Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

62 A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. tehát akkor, mikor mi az igen t. túloldal állitása szerint olyan indítvánnyal állottunk a Ház elé, amelyből a kormánynak és a többségnek esetleg előnye mutatkoznék, ezt a mindenkori kormányok és a mindenkori többség is élvezheti. Nem ez volt azonban a cél. Mi a parlamentarizmust, a magyar parlament jövőjét és nivóját akartuk ezzel a javaslattal alátámasztani, hogy biztosítsuk ezt az előnyt bármely kormánynak és többségnek, mert ennek a nehéz helyzetben levő, ellenségektől környezett országnak, amelynek jövendője még annyira bizonytalan, igenis szüksége van rá, hogy necsak kint a perifériákon, a közrendben, a közéletben, de a parlamentben is helyreálljon a konszolidáció. Itt most mi állandóan egy optikai csalódással küzdünk. Az igen t. képviselő urak hatalmi erőszaknak nevezik azt, ha az intelligens osztály szervezkedik. Az igen t. képviselő urak a többség visszaéléseként emlegetik, ha a kisgazdák, a falu lakosságának birtokos eleme szervezkedik, s elfelejtik, hogy elvégre annak az intelligens osztálynak, elvégre annak a vezető osztálynak, elvégre a falu legjobb gazdáinak is épugy joga van a szervezkedésre, a maga politikai jövendőjének biztosítására és alátámasztására, mint bármely ellenzéki pártnak. (Kiss Menyhért : De nem engedik meg a szervezkedést a mezőgazdasági munkásoknak !) Az általános vita folyamán már kifejtettem, hogy ha a falu népének kerületeiben, ahol a magyar nemzeti és erkölcsi érzés még vezet, és képes arra, hogy ellenőrizze egyeseknek a közéletben való működését, a józan érzésű, a magyar falu népe becsületes hazafias gondolkodásának ellenőrzése alá akarjuk helyezni, hogy ki hogyan gyakorolja a választójogát, az általános közérdek figyelembevételével-e, vagy saját önös érdekében, esetleg saját alacsony indulataira hallgatva : akkor mi nemcsak az intelligenciának és nemcsak a kisgazdatársadalomnak, hanem az egész nemzetnek és abban a falunak és városnak egyaránt akarjuk az érdekét szolgálni. Azt mondotta Farkas t. képviselő ur, hogy nyilt szavazás mellett nyugtalanságra vezethet a szavazási aktus maga, még titkos szavazás mellett — nyugodtan és majdnem észrevétlenül folynak le a választások. Ez tévedés, mert hisz a választások ujabban a nyilt szavazásos kerületekben is nyugodtan folynak le. Ez egyszerű következménye annak, hogy a választási eljárás decentralizáltatott, s az a nagy felvonulás a választási székhelyen, amelynek keretében azelőtt a választási aktus lefolyt, megszűnt, s az egyes kerületekben — hogy ugy mondjam — a falu népe saját maga körében adja le a maga szavazatát. Ki kell még röviden térnem Petrovácz t. képviselőtársamnak azokra a megjegyzéseire, amelyeket, a választókerületek aránytalanságáról mondott, különösen rámutatván arra, hogy egyes városok több képviselőt választanak, holott a választók száma ezekben a városokban kevesebb, vagy ugyanannyi, mint más városokban, ahol csak egy képviselőt választanak. Ez az aránytalanság egyszerűen abból állott elő, hogy az 1913 : XIV. t.-cikk alapján megállapított választójogból indult ki és az ezen választójog alapján összegyűlt választók számából. A képviselő ur kifogásolta, hogy Hódmezővásárhelynek két képviselője van, mig Sopronnak és Székesfehérvárnak csak egy, holott az 1913 : XIV. t.-cikk szerint Sopronnak és Székesfehérvárnak volt a legkevesebb választója az összes városok között, tehát egészen természetes volt, hogy annakidején ezekben a városokban csak egy képviselőt választottak, míg Hódmezővásárhelynek 7000-ren felüli választója volt és a legnagyobb városok közé tartozik. Most a választójog kiterjesztésével természetesen a statisztika és a számok eltolódtak. Ennek világos következménye, hogy természetes aránytalanságok állottak elő egyes városokra és választókerületekre nézve, de épen ez a szakasz gondoskodik róla, hogy ezek az aránytalanságok később törvénnyel, addig pedig esetlegesen rendelettel kibalansziroztassanak. Kötelességemnek tartom még külön hivatkozni arra, amiket Vázsonyi igen t. képviselőtársam mondott arra nézve, hogj^ a nyíltság a legjobb eszköz arra, hogy a kormány a választásokat irányítsa. Miután ma csonka Magyarország területére alkotjuk ezt a törvényt, csak arra hivatkozom, hogy összeállitottam a statisztikát, hogy az összes, az alkotmányosság beállta óta lefolyt választásokon a nyíltság mellett s a kormány állítólagos irányítása mellett volt-e többsége a kormánynak ezen a mai csonka Magyarországon és ha volt, hányszor volt? Ez alatt az időszak alatt összesen 15 választás folyt le Magyarországon. A 15 választásból többsége a kormánynak a mai csonka Magyarországon volt először a fúzió utáni első választáskor, 1875-ben, azután volt többsége 1896-ban és a koalíció alatt. Ha tehát a képviselő urak azt mondják, hogy kormány a nyíltság folytán abba a helyzetbe kerül, hogy irányíthatja és befolyásolhatja a választásokat, magának többséget teremthet meg, méltóztassanak egy tekintetet vetni ezekbe a statisztikai adatokba és akkor mindenki kénytelen lesz bevallani, hogy a Csonka-Magyarországon van a magyar nép annyira önérzetes, öntudatos, hogy nem lehet burokból központilag irányítani, ( Ugij van ! a jobboldalon.) hanem ugy adja le szavazatát, ahogy azt hazafias érzése parancsolja. Ez az egész hosszas vita, amely e körül a kérdés körül lefolyt, nézetem szerint, ezzel a statisztikai kimutatással el van intézve, mert ha hosszú időn keresztül korlátolt választójog, mondhatjuk szűk választójog s nyilt szavazás mellett csak három esetben tudott a kormány 15 választásban magának többséget biztosítani, akkor nem lehet azt állítani, hogy a nyilt szavazás rendszerével az ország a kormánynak ki volna szolgáltatva. (Létay Ernő : Nemzetiségi területek voltak 200 szavazóval !) A mai CsonkaMagyarországról beszélek. (Létay Ernő : Akkor nem volt ez fontos ! — Zaj. Elnök csenget.) Most még egy rövid megjegyzést teszek Vázsonyi igen t. képviselőtársamnak arra az okfejtésére (Kiss Menyhért : 150 ember választott egy képviselőt ! — Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) amelyben a lajstromos rendszer ellen kifejtette érveit. Igaza van az igen t. képviselő urnák, a lajstromos rendszer, főleg országos lajstrom mellett, vagy ha az egész országban lajstromokkal szavaznak és különösen, ha nagyok a kerületek, amelyekben a lajstromos szavazás folyik, nagyon sok hátránnyal jár. Az első és legfőbb hátrány az, hogy egyéni kiválósága révén senki sem kerülhet a törvényhozásba, pártok dirigálnak és ott nem a népnek, hanem a pártoknak vannak képviselői. Kivétel csak azokban az esetekben van, ahol egy közösség, egy kommunitás, tehát bizonyos lelki együttélésben lévő emberek választanak több képviselőt. Ez az eset azokban a városokban forog fenn, ahol arányos megosztás szerint természetszerűleg több mandátumot kell betölteni. Ezekben a városokban a lajstromon a város saját magának választ képviselőt, ezekben a városokban az ottani lakosság közös élete, érdekközössége és egymással való szoros viszonya folytán a közösség maga választ képviselőt és a kiválóságok is szerephez juthatnak, mert hiszen azok, akik lajstromra szavaznak, ismerik azokat, akik a lajstromra fel vannak irva. Még néhány statisztikai adatot akarok fel-