Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

 nemzetgyűlés 433. ülése 1925. terhe. (Zaj a jobboldalon. — IVeubcrger Ferenc : Kételkedünk !) Ez olyan súlyos tétel, olyan horri­bilis tétel. . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Stimmel ?) Tisztelt képviselőtársam, ne méltóztassék ké­telkedni. Önnek joga van felállni és ezt megcáfolni. Ne méltóztassék folytonosan invektivákkal elő­állni. Méltóztassék talán elolvasni a minister ur beszédét, vagy hallgatta volna meg, akkor tudná, hogy a tisztviselők fizetése mellett a legnagyobb kiadása a magyar államnak az államadósságok szolgáltatása, ami évenként 70.8 millió aranykoro­nát tesz ki. Leszögezem ennél az óriási tételnél, hogy ez a nemzet, a magyar nép tulajdonképen nem dolgozik egyébre, mint először a tisztviselők fizetésére, tehát inproduktiv célokra fordittatik a pénz, másodszor pedig a horribilis az előző kor­mányok és a jelenlegi kormány által könnyelmű módón csinált államadósságok kamatainak fizeté­sére. Ezt a kérdést végre-valahára meg kell oldani, hogy rendeztessék egyszer véglegesen az állam­adósság kamatainak és azok kifizetésének kérdése is. Mert én ugy érzem, hogy sem ennek a nemzet­gyűlésnek, sem az előző Nemzetgyűlésnek és országgyűléseknek nem volt semmi joguk ahhoz, hogy helytelen gazdálkodásukat palástolni igye­kezvén, a külföldre menjenek kölcsönökért, óriási adósságokba verjék ezt a szerencsétlen nemzetet és hogy évtizedekre, évszázadokra lekössék ennek a nemzedéknek keresetét, jövőjét, életét. Mi annak a következménye, hogy ilyen horribilis kamatot kell fizetnie ennek a szerencsétlen magyar népnek? Az, hogy 70 millió aranykoronát kitevő államadós­sági kamat miatt közegészségügyre nem telik több, mint 15 millió aranykorona, a népbetegségek elleni védekezésre pedig nem telik több, mint 210.000 aranykorona, a gyermekbetegségek elleni védeke­zésre 7.5 millió aranykorona, a hadiözvegyek, hadi­rokkantak és hadiárvák segélyezésére pedig csak 10 millió aranykorona és a járhatatlan, rossz utak javitására 4.2 millió aranykorona. (Battez Gyula : Lótenyésztésre telik !) Méltóztassék megengedni : ahhoz, hogy Magyarország nagy legyen, a magyar nemzet kibirja a jövő szenvedéseit, az szükséges, hogy ez a gyermekbetegségek elleni védekezésünk nagy szerű legyen. Hiszen ma minden élveszületett gyermek közül elpusztul 28—29. A tuberkulózis sehol a széles világon nem gyilkol meg annyi lelket, mint Magyarországon. Amikor népegészségügyi és közegészségügyi álla­potaink ilyen szánalmasak, akkor az államadós­ságok kamataira évenként 70.8 millió aranykoro­nát fizetünk. (Szabó Sándor : Itt nem lehet kény­szeregyességet csinálnunk. Itt fizetni kell !) T. kép­viselőtársam, nem kényszeregyességről van szó. Méltóztassék elvenni onnan, ahol van és kifizetni és rendezni az államadósságot, hogy ez a dolgozó nemzet megszabaduljon a kamatterhektől. Tudom, hogy ez nagy áldozattal kell, hogy járjon, tudom, hogy nem egyszerű kérdés, de meg kell oldani, ha azt akarjuk, hogy végre-valahára rendezzük az életet Magyarországon. A magyar kormánynak ama elhatározását, hogy két uj földmivesiskolát akar felállítani, he­lyeslem, de kevésnek tartom. (Herezegh Béla : Mi nem tartjuk helyesnek, keveseljük !) Nekem ezzel kapcsolatban egy külön kérelmem volna. (Hall­juk ! Halljuk !) Tiszteletteljes kérésem az volna, hogy ezeket a földmivesiskolákat méltóztassék a földmunkásság részére felállítani. Méltóztassék végre-valahára belátni azt, hogy Magyarországon három millió lelket számláló földmunkástömegünk van és ezeknek egyetlen intézményük, iskolájuk nincsen. (Ellenmondások a jobboldalon.) Méltóztas­sék megengedni ennél a pontnál, amidőn immár önök is elismerik, hogy vannak Magyarországon földmunkások, amikor a kormány is elismeri, hogy NAPLÓ. XXXIV. évi Junius îw 24-én, szerdán. l00 szabad némileg lélegzenie és szervezkednie a föld­munkásságnak, (Vanezák János : Azt nem ismerte el a kormány ! —• Zaj' a jobboldalon.) hogy önöket arra kérjem, méltóztassék segíteni abban a törek­vésben, hogy igenis állítsuk fel ezeket az iskolá­kat internátussal együtt, de ezek kizárólag a föld­munkások gyermekeinek nevelését szolgálják. Mél­tóztassék elképzelni, mit jelent a magyar nemzet kulturális és gazdasági szempontjából, ha a falu­kon pusztuló értékes, okos, kiváló szellemi és testi erőkkel rendelkező földmunkásgyerekek ingyen nevelést tudnak majd kapni ilyen földmives­iskolákban. Én a t. pénzügyminister ur figyelmét külön is felhivom és kérem őt, méltóztassék odahatni, hogy a legnagyobb magyar néprétegnek ez a kérése teljesíttessék és a felállítandó két földmivesiskola a magyar földmunkásság részére biztosittassék. (Szabó Sándor : Ez a kultuszminister és a föld­miveíésügyi minister tárcájába tartozik !) Az igen t. pénzügyminister ur a tanyai iskolák felállítására is szánt két millió aranykoronát. Méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam a pénzügyminis­ter urnák : higyje meg a minister ur, sokkal fon­tosabb a tanyai elmaradt szerencsétlen magyar gyermekek nevelése, mint a tenyészállatok neve­lése és mint a tatarozások költsége. (Buű János pénzügyminister : Eddig semmi sem volt e címen a költségvetésben. Most állitottam be !) Köszö­nettel veszem, — nem szemrehányáskép mond­tam —- hogy végre-valahára két millió aranykoronát beállítottak, de nem méltóztatik érezni azt, ami­kor száz és száz milliárdokat adnak tenyészállatok nevelésére, hogy ez nagyon kevés ? (Élénk ellen­mondások jobbfelől. —• Héjj Imre : Hogy beszélhet ilyeneket ? Honnan veszi ezt a számot ? — Barthos Andor : A sulykot ennyire mégsem sza­bad elvetni ! Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : Azt hiszem, nem vonják két­ségbe pénzügyministerük állításait. Hiszen én ki­zárólag az igen t. pénzügyminister ur szavait és számtételeit idéztem akkor, amikor felsorakoztat­tam azokat. (Bud János pénzügyminister : Har­minc milliárd van beállítva tenyészállatokra ! — Szabó Sándor : Tehát nem százmilliárdok !) T. képviselőtársam, ugy látszik, ön nem olvasta el pénzügyministerének beszédét (Barthos Andor : Én nagy figyelemmel hallgattam, s tudom, hogy nem beszélt százmilliárdokról a tenyészállatokkal kapcsolatban !) és igy ezzel kapcsolatban kény­telen vagyok válaszolni. Én felolvasom a pénzügy­minister ur beszédét (Halljuk ! Halljuk ! Ol­vassa) : »Szőlőkölcsönre adtam húsz milliárdot.« (Felkiáltások a jobboldalon : A tenyészállatokról beszéljen ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : T. képviselőtársaim, ne ide­geskedjenek, várják meg nyugodtan, hogy fel­olvassam az adatokat (Zaj a jobboldalon. — Esz­tergályos János : Ugy csinálnak, mintha ők vol­nának az ellenzék !) (olvassa) : »Tenyészállatokra 30 milliárdot, a földhitel rendezésére 90 milliárdot, a mezőgazdaság céljaira 235 milliárd rövid lejáratú és 22 millió aranykorona hosszú lejáratú hitelt, az ipar részére 250—300 milliárdot és tatarozási költségekre 300 milliárdot«. Méltóztatnak tehát látni, hogy mégis van néhány száz milliárd korona ezekre a célokra. (Egy hang a jobboldalon : Ter­mészetes, hogy van.) Ha ez természetes, ha az önök lelkiismerete természetesnek tartja ezt, tartsa természetesnek azt is, amikor arra kérem fel önö­ket, hogy a magyar tanyai gyermekek lelkének tatarozására is adjanak pénzt. Nem 2 millió arany­koronát, nem ennyit, agrár képviselő ur, hanem méltóztassék itt 40 millió aranykoronát beállí­tani. (Szabó Sándor : Ez is annyi ! Ez is 30 mil­iő

Next

/
Oldalképek
Tartalom