akkor, hogy magyar filmek nem helyezkedhetnek el a külföldön, mert nincsenek s viszont idegen filmek kölcsönzési díja fejében évente 1 millió dollár kerül ki tőlünk a külföldre?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József : Igen t. Nemzetgyűlés ! A kormány és a közvélemény immár esztendők óta keresi az utakat és módokat arra, hogy propagandával, a magyar kultúrának külföldön való megismertetésével, szociális és gazdasági helyzetünk feltárásával felénk fordítsa az igazságtalan külföld, főként a reánkerőszakolt trianoni békeszerződés értelmi és jogi szerzőinek figyelmét. Minden propaganda, melyet eddig a m kir. kormány diplomáciai utón ilyen irányban megkísérelt és minden próbálkozás társadalmi utón is olyan kevés eredményt mutatott eddig, hogy a külföld a legteljesebb részvétlenséggel nézi azt a helyzetet, amelyben Magyarország sínylődik. A magyar kormánynak nem volt módja, — talán gazdasági okokból, de talán más szempontokból is — arra, hogy oly eszközöket találjon, melyek azonnal szemléltetően bizonyítják a külföldön Magyarországnak sokszor hangoztatott kulturfölényét és ezen a téren minden megmozdulás, minden kisérlet egy állandó vergődés. Pedig a kérdés igen egyszerű, majdnem Kolumbus tojása. Más nemzetek és államok megtalálták egészen közönséges eszközökkel is az utat arra, hogy a maguk kulturális fejletségét megismertessék s én nem hivatkozom kisebb forrásra, mint magára Chamberlain-re, aki 1924-ben egy beszéde kapcsán azt mondotta Németországról, hogy Németország legnagyobb diplomáciai sikerét a filmjeivel érte el, mert e filmeken keresztül bebizonyította az egész világ előtt a maga óriási kulturális fejlettségét. Igen t. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy a filmnek nagy nemzetközi jelentőségét a kultúra ismertetése terén Magyarországon még hivatalosan nem ismerték fel annyira, hogy a legnagyobb gaz dasági erőfeszítéssel segítettek volna a magyar filmtermelést alátámasztani és biztosítani. Meg kell itt állapitanom, hogy a kormány valamit sejt ennek a kérdésnek fontosságából s évek óta ankétezések folynak az egyes ministeriumokban a kultuszministerium vezetésével s próbálják a magyar filmtermelés problémáját megoldani. Különböző tervek merültek tel, hogy hogyan lehetne itt a filmtermelést megindítani. T. Nemzetgyűlés ! A magyar filmtermelés nemcsak egyszerű ipari kérdés, hanem fontos kulturális, szociális, gazdasági és — mint mondtam — propagandisztikus kérdés is. Érdekelve van e kérdésben nemcsak a magyar filmipar, hanem ennek az országnak egész művészeti reprezentáns világa ; érdekelve vannak irók, művészek, színészek, azok a filmrendezők, akik maguk is legkiválóbb művészei a filmiparművészetnek, szcenikusok és megfelelő filmtechnikusok, operatőrök, egy csomó segédszinész és munkás. Volt itt már igen nagy fejlettsége a magyar filmgyártásnak az 1917. és 1918. években, amikor Magyaroszág — mint interpellációmban leszögeztem — a világ filmtermelésében a harmadik helyen állott. (Zsirkay János : Mert Amerika el volt zárva !)Nem. Az első volt Dánia, a második Amerika, a harmadik Magyarország. (Györki Imre : Pechje van Zsirkay ! Nem volt elzárva !) Nem jól tudja, t. képviselőtársam a kérdést, mert ezek a filmek Svájcon, Svédországon és Hollandián keresztül is elhelyezést találtak. (Györki Imre : Rossz tudósítója van a Népnek ! — Zaj balfelől. Elnök csenget.) Legfeljebb több áldozattal kerültek ide a filmek, de idekerültek. Annak ellenére, hogy akkor még az egész világon a filmtermelés nem érte el azt a magasioku kultúrát, mint ma, Magyarország a maga nagyszerű expanzív értékeivel, melyeket ki tud fejleszteni, a maga művészeti képességeivel, a magyar tehetségeknek azzal a fanatikus, nagy lendületével és azzal a nagy szeretettel, amellyel szakemberek is felkarolták ezt a kérdést, a magyar filmgyártást oly nívóra emelte, hogy az egész világon becsületet szerzett a magyar névnek, magyar művészi fejlettségnek, magyar kultúrának, magyar filmtechnikának, úgyannyira, hogy közkedveltek lettek ezek a filmek és ezek ellenértékeképen Magyarországba igen szép összeg folyt be, amelynek nemzetgazdasági jelentősége abban az időben igen nagy horderejű volt. Akkor évente 70 kitűnő magyar film készült el. Tizenkét gyár dolgozott, 15.000 embert dolgoztatott és oly nagy lehetőségei voltak a magyar filmgyártásnak, hogy bízvást számíthattunk arra, hogy a magyar irói művészetnek friss tehetségei azzal a hihetetlen erős dinamikus kirobbanással, azzal az őserős tehetséggel, amely a magyar Írókban megvolt, feltétlenül tempót diktálnak ezen a téren és olyan uj valőrt jelentünk a nemzetközi filmtermelésben, amely Magyarországot a legelső filmpiaccá fogja megtenni. Hiába volt azonban a művészi érdekeltségek minden összefogása, hiába volt a sok fanatikus ember, mert a tőke érzéktelen volt e nagy horderejű kérdéssel szemben, és amikor a gazdasági viszonyokban nehézségek támadtak, amikor a tőke maga is arra a lejtőre került, amelyben az
