Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

2 A nemzetgyűlés 447. ülése 1925. évi október hó 14-én, szerdán. ügyvédi kar egyik kiválósága, aki több országgyűlési cikluson át volt értékes tagja a képviselőháznak és sokoldalú jogászi tudásával nem egy fontos közjogi kérdésben járult hozzá az ellenzéki padokról is mindig objektiv szellemben a tőrvényhozás tanácskozásai tartalmasságának gazdagításához. Folyó hó 7-én kisérte a Tudományos Akadémiánk csarnokából közrészvét sírjába Zsilinszky Mihály belső titkos tanácsost, aki főként az egyháztörténet és vallásügyi törvényhozás körébe vágó irodalmi munkássága mellett az egyházi kormányzat és az állami közigazgatás terén szerzett nagy gyakorlati ismereteket vitt magával a politikai pályára,'melyen évtizedeken át, nem egy izben több választókerület mandátumával kitüntetve, foglalt helyet a képviselőházban s emelkedett a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak 10 évig viselt államtitkári állásában kultúrpolitikánk irányító tényezői sorába. Harmadik halottja közéletünknek a régi parlamenti gárdából Zichy Ágost gróf belső titkos tanácsos, az aranygyapjasrend vitéze, akiben a hivatását ideális tisztasággal átérző magyar főúr nemes példáját gN'ászolja nemcsak egyik legkiterjedtebb arisztokrata családunk, hanem az egész magyar társadalom. Bár sohasem állott a közéleti küzdelmek előterében, és régebben mint képviselő, utóbb mint a főrendiház kiváló tagja beérte a politikai elveit és vezéreit mindvégig M ven követő közkatona szerepével : fontos közjogi állásokban jutott osztályrészéül nemzete javára végzett munkában értékesíteni konciliáns egyéniségét, nagy világismerettel párosult műveltségét, természetességével mindenkit lebilincselő és zajtalan áldozatkészségben kimeríthetetlen szivjóságát. Kilenc évig volt fiumei kormám'zó, több ülésszakban elnöke a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságoknak s hosszú időn át töltötte be a királyi trón mellett a magyar nemzet hálájára is érdemes tapintattal a közös főudvarnagyi tisztet. A tudományos irodalom terén is maradandó emléket emelt nevének a világ minden részében tett utazásainak feldolgozásaival, amelyért Akadémiánk is tiszteleti tagjai sorába emelte. Utolsó útjára a hazai földtől elszakított területen fekvő nyugvóhelyére mindazok megilletődött részvéte kisérte, akiknek alkalmuk volt lelke nemességét közelről megismerni. Abban a meggyőződésben, hogy közéletünk e régi jeleseinek emlékét is mindnyájan méltónak tartjuk a kegyeletes megörökítésre, kérem a t. Nemzetgyűlés hozzájárulását ahhoz, hogy elhunytuk felett érzett részvétünknek is jegyzőkönyvünkben adjunk kifejezést s ezt gyászoló családjukkal részvétiratban közölhessem. (Helyeslés.) Ezt tehát a Ház határozataként mondom ki. A kegyeletnyilvánitások során jelentem be a t. Nemzetgyűlésnek még egy intézkedésemet. Az 1905-ben elhunyt Szemere Attila volt országgyűlési képviselő és politikai iró hamvait családja a kerepesi-úti temetőből átszállittatia Miskolcra, ahol f. hó 9-én helyezték a családi sírboltba nagyemlékű édesalyjának, Szemere Bertalannak, szabadságharcunk egykori miniszterelnökének hamvai mellé. Özvegyének erre vonatkozó előzetes közlése alapján indíttatva éreztem magamat ebből az alkalomból a törvényhozás volt kiváló tagjának emléke iránti kegyeletünket a végleges nyugvóhelyére küldött koszorúval kifejezni. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy bejelentésemet méltóztatnak jóváhagyólag tudomásul venni. Még egy halálesetről kell megemlékeznem, mely, ha nem is jelenti közéletünk közvetlen veszteségét, olyan férfiú emléke iránt hívja fel kegyeletünket, akinek élesen körvonalozott egj^énisége a világháború előtt és alatt fennállott közjogi viszonyunkból kifolyólag az állampolgári köteléknél is erősebb szálakkal szövődött bele történelmünk legválságosabb korszakába. Augusztus 25-én váltotta meg a halál a nagy összeomlás súlya alatt romokba roskadt élet testi és lelki szenvedéseitől Hötzendorfi Conrad Ferenc báró tábornagyot, a közös hadsereg utolsó vezérkari főnökét. Az elfogulatlan történetírás lesz egykor hivatva megállapítani ítéletét törekvéseinek és működéseinek céltudatosságáról, épugy, mint arról, hogy a sorsdöntő mérkőzés katasztrofális kimenetelének az óriási túlerővel szemben akármilyen fényes hadvezéri talentum képes lett volna-e elejét venni. De bármint üssön ki ez az Ítélet és bármennyi szenvedést zúdított hazánkra és nemzetünkre a nagy küzdelem összeomlása, azt sem a történelem nem fogja igazságosan elvitathatni, sem mi nem felejthetjük el, hogy a háború első felében az orosz hadsereg áradatának északi határainkon való feltartóztatása a nyugati harcvonalon lekötött német csapatok felszabadulásáig s ezzel megakadályozása annak, hogy hazánk területe, mint főhadszintér, legyen a háború közvetetlen pusztításainak kitéve, öntudatos tervszerűséggel előkészített és vezetett hadművelet volt, amelynek érdeme a fényes gorlicei áttörés dicsőségével együtt elválaszthatatlanul fűződik az elhunyt tábornagy emlékéhez is. Ez az emlék méltó indíték arra, hogy elhunytáról kegyeletes részvéitel emlékezzünk meg s ezt gyászoló özvegyével részvéttáviratban közöljük. Méltóztatnak eziránt indítványomat elfogadni ? (Igen !) E/A tehát a nemzetgyűlés határozataként mondom ki. Bemutatom a ministerelnök ur átiratait, amelyekben értesít, hogy az ország főméltóságu kormányzója 1.25. évi július hó 28. napján kelt magas elhatározásával a belügyminister urnák 1925. évi augusztus hó 1 tói augusztus hó 31-ig szabadságidőt engedélyezni és ezen szabadságidő tartamára a m. kir. belügyministerium ideiglenes vezetésével dr. Pesthy Pál igazságügyminister urat megbízni ; továbbá 1925. évi augusztus hó 23. napján kelt magas elhatározásával az igazságügyminister urnák 1925. évi szeptember hó 2-tól október hó 10-ig szabadságidőt engedélyezni és ezen szabadságidő tartamára az igazságűgyministerium ideiglenes vezetésével Rakovszky Iván m. kir. belügyminis ter urat megbízni • valamint f. évi augusztus hó 31-én kelt magas elhatározásával a külügyministerium vezetésével megbízott m. kir. kereskedelemügyi minister ur hivatalos külföldi tartózkodásának tartamára a külügyministerium ideiglenes vezetésével Yass József népjóléti minister urat, a kereskedelemügyi ministerium ideiglenes vezetésével pedig Bud János m. kir. pénzügymínister urat megbízni méltóztatott. Tudomásul vétetik. Bemutatom a ministerelnök ur átiratait, amelyekben értesít, hogy az 1925/26. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló, a nemzetgjmlés által elfogadott törvényjavaslat, mint az 1925. évi XXI. ; a városok kölcsönéről, az állami alkalmazottak anyagi helyzetének javításáról, a beruházásokról és egyes adóügjn rendelkezésekről és a vadászatról szóló 1883. évi XX tc.-ben meghatározott vadászati tilalmi idők módosítása tárgyában alkotott s a nemzetgxülés által elfogadott törvényjavaslatok, mint az 1925. évi XXII., XXIII. és XXIV. és végül a Svájccal 1924. évi június hó 18. napján Budapesten kötött békéltető eljárási és választott birósági szerződés becikkelyezéséről szóló s a nemzetgyűlés által elfogadott törvényjavaslat, mint az 1925. évi XXV. te. az Országos Törvénytárban kihirdettetett.