Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

A nemzetgyűlés 433. illése 1925, évi június hó 24-én, szerdán. 85 franciák nem számítanak, — angol és amerikai pénzügyi körökben abszolúte nincs olya« mértékben, amint itt a ministeriumokban hiszik. Én nem kutatom, hogy ez a hir, amely odakünn is rossz vért szül, igaz-e vagy nem, nem is kivánok reánézve felvilágosítást, csak azt ajánlom a pénzügy-, minister urnák, hogy méltóztassék ezt erélyesen* megcáfolni. (Propper Sándor : Akkor is ha igaz ! Business is business ! — Györki Imre : Kijárási jutalék ! Egy kis provizió !) Tényleg ott tartunk a tőzsde tekintetében, hogy itt az országban mindenki elvesztette a fejét. Ugy áll a helyzet, — amint Baross János t. képviselőtársam a számokat is megemlítette, — hogy a legjobb értékek valóságos értékük és hozamuk tekintetében határozottan alatta állanak annak, ahogyan állaniok kellene. Ez tarthatatlan állapot és csak azáltal magyarázható, hogy a kereskedők egész tömegének azért, hogy ne legyenek inzolvensek, minden áron el kellett adnia azokat az értékpapírokat, amelyeket rezervában tartott vagyona megmentése céljából. Természetesen nem sikerült nekik a vagyonuk megmentése, de nevük mégis többet ér, mintha nem tudnának fizetni. Ez volt az oka, hogy mindig papírok meg papírok jöttek a tőzsdére eladás végett. Annál feltűnőbb ez, mert óriási mennyiségben és meglehetősen olcsón kinálnak napipénzt és akik ezeket a pénzeket kínálják, azok közül senkinek sincs bátorsága, hogy a tőzsdén szolvens, elsőrendű papirosokat vásároljon. Én ugy, mint ahogyan a minister ur is mondotta, nem tekintem az intervenciós bizottságot megoldásnak. Segíthet az normális időkben esetleg pár napig, de általában ilyen intervenciós bizottságokkal megjavítani a tőzsdét, amely az ország közgazdaságának barométere, lehetetlenség. Ezért óva intem a minister urat, hogy az állam szempontjából ilyen intervenciós bizottságokba bele ne menjen. De megmondom az igen t. minister urnák őszintén, hogy igen bántott az, hogy folyton meg folyton azt olvastuk, hogy a minister ur a bankok vezetőivel intervenciós bizottságok közreműködés tekintetében tárgyal és velők meg is egyezett, de ebből azután nem lett semmi. A lapok folyton hozták azt a hirt, hogy az intervenciós bizottságok nem tettek semmit, nem vásároltak, és hagyták a tőzsdét abban a letargiában, amelyben volt. T. minister ur 1 Ez azért fáj nekem, mert ha Magyarország pénzügyministere megegyezik pénzintézetekkel, és kívánja, hogy intervenció történjék, akkor annak az intervenciónak meg kell történnie. Az a pénzügyminister gyönge, ha nem tud a maga akaratának érvényt szerezni ; mert ha ő egyszer megegyezett az intervenció tekintetében, akkor egy pénzügyministerrel nem szabad megtörténnie annak, hogy ez a megegyezés ne érvényesüljön. Ilyen eset nem történt meg soha sem Wekerlével, sem Teleszkyvel, sem Lukács Lászlóval ; ha a minister egyszer elhatározta az intervenciót, illetőleg kérte erre a bankokat, akkor ez meg is történt. (Györki Imre : Most a bankok parancsolnak !) De hogy ez most nem történt, ebben gyengeséget látok, amit a minister urnák nem lett volna szabad tanusitania. (Rothenstein Mór : Most Rotschildé a szó !) Ismétlem, nem tartom helyesnek az intervenciós vételeket. Én a természetes fejlődés hive vagyok, és ez meg fog jönni abban a pillanatban, amikor az országban a bizalom helyreáll. Igenis, értékük alatt állanak a papírok, de most, ahogyan látjuk a jövendőt, — hogy invesztíciók történnek, hogy aratásunk meglehetősen jó lesz, hogy a bizalom kezd helyreállam — nézetem szerint rövid néhány hónap alatt legalább is egy bizonyos megállapodottság fog mutatkozni e tekintetben. Én többet is remélek, de erről a helyről most nem óhajtok többet megjósolni. Látom, hogy az üzemek már munkát kezdenek kapni magánemberektől is, és az állami üzemekkel együtt igen sok munkást fogunk tudni foglalkoztatni. Azt hiszem, hogy azok a kellemetlen jelenségek, amelyek mutatkoztak, nagyrészt hamarosan meg fognak szűnni. Én tehát bizalommal vagyok a tőzsde iránt, meg vagyok győződve arról, hogy e tekintetben is .minden intervenciós bizottság nélkül, haladni lógunk. Ami a társulati adót illeti, azt hiszem, erre nézve a minister ur tévedésben van. E tárgyra azonban majd az adók tárgyalásánál leszek bátor visszatérni. Még egyetlen egy kérdést vagyok bátor pertraktálni. (Halljukl~jobb]elől) Ez a határidőüzlet inaugurálása nálunk Magyarországon. Nagyon jól tudom, hogy a határidőüzletet a mezőgazdák az egész vonalon ellenzik azért, mert játékra ad alkalmat. Ez igaz, de a játékot a határidő üzletből kiküszöbölni nem lehet. Épen olyan igaz azonban az is, hogy a határidőüzlct nélkül egészséges gabonakereskedelem, az áraknak igazságos és helyes megállapítása, kínálat és kereslet szerint nem lehetséges. Egy gabonakereskedő, de még egy malom is csak akkor vehet nagy menynyiségü búzát, ha biztosítani tudja magának a gyártási hasznát, illetőleg, ha a kereskedő biztosithatja magának az eladási hasznát. Az tehát a szolid és becsületes kereskedő, aki, ha búzát vett, akkor egyszersmind el is ad búzát. Most ugy segitettek itt a nagy kapitalisták, hogy itt vették a búzát és New-Yorkban adták el és nagyon jól csinálták. Ezt azonban csak igen erős kezek tudják keresztül vinni. De ezek az erős kezek szintén csak kétoldalú üzletet csinálnak. Bécs és Prága foglalkozik ezzel. Németországban már megvalósították ezt az üzletet, az úgynevezett handelsrechtliches Lieferungsgeschaeít-tel. Felsültek vele, és most azon az alapon akarják csinálni, ahogyan a mi tőzsdénk csinálta előbbi időkben, a giron keresztül. A budapesti tőzsde 1914-ben szüntette be a határidő üzletet ; ezt most ismét az ő autonom jogkörében tudná életrehozni, nem kell ehhez semmiféle törvéiryes intézkedés, ennek nincs is semmiféle törvényes gátja. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a tőzsdetanács ezt a minister ur nélkül megoldani, az ő engedélye nélkül inaugurálni nem fogja. Miután azonban szükséges reánk nézve, hogy itt legyen az a hely, ahol a gabona árának megállapítása folyik, nem pedig Bécs, Prága, Berlin legyen az irányadó, tehát ajánlanám a minister ur szives figyelmébe, hogy fontolja meg ezt. (Helyeslés jobbfelől.) Igaz, hogy ez a dolog még nem olyan sürgős, mert amig kereskedelmi szerződéseink nincsenek, addig én magam is azon a nézeten volnék, hogy ezeket a határidőüzleteket ne valósítsuk meg. Erről a témáról a múltkor alkalmam volt Rakovszky Iván belügyminister öccsétől, valamint Frey Kálmántól, a tőzsde alelnökétől, a tőzsdeklubban előadásokat hallani, mind a ketten körülbelül ugyanezt mondták, amit itt az uraknak rövid szavakkal ecseteltem. Én tehát ajánlom, — azért hogy a gabonaárak direkcióját el ne veszitsék ebben az országban, — hogy a határidőüzletet inauguráljuk. Lehetne ezt megszorítani ugy, hogy pl. olyan gazda, akinek birtoka 100 holdon alul van, ne,köthessen határidőüzletet; lehet tovább megszorítani ugy, hogy csak bizonyos számú cégnek adják meg a határidő üzlet folytatását. De azt hiszem, az egész vonalon feltétlenül szükséges, hogy a határidőüzletet ismét életre hívjuk. Nagyon kérem tehát, hogy volnának kegyesek ezt a dolgot is megfontolás tárgyává tenni. Én tehát zárom szavaimat, Becsületes törek-