Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
 nemzetgyűlés 433. ülése 1925. terhe. (Zaj a jobboldalon. — IVeubcrger Ferenc : Kételkedünk !) Ez olyan súlyos tétel, olyan horribilis tétel. . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Stimmel ?) Tisztelt képviselőtársam, ne méltóztassék kételkedni. Önnek joga van felállni és ezt megcáfolni. Ne méltóztassék folytonosan invektivákkal előállni. Méltóztassék talán elolvasni a minister ur beszédét, vagy hallgatta volna meg, akkor tudná, hogy a tisztviselők fizetése mellett a legnagyobb kiadása a magyar államnak az államadósságok szolgáltatása, ami évenként 70.8 millió aranykoronát tesz ki. Leszögezem ennél az óriási tételnél, hogy ez a nemzet, a magyar nép tulajdonképen nem dolgozik egyébre, mint először a tisztviselők fizetésére, tehát inproduktiv célokra fordittatik a pénz, másodszor pedig a horribilis az előző kormányok és a jelenlegi kormány által könnyelmű módón csinált államadósságok kamatainak fizetésére. Ezt a kérdést végre-valahára meg kell oldani, hogy rendeztessék egyszer véglegesen az államadósság kamatainak és azok kifizetésének kérdése is. Mert én ugy érzem, hogy sem ennek a nemzetgyűlésnek, sem az előző Nemzetgyűlésnek és országgyűléseknek nem volt semmi joguk ahhoz, hogy helytelen gazdálkodásukat palástolni igyekezvén, a külföldre menjenek kölcsönökért, óriási adósságokba verjék ezt a szerencsétlen nemzetet és hogy évtizedekre, évszázadokra lekössék ennek a nemzedéknek keresetét, jövőjét, életét. Mi annak a következménye, hogy ilyen horribilis kamatot kell fizetnie ennek a szerencsétlen magyar népnek? Az, hogy 70 millió aranykoronát kitevő államadóssági kamat miatt közegészségügyre nem telik több, mint 15 millió aranykorona, a népbetegségek elleni védekezésre pedig nem telik több, mint 210.000 aranykorona, a gyermekbetegségek elleni védekezésre 7.5 millió aranykorona, a hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák segélyezésére pedig csak 10 millió aranykorona és a járhatatlan, rossz utak javitására 4.2 millió aranykorona. (Battez Gyula : Lótenyésztésre telik !) Méltóztassék megengedni : ahhoz, hogy Magyarország nagy legyen, a magyar nemzet kibirja a jövő szenvedéseit, az szükséges, hogy ez a gyermekbetegségek elleni védekezésünk nagy szerű legyen. Hiszen ma minden élveszületett gyermek közül elpusztul 28—29. A tuberkulózis sehol a széles világon nem gyilkol meg annyi lelket, mint Magyarországon. Amikor népegészségügyi és közegészségügyi állapotaink ilyen szánalmasak, akkor az államadósságok kamataira évenként 70.8 millió aranykoronát fizetünk. (Szabó Sándor : Itt nem lehet kényszeregyességet csinálnunk. Itt fizetni kell !) T. képviselőtársam, nem kényszeregyességről van szó. Méltóztassék elvenni onnan, ahol van és kifizetni és rendezni az államadósságot, hogy ez a dolgozó nemzet megszabaduljon a kamatterhektől. Tudom, hogy ez nagy áldozattal kell, hogy járjon, tudom, hogy nem egyszerű kérdés, de meg kell oldani, ha azt akarjuk, hogy végre-valahára rendezzük az életet Magyarországon. A magyar kormánynak ama elhatározását, hogy két uj földmivesiskolát akar felállítani, helyeslem, de kevésnek tartom. (Herezegh Béla : Mi nem tartjuk helyesnek, keveseljük !) Nekem ezzel kapcsolatban egy külön kérelmem volna. (Halljuk ! Halljuk !) Tiszteletteljes kérésem az volna, hogy ezeket a földmivesiskolákat méltóztassék a földmunkásság részére felállítani. Méltóztassék végre-valahára belátni azt, hogy Magyarországon három millió lelket számláló földmunkástömegünk van és ezeknek egyetlen intézményük, iskolájuk nincsen. (Ellenmondások a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni ennél a pontnál, amidőn immár önök is elismerik, hogy vannak Magyarországon földmunkások, amikor a kormány is elismeri, hogy NAPLÓ. XXXIV. évi Junius îw 24-én, szerdán. l00 szabad némileg lélegzenie és szervezkednie a földmunkásságnak, (Vanezák János : Azt nem ismerte el a kormány ! —• Zaj' a jobboldalon.) hogy önöket arra kérjem, méltóztassék segíteni abban a törekvésben, hogy igenis állítsuk fel ezeket az iskolákat internátussal együtt, de ezek kizárólag a földmunkások gyermekeinek nevelését szolgálják. Méltóztassék elképzelni, mit jelent a magyar nemzet kulturális és gazdasági szempontjából, ha a falukon pusztuló értékes, okos, kiváló szellemi és testi erőkkel rendelkező földmunkásgyerekek ingyen nevelést tudnak majd kapni ilyen földmivesiskolákban. Én a t. pénzügyminister ur figyelmét külön is felhivom és kérem őt, méltóztassék odahatni, hogy a legnagyobb magyar néprétegnek ez a kérése teljesíttessék és a felállítandó két földmivesiskola a magyar földmunkásság részére biztosittassék. (Szabó Sándor : Ez a kultuszminister és a földmiveíésügyi minister tárcájába tartozik !) Az igen t. pénzügyminister ur a tanyai iskolák felállítására is szánt két millió aranykoronát. Méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam a pénzügyminister urnák : higyje meg a minister ur, sokkal fontosabb a tanyai elmaradt szerencsétlen magyar gyermekek nevelése, mint a tenyészállatok nevelése és mint a tatarozások költsége. (Buű János pénzügyminister : Eddig semmi sem volt e címen a költségvetésben. Most állitottam be !) Köszönettel veszem, — nem szemrehányáskép mondtam —- hogy végre-valahára két millió aranykoronát beállítottak, de nem méltóztatik érezni azt, amikor száz és száz milliárdokat adnak tenyészállatok nevelésére, hogy ez nagyon kevés ? (Élénk ellenmondások jobbfelől. —• Héjj Imre : Hogy beszélhet ilyeneket ? Honnan veszi ezt a számot ? — Barthos Andor : A sulykot ennyire mégsem szabad elvetni ! Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : Azt hiszem, nem vonják kétségbe pénzügyministerük állításait. Hiszen én kizárólag az igen t. pénzügyminister ur szavait és számtételeit idéztem akkor, amikor felsorakoztattam azokat. (Bud János pénzügyminister : Harminc milliárd van beállítva tenyészállatokra ! — Szabó Sándor : Tehát nem százmilliárdok !) T. képviselőtársam, ugy látszik, ön nem olvasta el pénzügyministerének beszédét (Barthos Andor : Én nagy figyelemmel hallgattam, s tudom, hogy nem beszélt százmilliárdokról a tenyészállatokkal kapcsolatban !) és igy ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok válaszolni. Én felolvasom a pénzügyminister ur beszédét (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Szőlőkölcsönre adtam húsz milliárdot.« (Felkiáltások a jobboldalon : A tenyészállatokról beszéljen ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : T. képviselőtársaim, ne idegeskedjenek, várják meg nyugodtan, hogy felolvassam az adatokat (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János : Ugy csinálnak, mintha ők volnának az ellenzék !) (olvassa) : »Tenyészállatokra 30 milliárdot, a földhitel rendezésére 90 milliárdot, a mezőgazdaság céljaira 235 milliárd rövid lejáratú és 22 millió aranykorona hosszú lejáratú hitelt, az ipar részére 250—300 milliárdot és tatarozási költségekre 300 milliárdot«. Méltóztatnak tehát látni, hogy mégis van néhány száz milliárd korona ezekre a célokra. (Egy hang a jobboldalon : Természetes, hogy van.) Ha ez természetes, ha az önök lelkiismerete természetesnek tartja ezt, tartsa természetesnek azt is, amikor arra kérem fel önöket, hogy a magyar tanyai gyermekek lelkének tatarozására is adjanak pénzt. Nem 2 millió aranykoronát, nem ennyit, agrár képviselő ur, hanem méltóztassék itt 40 millió aranykoronát beállítani. (Szabó Sándor : Ez is annyi ! Ez is 30 miliő